Négy nap múlva találkozunk, kicsit aggódok csak, de hát ez így marad, míg élünk.
– Milyen volt? – kérdem kíváncsian.
– Változtak is dolgok, sokan beszélnek románul Frumószán – ecseteli, majd mesél.
Antóniáról. Aki az erdőről, a természetről beszélt nekik a verseny után. A természet védelméről, a tisztaság megőrzésének fontosságáról.
Magam előtt látom a gyerekeket, a versenyzőket. A kettős képet, amit akarva, akartalanul magukban hordoznak. A szülőktől kapott hangos zenés, zöld fűre kimenős, hússütős kirándulásokat. És a nagy-, és dédszülők természetismeretét, a növénytermesztés, a gyógynövénygyűjtés értékes tudásának titkát, a sóskútrajárás hétköznapi szükségletének kincsét. S érkezik egy városi lány, aki rajongva beszél a természetről, a zöldről, a növényekről. Köszönöm, Antónia!
Egyre kevesebben ülnek a szép padok körül! – érkezett egy bejegyzés.
Pedig milyen szép is lenne a 2006-os ,,létszámot” tartani, 106 gyerek lenne, 18 magyaróra a helyi román iskolában, megszámlálhatatlan foglalkozás a magyar házban, két teljes munkakörben foglalkoztatott magyartanár. De a dolgok változnak itt is. Néha meg közbejönnek nem várt események. Hogy kevesebb gyerek születik. Hogy nem a legjobb a tanár. Hogy.... Aztán ismét fordul a kocka. Magyarul tanulnak a román anyanyelvűek. Ügyes, helyi tanító érkezik. Ezekhez igazodunk. A verseny alatt négy temetés volt. Kettő a katolikusoknál, kettő az ortodoxoknál. A versenyzők nagy része oda kellett menjen. Nem kifogásként. Érdekességként írom. Hisz ilyen ez a világ. Én értem, érzem, megértem.
A versenyzők ügyesek voltak. Kicsit féltek csak.
A zsűri tagjai: Gáspár Antónia Kamilla és Domokos Péter.
Szervezők: Kosferenc Júlia Mária és Neagu Adrián.
A nagyon finom ebédet Virginia néni főzte, s belé minden szeretetét.
A rendezvény főszervezője a Frumószai Magyar Oktatásért Nonprofit KFT. és a Domokos Géza Egyesület.
Távolról nézve, nagyon halkan, s csak a kedves olvasóknak írom, büszke vagyok Adriánra, hogy nem adja fel. De ez hadd legyen titok.
Köszönöm a frumószai gyerekeknek a jelenlétet, a tanító néninek a felkészítést, Antóniának és Péternek a zsűrizést, Adriánnak a szervezést. Luca lányunknak meg azt, hogy imád visszatérni Frumószára, hisz ez mi másról mesélne, mint hogy jó volt neki ott.
Hálával,
Máthé Kriszta
