“Nézzük meg már legalább ezt a szobát, amelyet elég későn, de mégis megjelölt az utókor kegyelete. A „Petőfi Muzeum" első számában (1888. január—március) Korbuly József „Petőfi Kolozsváron" című cikkében még panaszkodik, hogy „e magyar városnak negyven év lefolyása alatt nem jutott eszébe önmagát megtisztelni azzal, hogy a Biasini szállodának Petőfi által két napig lakott szobáját legalább egy szerény táblával megjelölje". Ezt az elég szégyenletes mulasztást e felszólalás után csak kilenc év múlva tették jóvá — nem a város, nem a sajtó, irodalom, közélet vezetői, hanem a felső leányiskola növendékei, amint ezt az emeleten balról számított harmadik és negyedik ablak között elhelyezett kicsiny márvány-tábláról olvashatjuk:
Itt volt szállva
PETŐFI SÁNDOR
és neje 1847. okt. 21-től 24-ig.
Megjelölte a helybeli áll.
felsőbb leányiskola kegyelete
1897. március hó 15.
Az emléktábla leleplezéséről szóló tudósítás a „Kolozsvár" című lap 1897. március 16-iki számában azt mondja, hogy abban a szobában volt szállva Petőfi, amelynek két ablaka között helyezték el a táblát. Ez a két ablak a harmadik és negyedik, azonban két különböző szobának az ablakai és minthogy nem valószínű, hogy azóta a szobák között a válaszfalakat eltolták volna, ez a tudósítás nyilván téves és Petőfiék abban a most második számú szobában lakhattak, amelynek ablakai a második és harmadik, mert az utánna következő egy személynek való kicsiny szoba. A második számú szép tágas szoba, most új, de sablonos szállodai bútorokkal. Két ágy, két éjjeli szekrény, egy ruhászekrény, asztal, székek, mosdó, pamlag, podgyásztartó rajta útitáska, mert a szoba mindig el van foglalva. Hová lettek már azok a régi bútorok? Ugyan gondol-e, gondolt-e valamely utas arra, hogy ebben a szobában lakott valaha Petőfi Sándor Szendrey Júliával?”
