EU-s jogszabály szorgalmazná a hibás termékek javítását
ÖSSZEFOGLALÓ
Az Európai Parlament szinte egyöntetűen – 584 szavazattal, 3 ellenében és 14 tartózkodás mellett – fogadta el az új szabályt, amelynek értelmében a gyártóknak időben és megfizethető áron kell gondoskodniuk a meghibásodott termékek javításáról, valamint tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a javításhoz való jogukról. A garanciális időszakon belül megjavított termékekre pedig további egy évvel meghosszabbodik a jótállás, ez szintén arra ösztönözné a fogyasztókat, hogy ne a cserét, hanem a javítást válasszák.
Az elképzelés egyébként nem új keletű, sőt néhány évtizede még teljesen természetes volt, hogy az emberek a meghibásodott háztartási gépeiket elvitték javíttatni, és csak végső esetben vásároltak újat. A globalizáció, a fogyasztói társadalom azonban megváltoztatta ezt a „szokást”, pedig a régi mentalitás a környezetvédelem szempontjából is előnyös volt. A mostani jogszabály egyik célja tehát a fenntarthatóság ösztönzése, ugyanakkor a javaslatok kidolgozói szerint a kezdeményezés még gazdasági növekedéssel is járhat. A fogyasztó pedig mindenképpen jól jár, hiszen olcsóbbá válna a különféle háztartási gépek javítása – például könnyebben lehetne cserealkatrészekhez jutni, amelyek gyártásáról sokszor megfeledkeztek a nagyvállalatok, arra „kényszerítve” a fogyasztót, hogy ha valami elromlik, inkább rögtön dobja ki és vásároljon újat.
Az új uniós jog szerint a gyártók a jótállási időn túl is kötelesek lesznek megjavítani bizonyos közhasználatú háztartási készülékeket, ha ez még lehetséges. Ez ráadásul nemcsak – például – a mosógépekre vagy a porszívókra érvényes, hanem az okostelefonokra is. És hogy a javíttatás még vonzóbb legyen a fogyasztók számára, utóbbiak a javítás idejére cserekészülékre tarthatnak igényt. További érdekes kitétel: ha egy adott cikket mégsem lehet már megjavítani, előbb nem egy új, hanem egy felújított eszközt kell ajánlani helyette.
A környezettudatosságra és fenntarthatóságra építő – mondjuk úgy – üzleti modellt támogatná az az európai online platform is, amelyen a fogyasztók országokra lebontva találhatják majd meg a helyi javítóműhelyeket, a felújított cikkeket értékesítő, illetve a meghibásodott termékeket felvásárló üzleteket. Sőt, a fogyasztók tájékoztatók alapján össze fogják tudni majd hasonlítani, illetve fel fogják tudni mérni, hogy a meghibásodás jellege szerint milyen áron, mennyi idő alatt és milyen feltételekkel vállalják az egyes szolgáltatók a javítást.
A gyártóknak a javításhoz pótalkatrészeket és eszközöket kell rendelkezésre bocsátaniuk, és nem alkalmazhatnak a javítást akadályozó szerződéses kikötéseket, illetve hardveres és szoftveres technikákat, különösen, ha független javítók által biztosított használt vagy 3D nyomtatással előállított pótalkatrészek felhasználásáról van szó. Nem utasíthatják vissza továbbá a javítást kizárólag arra hivatkozva, hogy gazdaságilag nem éri meg, vagy mert korábban másvalaki már javította az adott terméket.
Végül, de nem utolsósorban a javítással járó költségek leszorítása érdekében a tagállamok mindegyikének legalább egy fajta ösztönzőt be kell vezetnie a javítás népszerűsítésére. Ezek lehetnek javítási utalványok, de anyagi forrásokat is biztosíthatnak, valamint támogathatják a javítással foglalkozó közösségi terek működését vagy éppen tanfolyamokat indíthatnak, hiszen egy meghibásodott kábel vagy elromlott ventilátor lehet, hogy otthon is megjavítható, és nem kellene rögtön kidobni és újat vásárolni helyette.
Úgy tűnik, hogy az európai intézmények egyre fontosabbnak tartják, hogy az eszközök, elektronikai cikkek javítása egyszerű és vonzó lehetőség legyen a fogyasztók számára, és belátták, hogy nem a gyártók, hanem a fogyasztók érdekeit kell kiemelten kezelni. Amit ráadásul a fenntarthatósági szempontokat is jobban szem előtt tartva lehet megtenni – az elektronikai hulladék mennyiségének csökkentése által az európai zöld megállapodás célkitűzéseit is támogatják. Reméljük, hogy e hasznos, a fogyasztók mindennapi életét könnyebbé tevő javaslat mihamarabb jogerőre lép.
Az Eurobarométer korábbi adatai alapján EU-szinten gyakori, hogy a fogyasztók a még könnyen javítható termékeket kidobják, ami évente 35 millió tonna hulladékot eredményez, 30 millió tonna erőforrást emészt fel, és 261 millió tonna üvegházhatásúgáz-kibocsátást generál. A becslések szerint az európai fogyasztóknak évente közel 12 milliárd eurójába kerül a termékek cseréje a javítás helyett. Ezzel szemben az EB becslése szerint e jogszabály életbe léptetése 4,8 milliárd euró értékű gazdasági növekedést és beruházást jelentene az EU-ban.
