A parlamentben november végén iktatott törvénymódosítási kezdeményezésről a magyarellenes megnyilvánulásairól ismert politikus elmagyarázta: a 2003/379-es törvény értelmében a háborús emlékművek és katonatemetők jelenleg az állam vagy az önkormányzatok közvagyonában vagy magánvagyonában, jogi vagy magánszemélyek tulajdonában vannak. Kezdeményezik, kerüljenek az állam magánvagyonába a katonatemetők és háborús emlékművek azok kivételével, amelyek a törvénymódosítás életbe lépésekor a települések magánvagyonában vagy magántulajdonban vannak.
Azt javasolják, hogy az állam magánvagyonába vett temetők és emlékművek legyenek az állam elidegeníthetetlen javai, amelyeket a védelmi minisztérium kezel. A javaslat kitér arra is, hogy a tárca rendelettel egyes katonai alakulatokra bízhatja a sírkertek gondozását.
Megszabná a törvény az önkormányzatoknak, hogy a módosított törvény hatályba lépése utáni 60 napban szolgáltassák be a védelmi tárcának a jelenleg a közvagyonukban lévő katonai emlékművek és temetők teljes, eredeti dokumentációját, illetve a magánvagyonukban lévő hasonló létesítmények dokumentációjának a másolatát.
A védelmi tárca már júniusban úgy próbálta orvosolni az úzvölgyi katonatemető körül kialakult helyzetet, hogy saját gondozásába veszi a sírkertet. Gabriel Les korábbi miniszter szerint ezt éppen a temető nemzetközi jellegének a megőrzése teszi szükségessé. A kezdeményezést a párt tizennyolc képviselője iktatta a parlamentben.
A román és a magyar hadisírgondozó hivatal képviselőinek a júniusi bukaresti megbeszélésen Kovács Vilmos ezredes, a magyar hivatal vezetője jelezte, hogy Budapest ezzel nem ért egyet, hiszen a temetőt eddig a csíkszentmártoni önkormányzat gondozta “nem is rosszul”.
Az ezredes a tanácskozás után elmondta: a hadisírgondozásról szóló román-magyar kormányközi megállapodás nem tiltja ugyan, hogy kivételes helyzetben egy hősi temetőt állami kezelésbe vonjanak, de a megállapodás azt is leszögezi, hogy a partner előzetes beleegyezése nélkül ezt nem lehet megtenni.
