Kolozsváron született muzsikus családban – édesapja a Kolozsvári Magyar Opera karmestere, édesanyja zenepedagógus volt. Zenei tanulmányait ötévesen kezdte szülővárosában, 1971 és 1976 között a bukaresti Zeneművészeti Főiskolán és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma: Egyetem) végezte el a zongora, zeneszerzés, karmester szakot. 1976 és 1979 között Párizsban tanult ösztöndíjjal Pierre Boulez zeneszerzőnél. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban töltött egy évad után 1976-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci zenetanárképző tagozatán tanított, s megalapította az Új Zenei Műhelyt. A Miskolci Nemzeti Színház és a budapesti 25. Színház, a budapesti Várszínház és a József Attila Színház zeneigazgatója volt, a Hungaroton szerkesztőjeként dolgozott. 1987-ben megalapította a Mérték Egyesületet, két évvel később újjáalakította a Camerata Transsylvanica kamarazenekart.
1990-től a Kolozsvári Magyar Opera állandó vendégkarmestere és rendezője, a Budapesti Kamaraopera megalapítója és igazgatója, 1996–2000 között a Szolnoki Szigligeti Színház, 2008-ig a Nemzeti Színház zeneigazgatója, 2008–2010 között a kaposvári Csiky Gergely Színház zenei vezetője, 2000–2002 között a Millenáris Park és Kulturális Programiroda művészeti vezetője volt. 1995-ben megalapította az AURIS Operatársulatot, amelynek művészeti vezetője. 2015 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára. 2008-ban a Kolozsvári Magyar Opera megbízott művészeti vezetője lett.
A zene csaknem minden ágában otthonos és aktív zeneszerző az avantgárdból kiábrándulva a tradíciók, az erdélyi népzene és a bartóki-kodályi „tiszta forrás” felé fordult. Zenekari és vokális művek, versenyművek és kamarazene mellett szakrális művek, misék fűződnek nevéhez. Több tucat színpadi és filmzenét (Ajándék ez a nap, Megáll az idő, Idő van, Angi Vera, Szerencsés Dániel, Szirmok, virágok, koszorúk, A részleg, Jadviga párnája, Dallas Pashamende), operát és musicalt, Shakespeare szövegeire oratóriumot (A szerelem és irgalom dalai I-IX.) komponált, operákat és operafilmeket rendezett.
Az elmúlt évtizedben több operája is színpadra került: az Alekszandr Blok Komédiásdi című színműve nyomán született művét a Magyar Állami Operaház mutatta be 2014-ben, s ugyanabban az évben volt Herczegh Ferenc Bizánc című drámájából készült operájának ősbemutatója a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon. 2013-ban ugyanott A kékszakállú herceg várát karmesterként és rendezőként is jegyezte, illetve Orbán György Bűvölet című operájának ősbemutatóját dirigálta és rendezte. A Boldogasszony című vígoperájának ősbemutatóját 2017-ben a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon, A krónikás című vígoperáét 2019-ben a Kolozsvári Magyar Operában tartották. Utóbbi mű a kolozsvári intézményes magyar zeneoktatás bicentenáriumára készült, szövegét Szőcs Margit meseciklusa alapján mások mellett a zeneszerző írta. Több száz kortárs zenemű bemutatása fűződik a nevéhez. Több hanglemezt jegyez, dolgozott a televízió számára is: népszerűsítő sorozatot készített az operáról és interjúsorozatot kortárs zenészekkel.
Háromszor kapta meg az Artisjus-díjat, 1983-ban és 1986-ban a Budapesti Filmszemle legjobb filmzenéért járó díját, 1999-ben Erkel Ferenc-, 2006-ban Pro Urbe Miskolc, 2008-ban Duna-díjat vehetett át, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2011-ben Lajtha-díjjal, 2012-ben érdemes művész címmel, 2015-ben Bartók-Pásztory-díjjal ismerték el, ugyanabban az évben a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja lett. 2019-ben Kossuth-díjjal tüntették ki kivételesen sokoldalú művészi pályája, a vokál-szimfonikus, kamara- és kórusművek mellett számos nagy sikerű színpadi előadás és filmalkotás zenéjét is magába foglaló, nagy ívű zeneszerzői életműve, valamint magas színvonalú oktatói munkája elismeréseként. 2021-ben a Magyar Mozgókép Fesztivál legjobb zeneszerzőnek járó díját vehette át a Lángolj és világíts című dokumentumfilm zenéjéért.
(Fotó: Stekovics Gáspár)
