A védelmi tárca elkezdte a sírkert átvételének az előkészítését
A tárcavezető szerint a temető nemzetközi jellegének megőrzése miatt vennék át a sírkert gondozását, mivel ott magyar, román, német, orosz, szerb, osztrák és olasz katonák is nyugszanak. A miniszter kitért arra is, hogy ezért egyeztetések lesznek szükségesek valamennyi féllel. "A temető gondozásának feladatát átvevő minisztériumi struktúrák biztosítani fogják minden országnak a jogot, hogy megemlékezzenek a harcban elesett és ott eltemetett hőseikről" - mondta Gabriel Les.
A miniszter szerint a tárca képes arra, hogy megvédje és karbantartsa a sírokat, felújítsa a "nemzetközi temetőben" található emlékműveket összhangban a nemzetközi egyezményekkel és a kétoldalú megállapodásokkal, melyeket Románia azokkal az országokkal kötött, amelyek hősei az Úzvölgyi temetőben nyugszanak.
A Mediafax, amelyet az MTI idéz, úgy tudja, hogy a temető átvétele már a következő 30 napban megtörténik, ha valamennyi érintett fél egyetért vele.
Amint arról tudósítottunk, a temető állami tulajdonba vételének a lehetőségét Viorica Dăncilă miniszterelnök is megemlítette szombaton.
A székely zászló botrány elindító Munteanu ex-prefektus az ötletgazda
A Szabad Európa Rádió pénteken azt közölte honlapján meg nem nevezett forrásokra hivatkozva, hogy a temetőátalakítás ötlete éppen a védelmi minisztérium főtitkárától származik, aki még Kovászna megye prefektusaként kilátásba helyezte, foglalkozik majd az uzvölgyi sírkerttel. A védelmi tárca főtitkári tisztségét 2013 óta az a Codrin Munteanu tölti be, aki a Ponta-kormány Kovászna megyei megbízottjaként elindította a székely zászló elleni hadjáratot.
Benkő Levente: Nem hangzik valami bíztatóan …
- Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, nem hiszek az ilyesmikben, de ezt a tervet nem tudom kiemelni abból a törekvésből, amely a pontosan 160 évvel ezelőtti „kis egyesülés”, más szóval Románia megteremtése óta zajló nemzeti homogenizáció során hol burkoltan, hol nyíltan jelen van – nyilatkozta lapunknak Benkő Levente történész, akitől azt kérdeztük, mi a véleménye a védelmi minisztérium tervéről.
- Ha az uzvölgyi katonai temető de iure nemzetközivé nyilvánításának, tehát a létrehozásakor – még az első világháború idején – kapott (osztrák-)magyar jellege megváltoztatásának, és ezzel együtt a honvédelmi tárca hatáskörébe utalásának az ötlete/szándéka valóban Kovászna megye korábbi prefektusától ered, akkor ez megerősítheti előbbi feltevésemet – magyarázta.
"Az a hallgatás, az az elutasító magatartás, amelyet a román hadisírgondozó a magyar katonai sírokkal, kegyhelyekkel szemben tanúsít, semmi jót nem sejtet..."
A magyarok és románok egymás ellen fordítására eddig is korlátlan lehetőségek kínálkoztak, amelyeket alkalom adtán alaposan ki is használtak az ebben érdekeltek. Benkő Leventét arról kérdeztük, véleménye szerint miért éppen Uzvölgyére esett a választás?
- A válasz egyszerűnek tűnik: a romániai hadisír gondozás mai állását nézve ez az a hely, amely az 1989-es rendszerváltozás után, főleg az 1990-es évek dereka óta magyar, mindenekelőtt erdélyi magyar szempontból egyfajta kultikus hellyé vált. Ráadásul joggal, hiszen több más egykori hadszíntér mellett mind az első, mind a második világháború egy-egy szakaszában magyarországi és székelyföldi honvédek itt, az Uzvölgyében vívtak honvédő harcokat. A második világháborús kötődés annál is inkább erős, mert 1944 augusztusában a székely határőrök itt védték a hazát, ameddig bírták, a sokszoros szovjet túlerővel szemben, s az 1990 után a helyszínre vissza-visszatérő túlélők, valamint az utódok ennélfogva a szó legszorosabb értelmében fizikai kötődésben voltak és vannak a helyszínnel és az ahhoz kapcsolódó háborús emlékekkel.
Ilyen körülmények között, ebben az összefüggésben alakult ki az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúban elesett hősei tényleges, valamint a második világháborúban a magyar hazát védő hősök jelképes nyughelye/kegyhelye iránti kettős és igen erős kötődés. Amiből természetesen következett, hogy magyarországi és helyi támogatással-cselekvéssel a kommunista diktatúra idején elhanyagolt temetőt szépen rendbe tették, bekerítették, kereszteket és síremlékeket helyeztek el benne, gyönyörű csíki, patkóíves faragott kapuval látták el, a hősök emlékéhez és egyáltalán emberhez méltóvá tették, egyszóval a gazda visszatérhetett a sírkerthez. Ez a kezdeményezés és a tényleges munka kimondatlanul, ösztönszerűen is abba a vonulatba illeszkedett, amelynek keretében Európa-szerte jöttek létre hasonló kegyhelyek, és amelynek keretében zavartalan a kegyeletápolás.
