Az előadás személyes bevezetővel kezdődött, amely alatt Balázs Imre József elmesélte, hogyan ismerkedett meg Hervay Gizella munkásságával. Elmondása szerint az egész 1–4. osztályos korában kezdődött, a nyolcvanas években, ekkor kapta ugyanis kölcsön padtársától a Kobak könyve 73-mas kiadását, amelyben gyermekrajzokkal együtt jelentek meg a mesék. „Azok nem azok az évek voltak, amikor az ember besétált a könyvesboltba és azt a könyvet vette meg, amelyiket akarta vagy megrendelte online. Arra emlékszem, hogy nagyon szerettem azt a könyvet, és hogy mennyire nehéz volt visszaadni” – idézte fel.
Az ismerkedés második felvonása már a rendszerváltás utánra, a kilencvenes évekre tehető. „Az első szerelmek idején az emberrel történnek dolgok. Velem – többek között – az történt, hogy valaki lemásolta nekem a saját kézírásával Hervay Gizella Arccal a sárban című versét. (…) Ezek a mozzanatok olyanok, amelyek elkísérik az embert. A kamaszkor mindenképp olyan időszak, amelyre nagyon élesen vissza tudunk emlékezni” – mesélte az irodalomtörténész.
Balázs Imre József a nagyváradi Bunyitay könyvtárban tartott Hervay Gizella-előadásán. Fotó forrása: festumvaradinum.ro
Ezek voltak tehát Balázs Imre József élményszerű ismerkedései Hervay Gizellával, majd ezt követték a szakmaiak: szerkesztője és az előszó írója volt Az idő körei című Hervay gyűjteményes könyv 1999-ben megjelent első és 2010-ben megjelent második kiadásának, 2003-ban pedig megírta Hervay Gizelláról szóló kismonográfiáját. „A kortárs irodalomban Hervay Gizella az olvasóközönség számára mintha egyre fontosabb lenne, és mintha fontosabb lenne most, mint akár húsz évvel ezelőtt, amikor én írtam ezeket a dolgokat” – fogalmazott Balázs Imre József, majd a bevezetőt követően előadásában hét olyan kérdéskört érintett, amely felől szerinte Hervay Gizella költészete és életműve a lehető legrelevánsabban megközelíthető.
Hervay és az erdélyi nőirodalmi hagyomány
Bár elismerte, sok más zárójelet is lehetne nyitni a témában, az előadó itt elsőként azt emelte ki, hogy jobban ki vannak téve a felejtésnek a nőíróink, amely jelenséget – egyéb tényezők mellett – a szakmai emlékezet mozgása és a kortársak figyelme is nagyban befolyásolja. Sejtése szerint az emberek többsége, ha meg kéne nevezzen három erdélyi női írót, Berde Mária és Hervay Gizella nevét mindenképp megemlítené, előbbit a két világháború közötti, utóbbit a második világháború és az 1989 közötti időszak képviselőjeként. „A mai Hervay iránti érdeklődés egyik mozgatórugója, hogy valami olyat tud a világról megmutatni, amit az ő férfi kortársai nem mutattak meg” – fogalmazott.
A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban Hervay Gizella neve mellett többek között a következő mondat áll: „Költőnőből költővé a Reggeltől halálig, majd a Tőmondatok verseiben érik.” Balázs Imre József szerint ezt a mondatot 2021-ben már nem lehetne leírni, viszont az emlékezet működése és a nők helye kapcsán az irodalmi kánonban érdemes megvizsgálni, hiszen a szerencsétlen megfogalmazás egyfajta hierarchia jelenlétére utal. Hozzátette, hogy a női szerzőknek egyébként is ki szoktak jelölni időről időre „nekik való” műfajokat, a 19. században például ezek voltak a személyes, lírai hangvételű vagy a gyermekirodalmi szövegek, a memoárok és a lektűrök, az előadó szerint viszont szerencsére mára ez a gondolkodás átalakult, nincs ilyen jellegű megkülönböztetés.
