KOCSIS TÜNDE
A Jézer-hegységben egy 2341 méteres, a Radnai-havasokban egy 1710 méteres, a Görgényi-havasokban pedig egy 1634 méteres Öreg-havas csúcs, egységes néven Bătrâna-csúcs van – már ha hiszünk a szemünkön túl az internetnek és a térképészeknek is. Ezek volnának a nagyobbak, de még számtalan hegy, köztük a Csindrel- és a Bucsecs-hegység is rejteget egy-egy „Öreget”, s túravezetőnk egyik kedvenc hegye: a Gyalui-havasok is ebbe a sorba tartozik. Erről az utóbbiról − az 1208 méteres Bătrâna-csúcsról − lesz egy s néhány szó. Ez az Öreg magasságában tehát a töpörödöttebbek közé tartozik, a Kolozsváron élő természetjáróknak viszont a legközelebbi, és úgy látványban, mint kilométerekben mérve igen ígéretes hely.
Bizonyára azért van ennyi Bătrâna-csúcs, mert ezzel a megnevezéssel az ember újra és újra emlékezteti magát, hogy a hegyek nem csak a múlt óriás lenyomatai, hanem a teremtő erő és bölcsesség (majdhogynem állandóságát hirdető) délceg, kiemelkedő pontjai is*. A természet öregei is, akárcsak koros embertársaink tiszteletet követelnek, és aki meglátogatja őket, avagy a közelében építi fel házát, annak a hegy ugyan szilárdan tartja hátát, de egyben kíméletlen szigorával, rátartiságával is számolnia kell.
Kiss Jánossal ez a harmadik túrám az Erdélyi-szigethegység legnagyobb vonulatán, a Gyalui-havasokban. Szilárdan meg voltam győződve róla, hogy számtalanszor felmászott az Öreg-csúcsra is, nagyon meglepődtem, amikor arra a kérdésemre, hogy életében ez éppen a hányadik Bătrâna-mászás, azt válaszolta: a második… A túra egy másik „vallomásos” pillanatában fény derült mégis a vonzódás egyik jelentős alapjára: a túravezető szüleinek kedvence volt ez a tanyavilág, a felmenők kerek 80 évvel ezelőtt a nászútjukat is erre rótták.
A március 10-én megvalósult 16 kilométeres (1000 m szintkülönbség) körtúra a Hideg-Szamos Üzemtől (Uzina) indult. A Kis-Riska (Valea Bârlogului) patak völgyén hagytuk el a jártabb utakat. Felfelé Arsuri-tanyán, lefelé Păltinei több színben tündöklő házai közt ereszkedtünk a kiindulóponthoz. Az út nem csak a káprázatosan szép időért volt bámulatos, hanem azért is, mert a Bătrâna csúcsától sok kilométeren át tartott a hegygerinc, és végig feltárta látvány(báj)át. Láttuk a havasan tündöklő Vlegyászát (1836 m) és az Öreghavast (1826 m), valamint a Hideghavason, a Nagy-Riska-patak oldalában található templomocskán is többször megállapodott tekintetünk.
A jég, a hó, a sárlé és a csillámpalától csillogó kő ugyanúgy része volt a talpalattinak, mint a kényelmes avar fedte út vagy földút, végül pedig a más kontextusokban annyit áldott és szidott aszfalt. A túra, amennyire szép és feltöltő, fizikailag annyira fárasztó is volt, de hát végtére is, miért túrázunk mi egyáltalán, avagy hogy még meredekebbet (vagy közhelyesebbet?) kérdezzek: miért élünk mi egyáltalán? … Hogy újra és újra belefáradjunk abba, amit szeretünk.
*Nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem az egész Kárpát-medencében számos összetett földrajzi név előtagjában szerepel az „öreg” jelző. A névelem legtöbbször „nagy” jelentésű, és általában egy többé-kevésbé közeli „kis” előtagú földrajzi névvel van összefüggésben. De használatos „régi” jelentéssel is.
A Szabadság turistamellékleteként megjelenő Erdély legfrissebb számát itt olvashatja.
Az Erdély archívumát itt találja meg.
Minden „valamirevaló” hegynek van egy Öreg-csúcsa
