Az ünnepi szentmisét Nóda Mózes szentszéki tanácsos, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának doktorvezető tanára celebrálta, aki hangsúlyozta a szociális testvérek áldásos munkásságát, amelyet napjainkban Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, valamint a Neamţ megyei Szabófalván (Săbăoani) fejtenek ki. Homa Ildikó szociális testvér a Romániai Női Szerzetes Elöljárók Országos Konferenciájának általános titkára a mise bevezető részében nyomatékosította, hogy a ma élő szociális testvérek is az alapítónő által megteremtett hagyományt folytatják. Hozzátette: minden évben megemlékeznek Slachta Margit égi születésnapjáról, ugyanakkor továbbra is felajánlják magukat szeretettel az egyház és a társadalom szolgálatára és a Szentlélek megvilágosító kegyelmével keresik, hogy a mai idők emberének milyen ínségében tudnak segítségére lenni. „Alapítónőnk nyomán mi is szeretnénk ebben a néha elsötétülő világban csillaggá válni és életünkkel bátorítani, jelezni az utat” – mondta Homa Ildikó.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Slachta Margit a Gondviselés műveként lett feminista politikusként az első női országgyűlési képviselő Magyarországon. A Keresztény Női Tábor nevű politikai pártjának egykori tagja így emlékezett rá: „Önzetlen missziós nővér volt, aki semmit sem kívánt a maga számára. Kizárólag a szegények és elhagyatottak érdekeit vette figyelembe, az olyan krisztusi eszmények vezették, mint a védtelen gyermekek, a napi élet terhe alatt meggörnyedő asszonyok, a veszélyeztetett családok oltalmazása, megsegítése és nem utolsó sorban a tönk szélén álló magyar haza.”
A szociális testvérek a szentmise után ünnepi együttlétre, szeretetvendégségre hívták meg a jelenlevőket – ismerősöket és ismeretleneket egyaránt – a Szentegyház/Iulius Maniu utca 7. szám alatti Salkaházi Boldog Sára terembe.
Slachta Margit Kassán született 1884. szeptember 18-án. Azzal az apostoli célkitűzéssel alapította 1923-ban ezt a bencés szellemiségű modern magyar közösséget (régebben: szürke nővérek), hogy lélekben megszentelődött, hivatásos és képzett munkaerőket állítson a társadalom minden területére, ahová erre karitatív, szociális, valláserkölcsi, egészségügyi, kulturális, nőmozgalmi, valamint állampolgári szempontból a legnagyobb szükség volt.
1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1932-ben lapot indított A Lélek Szava címmel, amelyben több írása is megjelent. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociális munkás-oktató intézetet. A társaság feladatának tekintette a külföldre szakadt magyarok lelki szolgálatát is.
1942-től az egész országban úgynevezett világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Piusz pápát a cselekvésre. A szociális testvérek Thököly úti rendházában bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Gyarmati Fannit, valamint Rusznyák Istvánt is. Vértanú rendtársával, a boldoggá avatott Salkaházi Sárával együtt több mint ezer zsidó életét mentette meg. 1969-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek tiszteletére a Yad Vashem kertjében.
A jól ismert politikai körülmények arra kényszerítették Slachta Margitot, hogy hosszú évekig emigrációban éljen az Egyesült Államokban. Ott is aktív maradt, megpróbált segíteni az ’56-os menekülteknek is. A Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában hunyt el, Buffalóban, 1974. január 6-án. Sírja a nyugat-virginiai Berkeley Springsben, az Alba Regia-kápolna altemplomában van.
1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én pedig a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült.
Borítókép: Az ünneplő szociális testvérek és kültagok egy csoportja – GERÉD ISTVÁN FELVÉTELE
