A Lyoni Egyetemen dolgozó Nicolas Mathevon és kollégái harminc nő hangját rögzítették, miközben a kutyákról készített fotókat nézegető alanyok olyanokat mondtak, hogy „Szia cukiság! Ki a jó fiú? Gyere ide! Jó fiú! Gyere ide cukifalat! Micsoda jó fiú!”. A nők később elismételték ugyanezeket a szavakat egy személyhez intézve őket – olvasható a Science Magazine honlapon.
Az emberekhez és a kutyákhoz intézett szavak összehasonlításakor a szakemberek megállapították, hogy a nők magasabb hangon, már-már énekelve szóltak a négylábúakhoz, függetlenül attól, hogy kölyökkutyáról vagy felnőtt példányról mutattak nekik képet.
Igaz, a kölyökkutyák esetében még magasabb hangon beszéltek.
A kutatók később lejátszották a felvételeket tíz kölyök és tíz felnőtt példánynak egy New York-i állatmenhelyen, és videóra vették a kutyák reakcióit.
A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közölt eredmények szerint kilenc kölyök nagyon aktívan reagált a hangszóróból érkezett hangokra, ugatni és futni kezdtek az eszköz felé és néhányan közülük olyan pozícióba vágták magukat, mintha a gügyögő beszédet egyenesen játékra való felhívásként értelmezték volna. Azok a mondatok azonban, amelyeket a nők egy személyhez intéztek, és korántsem voltak olyan kedvesen kimondva, nem hozták lázba őket.
A felnőtt kutyákat sem a korosztályukba tartozó társaikhoz, sem a kölykökhöz, sem az emberekhez intézett szavak nem hatották meg. „Csak vetettek egy gyors pillantást a hangszóróra, aztán nem is foglalkoztak vele többet” – mondta Mathevon.
A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, hogy mi az oka a felnőtt példányok viselkedésének. Lehet, hogy az idősebb kutyáknak szükségük van a személyes interakcióra, és nem elég számukra, ha egy test nélküli hangot hallanak, vagy ismerős hangra van szükségük ahhoz, hogy reagáljanak.
Mathevon szerint a közvetlenül hozzájuk intézett kedves beszéd „felkelti a kölyökkutyák figyelmét”. A szakember úgy véli, hogy ez a fajta beszéd segíthet nekik megtanulni bizonyos szavakat, éppúgy, ahogy az embergyerekeknek segít a nyelvtanulásban, ahogy a felnőttek beszélnek hozzájuk. Más kutatók vitatják ezt az elméletet.
Monique Udell, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa szerint a tanulmány azt mutatja, hogy az emberek még a beszédükben „is úgy kezelik a különböző korú kutyákat, mintha csecsemők lennének”, ami valószínűleg fontos szerepet játszik abban, hogy a kutyák ilyen jól „boldogulnak” az emberi környezetben.
A kutatók nem tudják, hogy a kiskutyák ösztönösen reagálnak-e így a hozzájuk intézett kedves szavakra, vagy ez tanulható viselkedés.