Balázs Imre József szerint Hervay Gizellának az erdélyi magyar irodalom történetében betöltött státuszáról azért is fontos beszélni, mert néhány díja és elismerése ellenére valójában kortársai árnyékába került.
Hervay Gizella és Szilágyi Domokos
„Próbáljuk meg Hervayt úgy nézni, mint szuverén alkotó, megvizsgálva, hogy mi van az életművével Szilágyi Domokos nélkül” – kezdte a második blokkot az előadó a félreértések elkerülése érdekében kiemelve: mondandójával nem Szilágyi Domokos kárára akarja „feljebb emelni” Hervay Gizellát.
A két szerző házassága mindössze három évig – 1960-tól 1963-ig – tartott, ez idő alatt született egy közös gyermekük, Szilágyi Attila, Kobak. A két életművet Balázs Imre József szerint több szempontból érdemes összekapcsolni. Az egyik ilyen megközelítés a nemzedéki vállalkozás: mindketten tagjai voltak az első Forrás nemzedéknek, az erdélyi magyar irodalom azon korosztályának, amelynek képviselői a hatvanas évek elején adták ki első kötetüket. Ezek a szerzők poétikai újítást vittek végbe, hiszen a szocreálból átvitték az erdélyi magyar irodalmat a mai szemléletű irodalomba, rákapcsolódtak a korszak neoavantgárd kísérletezéseire, prófétákból beszélőkké váltak.
Hervay pályáján a hetvenes évek közepétől felfedezhető a nagy formák megjelenése (a Zuhanások című oratórium, a Kettészelt madár, A száműzött szivárvány és a Lódenkabát Keleteurópa szegén című kötetek), itt pedig felmerül az összevethetőség Szilágyi Domokos Emeletek, avagy a láz enciklopédiája című kötetével, amely egyetlen versként is olvasható. „Szilágyi Domokosnál felfelé megyünk az emeleteken, az emberiség kultúrtörténetében, Hervaynál pedig zuhanunk” – fogalmazott.
Szilágyi 1976-ban, közös fiuk, Kobak 1977-ben halt meg, innentől kezdve pedig a Hervay életműben ez a két tragédia nagyon erősen jelen van – tette hozzá az előadó.
Hervay Gizella és a gyermekirodalom
Hervaynak ugyan vannak gyermekversei is, de Balázs Imre József a Kobak könyve történeteit sokkal jelentősebbnek, kigondoltabbnak tartja az életmű gyermekirodalmi vonatkozásában. A szerző költészetében éppen akkor figyelhető meg egyfajta poétikai átalakulás, amikor megírja ezeket a meséket – 1966-ban és 1968-ban jelent meg az első két kötet –, a Kobak könyve pedig így ebből a szempontból is fontos dokumentuma annak, ahogyan Hervay elkezdett másképp gondolkodni az irodalomról – részletezte az előadó.
A gyermekirodalom-kutatás a magyar irodalomban a gyermektörténetek korszakának nevezi azt az időszakot, amikor ezek a mesék is születtek, és amikor a meseregények után a hétköznapi körülmények között élő magyar gyerekek történetei kerültek előtérbe. A Kobak-mesék esetében viszont van egy sajátos csavar – emelte ki az irodalomtörténész –, szerinte ugyanis nem a történet, a narráció, hanem sokkal inkább a képi, rajzszerűen sűrített világ és a költőiség válik hangsúlyossá ezekben az olykor már groteszk történetekben.
