„Egyre több döntés születik, dolog történik úgy, hogy nem, vagy csak későn értesülünk róla”

– Mikor tájékoztattak benneteket, diákokat a vizsgarendszer átszervezéséről? Hogyan zajlik ebben az új rendszerben a vizsga, és milyen következményekkel jár a magyar diákság számára? Fel tudtatok készülni így készülni a felmérésre?

– Körülbelül három éve olyan híresztelések jutottak el hozzánk, hogy a vezetőség valamilyen szinten egységesíteni szeretné a vizsgákat a tagozatokon. Tudomásom szerint az ötletet a román tagozatos címzetes előadók se támogatták. Elsőéves voltam, a pletykákon kívül akkor más hozadéka nem volt a dolognak.

Következő tanévben, másodéves koromban újra hallottuk egyik oktatónktól a hírt, de már olyan formában, hogy a tanszéken a felettesei köteleznék őt arra, hogy egységes tételből vizsgáztatasson. Oktatónk értelmetlennek tartotta akkor a dolgot, egyedül szembefordult a tanszékkel, mi végül azokat a tételeket kaptuk vizsgára, amiket ő jelölt ki. A többi tanszéken nem voltak ilyen hírek, ezért kissé gyanússá vált a dolog. Később azt hallottuk, hogy az egységes tétel ötletét nem merik hivatalosan a szenátus elé vinni, mert a tanszékek többsége (legtöbbjük élén román vezető!) nem értene egyet az új rendszerrel, ezért pár tanszéken előbb kikísérleteznék a dolgot, és akkor is, ha negatívak az eredmények, úgy reklámoznák, hogy ez egy kipróbált módszer, és nagyon jól működik. Ugyanebben az évben vezették be a sokak által botrányosnak tartott TBL-rendszert is (sajátos parciális vizsgáztatási rendszer, nyugati mintára, ami azonban ott már évek óta megbukott). Ugyanezzel a kísérletezős módszerrel járhattak el, mivel tudták, hogy a szenátus előtt nem állt volna meg a lábán ez a kezdeményezés. Ez a rendszer azóta hivatalossá vált.

Harmadév elején, azaz tavalyelőtt ősszel bevezették a Chartába – mi legalábbis ekkor értesültünk róla –, hogy „azonos nehézségűnek” kell lennie a tagozatok vizsgáinak. Különösebb magyarázatot nem fűztek hozzá. Ezt a tanszékek többsége úgy értelmezte, hogy ugyanannyi kérdésnek kell lennie, ezek között pedig ugyanolyan megoszlásban forduljanak elő az egy és a több helyes válaszos tesztkérdések. Volt tanszék, ahol ezt nem vették annyira komolyan.

A téli szesszióban, vizsga közben jelentették be, hogy bizony a kérdések egy részét románról fordították, a román diákoknak leadott könyvészetből. Természetesen nagy volt a felháborodás, óvást itt még be lehetett nyújtani a szabályok szerint. Be is nyújtottuk, mert nem a mi könyvészetünkből származott a kérdések jó része, számos információt nem vagy másképp adtak le nekünk. Ugyanakkora eredménnyel jártunk, mint a mostani tüntetéseken – nem sokkal. Ezután jött az a híres-hirhedt április, amikor az „ugyanolyan nehézségűről” „teljesen egyformára” változtak a tételek. Egy hónappal ez után tudtuk meg azt, hogy összevonják az egyetemeket, és hogy az egyesülést már legalább két éve (!) tervezik. A nyári szesszióban nem volt problémánk, tiszteletben tartották a szabályt, hogy úgy kell vizsgáznunk, ahogy év elején leszögezték.

Itt kijelenteném zárójelben, hogy a magyar tagozatosok vizsgái (főleg pár tanszéken) mérhetően nehezebbek voltak a többi tagozatosokénál. Ennek ellenére az eredmények, legalábbis a mi évfolyamunkon, inkább a mi oldalunkra billentek.

