Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere ismerte fel ezelőtt három évvel, hogy a megye magyarságának szüksége van egy olyan rendezvényre, amely összehozza az itt élő embereket. „Érdemes és kell álmodni, álmokat valóra váltani, hiszen így épülünk emberként és társadalomként egyaránt”- mondta az alpolgármester a megnyitón.
Nagyobb fesztiválok színes apró mozaikjai
Fehér megye szórványmagyarságának nincs meg az anyagi és társadalmi lehetősége, hogy a nagyobb erdélyi központokban szervezett magyar napok többszintes programkínálatát megvalósíthassa, azonban az idén is az ilyenkor szokásos, változatos programból nyújtott minőségi ízelítőt, és természetesen volt sok helyi különlegesség is. Ami a többi hasonló rendezvények sorából kiemeli, az a családias hangulat, hiszen az utóbbi évek számtalan megyei szintű rendezvényének köszönhetően, a környék magyar településeinek lehetősége adódott megismerni egymást, így mindenki sok kedves ismerőst, barátot üdvözölhetett, ami meghitt hangulatot teremtett mindvégig.
Környezetbarát meggondolások
Az idei fesztiválon a szervezők nagy hangsúlyt fektettek a fenntarthatóságra, újrahasznosításra: a gasztronómiai udvarban minden szolgáltató olyan tányérokat és evőeszközöket adhat csak ki, amelyek lebomló vagy újrahasznosított anyagokból készültek. Ezzel mind az eladókat, mind a vásárlókat, résztvevőket ösztönözni próbálták arra, hogy minél kevesebb egyszer használatos és műanyag terméket vegyenek. A kezdeményezésnek meg is látszott az eredménye, hiszen a fesztiválozók példás tisztaságot hagytak maguk után, nemcsak a rendezvény fő helyszínén, a Bethlen Gábor Kollégium udvarán, hanem másutt is.
Első nap kiállítással, vásárral, tornavizsgával
A rendezvény első napja kiállításokkal, kézműves vásárral és hagyományos íjászati programokkal indult, ezek voltak a fesztivál állandó jelleggel működtetett programjai. A környékbeli kézműveseket tömörítő Palmetta Egyesület képviselői mellett kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, tordai és körösfői alkotók is elhozták míves portékáikat, de nem hiányoztak a biotermékek és a kézműves ínyencségek sem, az enyediek mellett például erdőszentgyörgyi és fitosváraljai különlegességeket is lehetett kapni.
A nagy hagyománnyal bíró, legelőször 1847-ben megszervezett enyedi tornavizsga, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjainak a tornabemutatója indította a III. Fehér Megyei Magyar Napokat.
Az ünnepélyes megnyitó (tisztelgés a zászló előtt, Bethlen-induló, igazgatói köszöntő) után díjazták az iskola legjobb, versenyeken is eredményes sportolóit, bemutatkoztak az óvódások és az elemisták, megcsodálhattuk a sportkörösök talajtorna gyakorlatait és a líceumi fiúk szerugrásait, valamint a pom-pom lányok temperamentumos bemutatóját. Volt akrobatikus torna a nagyenyedi ACRO csapattal, és nem hiányozhatott a nagy népszerűségnek örvendő HIP-TEP Egyesület lovastorna bemutatója sem.
A fő attrakciónak számító gimnáziumi és líceumi diákok közös gyakorlata idén Hajdara-Herceg Hajnalka és Hajdara Tamás, Petőfi-programos ösztöndíjasok, néptáncoktatók javaslatára és közreműködésével valósult meg. A különböző sportágak bemutatásakor helyenként viccesen, de odafigyeltek, hogy a megfelelő kellékek bevitelével érzékeltessék mindazokat a csodálatos olimpiai sportágakat, amelyek egyébként mind megtalálhatóak az iskolai tantervekben is.
