„Nem kell mindig jólneveltnek lenni”

– A Kolozsvári Magyar Opera (KMO) életében Kürthy András többször is jelen volt. Egyrészt a rendezései által – amelyek között szerepelt több opera, rockopera, koncert –, de legalább ilyen fontosnak tartom, hogy az 1990-es évek elején Kürthy András, akinek akkor a Budapesti Operaházban fontos beosztása volt, pillanatok alatt fogékonynak bizonyult a két operaház közötti kapcsolat megteremtésére. A KMO első budapesti kiszállását az ő segítségével sikerült megvalósítani. Így ez az együttműködés több mint harmincéves – nyitotta meg Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója a Kürthy András operarendező életéről készült Nánó Csaba-könyvbemutatót. 

„Számomra revelációként hatott a Kürthy András által 1999-ben Kolozsváron rendezett Nabucco. Lenyűgözött minden, ami akkor és ott történt. Azon az előadáson fedeztem fel újra a műfaj szépségeit.  Néhány év telt el, és személyesen megismerkedtem Kürthy Andrással, interjút készítettem vele. Anélkül, hogy operaszakértő lennék, elmondhatom, hogy rendezéseivel Kürthy András új színt hozott Európa egyetlen kisebbségi operaházának, a Kolozsvári Magyar Operának az életébe. 2021-ben, amikor javában tartott a járvány, újabb interjút készítettem Kürthy Andrással. Mivel a  pandémia alatt utazgatni nem lehetett, telefonon készült el az interjú: én a szobámban kérdeztem, Kürthy otthonról válaszolt. A beszélgetés két órán át tartott, én újabb és újabb történetekkel gazdagodtam. Kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy érdemes lenne nagyobb lélegzetvételű életút-interjúba belevágni. A csodálatos pálya, a sok-sok anekdota, gondolatok „könyvért kiáltottak”. Kivételesen szerencsésnek érzem, hogy részese lehettem a munkának, és a magam módján hozzájárulhattam a kötet megszületéséhez” – tudtuk meg a szerző, Nánó Csaba leveléből, aki betegség miatt nem lehetett jelen. A levelet Szikszai Attila, a könyvet kiadó Ábel Kiadó igazgatója olvasta fel.

„Nem lehet nem tisztelni és nem csodálni az olyan embert, aki szakmai alázattal, pontossággal áll minden feladathoz, amit az élet ad. Hivatásában és magánéltében is pontos, precíz. Mivel könyvszerkesztő is volt egykor, pontosan tudta, miről és hogyan kell megszólalni. Ez a munkát megkönnyítette és még élvezetesebbé tette – hangzott a Nánó-levél utolsó gondolata.

– Köztudomású, hogy a karmesterek mindig arról beszélnek, amihez nem értenek. Ha Kürthy András rendezői tehetségéről írnék, én is tipikus karmester lennék. Nem láttam egyetlen rendezését sem. De ő volt az, aki kitárta előttem a Budapesti Operaház kapuját, és „visszahozott” vezényelni. Nekem ez sokat jelentett. Kürthy András most a legfontosabb ajtót nyitotta ki számomra, mert Erdélyben a Kolozsvári Magyar Operában fogok hamarosan vezényelni. Kürthy Andrásban egyik legértékesebb és szeretett barátomat találtam meg, ez a barátság meggazdagította életemet – tudhattuk meg az Amerikai Egyesület Államokban élő ifj. Palló Imre karmester leveléből, amelyet Varga János olvasott fel.   

 – Nem szeretem újraolvasni a korábbi interjúimat, mert borzalmasan jólneveltek és érdektelenek. Nem kell mindig jólneveltnek lenni. Erre tettem kísérletet – válaszolta Kürthy András a szerkesztő, Demény Péter azon kérdésre, hogyan fogott neki a könyv azon részének, amelyet ő maga írt meg. Kürthy megjegyezte, nem kell feltétlenül tragikusnak lennie annak, hogy az ember az emlékiratait írja.

Kürthy Andrástól megtudtuk: a könyvnek nem kevesebb, mint huszonhárom verziója volt, de a mostanit örömmel vállalja. Elmondta, hogy a kiadó türelmes volt hozzá, és a kiadóval való együttműködés konfliktusmentes volt.

Kürthy András megjegyezte: életműve nem zárult le, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera új opera megrendezésére kérte fel. Rendezőként mindig udvariasan bánt a művészekkel és a műszakiakkal, a közös munka során pedig sikerült a művészeknek segíteni abban, hogy átlépjenek saját árnyékukon. Rendezései során abban is szerencséje volt, hogy jól tudott együttműködni a karmesterekkel.

Megtudtuk azt is: élete során sokat utazott, ez pedig oda vezetett, hogy más-más nézőpontból tudta szemlélni az eseményeket. A fényképezés gyerekkora óta kedvenc tevékenysége, és a képeken látott világ segítette a rendezései során is.

Borítókép: Rohonyi D. Iván