Így jutottunk el negyedévre, azaz a 2018/2019-es tanévre. Év elején még mindig nem hallottunk hivatalos megerősítést tanáraink részéről az egységes tételekről. November közepe táján rebesgették: állítólag közös (egységes) vizsgákat terveznek, egységes tételekkel, de hogy a magyar tanári kar nem tervezi a tételek lefordítását, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy sajátjaikból vizsgáztassanak.  Ez lassan megerősítést nyer, akkor kerül elénk konkrétan a megváltoztatott szabályzat, amikor állítólag „csak az osztályozáson estek változtatások”, másfél héttel a téli vizsgaidőszak előtt (idén januárban járunk). Közfelháborodás ismét, nekünk ugyanis az év elején meghatározott szabályok szerint kellene vizsgázni, mondtuk. És ekkor tudtuk meg hivatalosan, hogy már év elején benne voltak az egységes tételek a szabályzatban... Mi hibánk, hogy nem tájékozódtunk, ez után hetente elolvassuk majd a szabályzatot.

Tanáraink azt mondták, hogy a tanszékvezetők nagyobb része úgy tervezi az egységes tételeket „kivitelezni”, hogy megírják a kérdéseket, a magyar káderek pedig lefordítják. Jogos a kétely: van-e értelme, hogy mi a magyar anyagot tanuljuk a vizsgára, ha ott az egységes, lefordított tételek kerülnek elénk? Azt gondoltuk, csak nem fogják érvényteleníteni a vizsgákat, erre jött a hír, hogy márpedig az új szabályzatot most először komolyan veszik, minden más vizsgázási mód érvénytelen. Ezt nem hagyhatjuk, harcolni fogunk igazunkért, mi mégiscsak tanultunk!  

- A marosvásárhelyi Népújság szerint a magyar diákok jegyeit nem tudták a tanárok beírni az elektronikus naplóba. Téged érintett ez? Milyen lépések születtek azóta az ügyben?

- A közölt információ hiteles, valóban megtörtént ez néhány tanszéken. Ennek állítólag az az oka, hogy az érintett tanszékeken a magyar vonal oktatói nem egyeztek bele az egységes vizsgatételek elkészítésébe, így az általuk előkészített (saját) vizsga érvénytelennek számít a vezetőség szerint. Ez a „válasz” volt az egyik szikrája a hétfői megmozdulásunknak. Mint említettem, a hallgatók készültek a tananyagból, elmentek vizsgázni, és miközben idegesen várják az eredményeket, közlik velük, hogy a vizsgájuk érvénytelen, esetlegesen újra kell majd írják az egységes tételekből.

Akik erről tudomást szereztünk – oktatóinkkal karöltve – eldöntöttük: nem fogunk meghátrálni, ki szeretnénk állni a már „veszteséget” elszenvedett kollégáink mellett azzal, hogy felvállaljuk az esetleges érvénytelen vizsgákat.

Engem személyesen még nem érintett a dolog, hiszen vannak tanszékek, ahol valamilyen módon sikerült kiegyeznie a két félnek (háromnak, az angol kart is beleszámítva) az egységes, esetleg fele-fele (vagy épp 33-33-33 százalékos) arányban megosztott kérdéseket illetően. Természetesen ez a kiegyezés sem ugyanúgy megy mindenhol, van, ahol csak reménykednek ebben, egyes évfolyamokon viszont mindenik vizsga felett az érvénytelenség kardja lebeg.

A perspektíváinkról annyit, hogy vezetőink úgy tartják, csak nem hagyhatnak 1500 magyar diákot lezáratlanul (és egy részüket esetleg évismétlésre ítélve) ezen a „multikulturalitás szellemében felnőtt” egyetemen!

• Miért tüntetnek a magyar, román és angol tagozatos diákok jelenleg? Mivel nem ért egyet a diákság?
• Felháborodásunk mögött több ok is meghúzódik, sorolom:

• külsőségek lényeges értékek nélkül – a belülről rothadó piros alma esete
• meghirdetett ösztöndíjak számának csökkentése az egyesülés mellett folytatott kampány-ígéretek ellenére
• átláthatóság hiánya – egyre több döntés születik, dolog történik úgy, hogy nem, vagy csak későn értesülünk róla. (Hol a hivatalos képviselet, akit a vezetőség állítólag elsőkézből informál?)
• félév végén felborított rendszer – a szabályok szerint úgy kell vizsgáznunk, ahogy tanév elején megszabják, ehelyett ránk erőltették a vadonatúj rendszert két héttel a vizsgaidőszak előtt.
• nemtörődömség – számos petíciót nyújtottunk be mind az ösztöndíjak kapcsán, mind egyéb téren, jelentős számú aláírás gyűlt össze a különböző tagozatokról. Ám ezekre vagy nem kaptunk választ, vagy kaptunk, de olyat, ami egész más síkra terelte a kérdést. A hivatalos diákképviselet – gondolok arra, amelyik nem vonult ki a szenátusból az oktatókkal együtt – állításai ellenére nem áll ki a hallgatók mellett, robotszerűen parancsot teljesít. (Ez állítólag nem csak nálunk, más egyetemeken is így van.)
• a rektor úrnak az egyesülésről szóló szenátusi gyűlés utáni tájékoztató jellegű találkozója a hallgatókkal félválaszokban merült ki, a végén pedig a további kérdéseket nem fogadó rektor úr üdvözölt mindenkit a MOGYTTE-n (UMFST-n).
• az egyetem hírnevének rombolása – egy kizárólag román nyelvű egyetem „himnuszában” istenítjük az eredményeket, oktatási módszereinket, számos tanulmányi és kutatási központ létrehozását (amikhez diákok nem, vagy nevetségesen korlátozott számban kapnak hozzáférést, személyes véleményem szerint nem csak a diákok, de az oktatók se...), a szórakozási lehetőségeket a campuson, amelyek viszont olyan árban mozognak, hogy azt átlagos költségvetésű diák nem engedheti meg magának, a rezidensvizsgán elért eredményeket stb. (Eközben a rezidensvizsgán – értesüléseim szerint – az országban a leggyengébb eredményt érte el az egyetemünk. Pár éve nem volt így, sőt!)

Még sok más sérelmet is megfogalmaztunk. Az angol tagozatos hallgatók többek közt arra panaszkodtak, hogy vizsgakérdéseik nyelvhelyességileg érthetetlenül voltak megfogalmazva. (No more Google-translated exams!) Ezeket kiragasztottuk az egyetem falára, de „természetesen” a pénteki tüntetés után pár órával már mindegyiket eltakarították. Csak azok láthatták, akik a közösségi médián és sajtóban keringő képeket közelebbről megnézték.

- Hogy érinti a magyar oktatást, a diákságot az, hogy angol kar létrehozását engedélyezte az egyetem vezetősége, de a magyar kar létrehozása még ígéret szintjén sem létezik?

 - Az „ígért” rész nem tudom, mennyire hiteles, ismét hangsúlyozom: csak egy hallgató vagyok a sok közül, lehet, nem is kell tudnom róla. Viszont az tény, hogy a 2011-es tanügyi törvény lehetővé teszi az önálló magyar kar (és nem csak „vonal”) létrejöttét. Mondjuk, mi már több mint 70 éve itt vagyunk... Az angol tagozat pedig körülbelül 10 éve. Nincs jogom megkérdőjelezni a döntést, csak azért emelem ki a „korkülönbséget”, mert maga a tudat, hogy azért mi kicsit régebb óta itt vagyunk, és mégse vesznek figyelembe, eléggé lehangolón hat a magyar tagozatos diákokra. Sokszor olyan érzésünk van, hogy ez csak egy kísérlet arra, hogy ne is próbálkozzunk, úgyse vagyunk elég erősek ahhoz, hogy kiharcoljuk, nyugodjunk szépen bele. De ki tudja, lehet az új angol kar példáját követve egyszer csak nekünk is kijár ez. Valamikor, később, talán …

- Hogy működik az oktatás az új, összevont egyetemen? Érezhetők – jó, rossz – változások? Ha igen, mik ezek?

- Itt szeretném azzal kezdeni, hogy valamilyen oknál fogva (ezek a fránya véletlenek!) az egyetemek összevonásáról és a közös vizsgáztatás közötti szenátusi döntések között talán egy hónapnyi különbség volt. Ígéretet kaptunk, hogy az új egyetemen a megnövekedett diáklétszám miatt a vezetőség több támogatást, pályázatot és lehetőséget kap a színvonal növelésére. Ehelyett valamilyen oknál fogva az ösztöndíjak száma kevesebb lett, mint előtte (legalábbis nálunk, a volt MOGYE-n). Az megint másik kérdés, hogy az októberi ösztöndíjakat januárban kaptuk meg, és állítólag hamarosan megkapjuk a novemberi-decemberit is (pedig ha jól értesültem, van egy szabály az egyetem Chartájában, miszerint naptári év végéig át kell utalniuk az összeget a bankszámlákra). A „sok új pályázati lehetőség” több mint valószínű, hogy az új centrumokban és az UMF TV létrejöttében valósult meg – nem tudom, a diákok véleménye ebben mennyire számított, ismét. Kár, hogy még nem láthattuk ezeket belülről, pedig a mi javunkra készültek, úgy véljük.