Az ötletgazdák mellett nagy segítséget nyújtottak mindazok a diákok, akik önkéntesen vállalták a gyakorlatok kiválasztását, bemutatását, gyakorlását, a próbák lebonyolításához szükséges lendületet. ”Együtt vagyunk, boldogok vagyunk!" – ez volt az idei tornavizsga mottója, a bemutató végén készült közös fotó pedig teljes mértékben alátámasztotta ezt.
Hasonlóan szép volt a magyarlapádi iskola által bemutatott, nyilván kisebb méretű tornabemutató, amelyet a szervezők beiktattak a fesztivál programjába, hiszen vasárnap Magyarlapád adott otthont a magyar napoknak.
Szintén a sporttevékenységeknél kell megemlítenünk a Két Fűzfa Egyesület által szervezett Péter Antal emlékkupa kosárlabda-bajnokságot, amelyen a Bethlen-kollégium diák és véndiák csapata mérte össze tudását, és több év után először a fiataloknak sikerült megnyerni a trófeát.
Fellendülőben a Fehér megyei hagyományos íjászat
A fesztivál egyik legaktívabb csapata az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület volt, akiknek tagjai a hőséggel dacolva, fáradtságot nem kímélve, mindvégig készségesen oktatták az íjjal való bánásmódot az érdeklődőknek. Kétszázötvennél több gyerek és felnőtt sajátította el az íjászatot alapfokon ezekben a napokban, és talán nincs is olyan fesztiválozó, aki ne csodálta volna meg az egyesület újonnan beszerzett mongol jurtáját, amelyet az iskola legrégebbi épülete, az ún. Bagolyvár és a tornacsarnok közötti védettebb részen állítottak fel.
A látványos íjászbemutatókon túl az egyesület nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél szélesebb körben megismertesse az ősmagyarok szokásvilágát, kultúráját, olyan ismereteket, amelyeket csak felületesen érint a kötelező iskolai tananyag.
Pénteken reggel a Csillagösvényen-betekintés a honfoglalók életébe címűrendezvénysorozat keretében Magyarlapádon is megtartották a honfoglaló őseinkről szóló rövid történelmi előadásukat. A diákok megtekinthették és kipróbálhatták a szablyát, tűzszerszámot, kürtöt és hasonló fegyvereket, kiegészítőket, majd megszokott módon az íjászatot is. Mivel a rendezvény a Fehér Megyei Magyar Napokkal egy időben történt, az egyesület szimultán két helyen is tartózkodott. Annak ellenére, hogy csak az idén alakult meg, alapítótagjai nagy tapasztalattal rendelkeznek, és ami még fontosabb, rendkívül lelkesek, alig van olyan hétvége, hogy ne találkoznának, versenyeznének. Talán semmilyen más hagyományőrző kezdeményezésnek nem sikerült ilyen rövid időn bebizonyítani létjogosultságát és azt, hogy az íjászat kiváló eszköze a közösségfejlesztésnek és a magyarságtudat ápolásának.
„Folkmásfélóra”- magabiztosabbak a fiatal néptáncosok
Megyeszerte pár éve egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a népi kultúrára, elsősorban a néptáncra és a népviseletre, ezt a tendenciát a magyar napok programja is tükrözte.
A Fehér megyei néptáncegyüttesek is megmutatták tudásukat a színpadon, egy bő másfél órás fergeteges fellépés keretében. Fellépett a magyarlapádi Gyöngypárta Táncegyüttes („Mi, lapádiak”), a Kis-Miriszló Gyöngye Néptánccsoport (felcsíki táncok), a magyarpéterfalvi Hanga Néptánccsoport (vajdaszentiványi táncok), a nagyenyedi Fügevirág Néptánccsoport („Szilágyság-anno”), a torockói és torockószentgyörgyi Ifjú Szilas Néptáncegyüttes (magyarlapádi táncok) és a csombordi Pipacs Néptáncegyüttes („ A Mi bálunk”- kalotaszegi táncok). A műsor összességében mintegy keresztmetszetét nyújtotta az erdélyi magyar néptánc páratlan gazdagságának, szépségének. A zenét a Tokos és a magyarlapádi Pirospántlikás Zenekar biztosította. A magyar napokról természetesen nem hiányzott az esti táncház sem.