Hervay Gizella (1934 – 1982) a Forrás könyvsorozat első nemzedékének tagjaként tűnt fel az irodalmi palettán
Hervay és a tőmondat-poétika
A költő harmadik verseskötete a Tőmondatok, a címadó versből pedig Balázs Imre József szerint elsőként az olvasható ki, hogy a tőmondat nincs feldíszítve, nincs komplex szerkezete sem, az esszenciálist, a lényeget közli az életről, röviden és tömören. Másodsorban az előadó szerint Hervay ebben a versben arra is utal, hogy merjünk olyan verset írni, ahol nem a metaforák, a meglepő képek, analógiák hordozzák magukban a vers erejét, a költészet inkább a sűrítettségben, köznapiságban, lecsupaszítottságban legyen tetten érhető.
Hervay Gizella traumaköltészete
A főként utolsó köteteiben megjelenő történelmi traumák egyik eleme a Szekuritáté lehallgatása, a megfigyeltség nyomasztó jelenléte és az intim szféra hiánya, a másik pedig az a tény, hogy úgy érezte, a rendszer már fizikailag is uralni, fenyegetni próbálta. Az előadó kiemelte: Hervay ebben az időszakban már Magyarországon élt (1976-tól), ott próbált beszélni a verseiben ezekről a történelmi traumákról, a szabadsághiányról, a zaklatásokról, és azt érezte, hogy nem értik meg. Magával víve közösségének történetét, gyakorlatilag újra kellett kezdenie költői életművének építését, hiszen a magyarországiak számára alig volt ismert.
Balázs Imre József megjegyezte, a versekben egy másik trauma is megjelenik, ez pedig a gyász. A Kettészelt madár egyértelműen annak a veszteségnek a kimondása kötet formájában, hogy Hervay egy év leforgása alatt volt férjét és közös gyermeküket is elveszítette.
Hervay és az erdélyiség specifikus viszonya
Az előadó ebben a részben úgy fogalmazott: Hervay erdélyisége „kimozduló erdélyiség”, életútjában ugyanis gyakori volt a helyváltoztatás, ezáltal nem feltétlenül volt meg az a stabilitás, amelyhez egyértelműen kötni tudta volna identitását.
Balázs Imre József szerint Hervay esetében nem feltétlenül a szűk értelemben vett erdélyiségről beszélhetünk – számos versében megjelenik például szilágysági mivolta is –, hanem sokkal inkább minden általa belakott, megtapasztalt helyhez való kötődése és a dokumentáló igyekezet keveredéséről. Magyarországra költözését követően úgy érezte, el kell mondania mindazt, ami itt, Romániában történt vele, a Lódenkabát Keleteurópa szegén című kötetében pedig mindezt kitágítja, a közös dolgokat kezdi keresni a kelet-európai létezésben – tette hozzá az előadó.
Hervay Gizella és a kortárs vers
Az utolsó részben Balázs Imre József a 2020-ban elindított Hervay-könyvek című könyvsorozatról beszélt, amelynek első darabja, a címtelen föld című antológia és a Hervay-életmű között szerinte több hasonlóság is található. A legszembetűnőbb mindenképp a lecsupaszított, köznapi, őszinte nyelvhasználat, ami nem riad vissza sem a prózaverstől, sem a szabadverstől, és könnyedén hagyja hátra a posztmodern iróniáját. Az előadó azt is kiemelte: az antológiában szereplő női költők – Kali Ágnes, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Sárkány Tímea, György Alida, Sánta Miriám, Kemenes Henriette, Ozsváth Zsuzsa, Gondos Mária Magdolna – mellett a kötet férfi szerzőinek versei is több szempontból kapcsolódnak Hervay költészetének jellemzőihez.
Balázs Imre József előadása zárásaként kiemelte: abban a szerencsés helyzetben vagyunk, amikor egy költő életművét nem a kultusz eszközeivel próbáljuk visszanyerni. Szerinte ugyanis fontos funkciókat töltenek be a szoborállítások, az emléktábla-avatások, a minden évben megszervezett szavalóversenyek is, de Hervay ezek nélkül is élő hagyománnyá tudott válni a mostani fiatal erdélyi – és nem csak erdélyi – szerzők (és olvasók) számára.