Pénteken bemutatásra kerültek a torockói viseletek, az előadást Fodor Attila tordai történész tartotta, akinek nemrég jelent meg egy könyve a témáról. A viseleteket Lassel Ágnes muzeológus mutatta be a kollégium Apafi–termében, és egy fiatalokból álló csoport viseletbe öltözve példázta az elhangzottakat.
A torockói kultúra szépségét kívánta bemutatni a Torockói viselet és élet című fotókiállítás, ami a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium földszinti folyosóin volt látható a fesztivál ideje alatt, és amelyik a torockói bemutatóhoz kívánt megfelelő illusztrációs hátteret biztosítani. A Lőrincz családot képviselő három generáció tagjai (id. Lőrincz Zoltán, ifj. Lőrincz Zoltán, Lőrincz Konrád és Lőrincz Kinga), továbbá Dvorácsek Ágoston, Harácsek Lehel, Kis Csaba, Köble István és Szilágyi Anna művészileg megfogalmazott felvételei Torockóról és környékéről elkápráztatták a tekinteteket. A kiállítást Csécs Márton torockói unitárius lelkész nyitotta meg.
Nagyenyed híres diákjára, Bod Péterre emlékeztek
A könyvbemutatók sem maradhattak le a programpalettáról: bemutatták Gudor Kund Botond: Bod Péter, a történetíró (Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek 3, Barót, 2018) és Gudor Kund Botond - Gróf László: Bod Péter, a kartográfus (Háromszék Vármegye Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2019) című köteteket. A könyveket bemutatta Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtár igazgatója, költő, műfordító. Mindkét kötet Bod Péter halálának 250-ik évfordulójára is emlékezik, aki 1769-ben hunyt el a Gyulafehérvárral szomszédos Magyarigenben. Bod Péter jeles tanulmányi és kutatási eredményeket felmutató nagyenyedi diák, könyvtáros és tanár(segéd) volt. Tudós tevékenységével a kollégiumnak hírt és nevet szerzett, amelyet iskolája azzal hálált meg, hogy egyháztörténetének honfoglalás térképpel ellátott kéziratát megszerezte, és a Kollégium iskolamúzeumában - több fontos kézirattal és tárggyal együtt - közszemlére tette.
Gudor Kund Botond rávilágított a 18. és a 21. század embere közti párhuzamra: mindkettő egy haszonelvű társadalom tagja, amelyben a tudomány, az oktatás, a művelődés is ennek van alávetve. „ A régi dolgokat hasznosan lehet érvényesíteni"- állította Bod Péter; „kisebbségi létünk elvárja, hogy a közösség számára hasznos emberek legyünk”- tette hozzá a szerző. Gudor Botond megmagyarázta azt is, hogyan volt lehetséges, hogy a magyarigeni látszólagos elszigeteltség ellenére a nagy példakép lépést tudott tartani a kor vívmányaival: egy, a mainál sokkal élénkebb társadalmi háló működött, amely olyan tagokból állt, akik maguk is alkotó emberek voltak, és akik az egyházi és főúri könyvtárakból mindent megszerezhettek, amire szükségük volt. Bod Péter összesen 50 könyvet írt, 25 megjelent nyomtatásban, 25 kéziratban maradt fenn. Ez az óriási, az értékek megmentéséért íródott anyag mindig meglepetéssel szolgálhat a kutatók számára, ilyen volt legutóbb például a kartográfiája is - tudtuk meg Gudor Botondtól.
Régi képeslapok tára
A magyar napokon Văcariu Tibor nagyenyedi szenvedélyes régiséggyűjtő idén ismét a nagyközönség elé tárta 900 darabból álló képeslap-kollekciójának egy részét, és ugyanolyan lelkesedéssel magyarázta el minden érdeklődőnek annak tartalmát. A tavaly óta kibővült gyűjtemény mintegy háromnegyed kiállított része, eltűnt vagy a felismerhetetlenségig eltorzított enyedi épületek fotóit tartalmazta, ezek dokumentumértéke felbecsülhetetlen. Hasonlóképp pár régi, neves enyedi fényképésznek, sőt fényképészdinasztiáknak az alkotásai, például a Horváth, a Sarkadi és a Szőllősy családé. Látható volt továbbá környékbeli vidéki élet magyar, székely és szász fényképes ábrázolása, és Văcariu Tibor büszkén mutogatta a ritkaságokat is, például egy Amerikában vásárolt fotót az enyedi származású orvosról, Sáska Lászlóról, az Életem Afrika alkotójáról (érdekességképp, a fotó hátoldalán nem kézzel, hanem géppel írott szöveg tanúsítja: Sáska László a sidamói bennszülött vadászkíséretével).
A fesztiválon volt egy másik kedves meglepetés is, Horváth Enikő és Sallak Judit „Történelem és divat a szalvéták világában” című kiállítása. Az 1200 darabból álló szalvétagyűjtemény egy, a régi idők úri passzióit felidéző, a szépre hangolt világra emlékeztette a látogatókat. A Barcsay teremben fellelhető kiállításokat Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója nyitotta meg.
A gyerekfoglalkozások minden évben nagy sikert arattak, idén a máltai játszóbuszban volt lehetőségük a kicsiknek érdekes, irányított programokon részt venni. A kézműves gyerekfoglalkozások közül megemlíthetjük a kancsódíszítést, a pohár vagy bögredíszítést dekupázs technikával, a virágvarrást, a tányérfestést, illetve a fafaragást és faesztergálást. A Két Fűzfa Egyesület idén is készült programokkal, cashflow társasjáték-oktatásra várták az érdeklődőket.
Mindez a gazdag és változatos programkínálat, amelyben minden korosztály talált számára szórakoztatót, érdekeset, nem valósulhatott volna meg a főtámogató Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, a Hagyományok Háza és a Magyar Turisztikai Ügynökség, Fehér megye tanácsa nélkül.
Horgászbajnokság, majd halászléfőző verseny
A szombati napot a horgászatnak és a főzésnek szentelték a szervezők. Hajnali hatkor a festői környezetű tompaházi halastónál már elstartolt a horgász bajnokság, majd ezt halászléfőző verseny követte. Az első ilyen jellegű versenyre szép számban bekapcsolódtak a helyiek, de távolabbi, Maros megyei vendégek is részt vettek, összesen 20 horgász és 6 főzőcsapat mérte össze rátermettségét. A szervezők díjakkal és értékes tárgyi nyereményekkel jutalmazták a nyerteseket, a vendégek számára pedig gulyást készítettek a nagyüstben.
Természetesen minden este volt koncert is. A rockos hangzást a gyergyószéki 4S Street zenekar és a helyi Smici Blues Band képviselte, ők a Bethlen-kollégium udvarán léptek fel. Magyarlapádon az ottani, nagy fejlődést mutató HóHányók illetve a szászrégeni Titán zenekarok léptek fel, utóbbiakat a marosludasi és a pécskai rajongóik is elkísérték a fellépésre. Az enyedi színpadot megtisztelte jelenlétével a legendás Bojtorján együttes, a magyar country zene megalapítója. A fesztivál díszvendége Keresztes Ildikó és zenekara volt. Az énekesnőről saját bevallása alapján kiderült, hogy anyai nagyapja idevalósi, így ismét beigazolódott a régi mondás: Mindenki enyedi!
Borítókép és fotók: Facebook