Az uzvölgyi magyar emlékezések – tekintve, hogy az 1944. augusztus 26-i szovjet áttörés évfordulóján magyarok ezrei évente zarándokolnak el ebbe e temetőbe –, a jelek szerint elérte azt az allergiaszintet, amely lépéseket tett szükségessé. Más szóval szúrta azoknak a szemét, viszketegséget okozott azoknál az embereknél, akik számára kapóra jött a román centenárium – amúgy teljesen természetes évfordulós rendezvények – csomagjába illeszthető beavatkozás lehetősége. Ha finomítom egy kicsit, azt is hozzá kell tennem: a két világháború között valóban szép munkát végző, Mária királyné védnöksége alatt működő román hadisírgondozó egyesület 1926-27-ben – a nyilvánosság előtt lobogtatott levéltári források szerint – az Uzvölgyében temetőrendezést hajtott végre, a jelek szerint a magyarok és az osztrákok, vagy fogalmazzak így: a Monarchia hősei mellé román, orosz, szerb és más hősök földi maradványait is itt temették újra. Hangsúlyozom: a közvélemény előtt eddig ismert források csak töredékek, kizárólag szakmai kérdés azok teljességének vizsgálata és összevetése más forrásokkal, tehát a tényállás tisztázása!
A temetőt is magába foglaló terület hovatartozásával kapcsolatos, Hargita és Bákó megye, pontosabban Csíkszentmárton és Dormánfalva közötti vitára nem térek ki, ez most nem is lényeges, mert ennek normális körülmények között nem szabadna befolyásolnia a kegyeletápolást. A lényeg, hogy a dormánfalvi önkormányzat az ismert területvita dacára birtokon belül érezve magát, önként vagy felsőbb kezdeményezésre, szinte mindegy, de ekként lépett az uzvölgyi temető román parcellája kialakítása tárgyában. Ezzel nincs semmi baj, amennyiben a források egyértelműen és tisztán igazolják, hogy a temetőrendezés során a magyarok és az osztrákok mellé más, tehát román hősök hamvai is az osztrák-magyar temetőbe kerültek. Az a baj, hogy az a szakmai intézmény, amely az ország területén levő katonai sírok, sírkertek, kegyhelyek, emlékművek nyilvántartására, gondozására hivatott, a mostani, uzvölgyi „temetőrendezésről”, beavatkozásról a jelek szerint az érintett országok, ezen belül Ausztria és Magyarország hasonló, hadisírgondozó intézményeit nem értesítette, noha az érintett államok, tehát Románia által is törvényerőre emelt államközi hadisír-egyezmények szerint erre köteles. Az ennél is nagyobb baj, hogy az uzvölgyi vita és botrány dacára is román részről tovább tart a hallgatás. Nem tudom, és nem is fogom elhinni, hogy a román hadisírgondozó hivatal, valamint a budapesti román nagykövetség emberei önszántukból zárkóznak el a párbeszédtől! Ez nem lehet igaz! Viszont az előállt helyzet – az előzőekben érintett szempontokat is figyelembe véve – kiválóan alkalmas arra, hogy az oszd meg és uralkodj elv alapján a kormány egyetlen tollvonással a védelmi tárca hatáskörébe utalja át, durvább szóval: államosítsa az uzvölgyi haditemetőt.
Az Isonzó-völgyi, doberdói harcok színtere, az ottani haditemetők egy részét végigjártam, láttam, hogy például a szlovén és az olasz állam, a helyi hatóságok és a civil szféra, ezen belül a történészszakma nemzetiségi-alattvalói hovatartozástól függetlenül az érintett országokkal együttműködve miként ápolja, gondozza, vigyázza minden hős sírját. Le a kalappal előttük! De azt is látva, hogy Romániában igen sok helyen, ráadásul nem hegyek-völgyek között és erdőrengetegek, hanem lakott települések kellős közepén a román hősök sírjaival/temetőivel sem az állam, sem más nem törődik, hadd legyenek alapos kétségeim afelől, hogy a védelmi tárca valóban ellátja majd az uzvölgyi katonai temető őrzésének, gondozásának, ápolásának, vigyázásának minden gondját.
Nem akarok vitába szállni a román honvédelmi miniszternek az uzvölgyi temető majdani gondozásával kapcsolatos ígéreteivel, de azért tisztelettel el kell mondanom, hogy – őt parafrazálva – „a nemzetközi egyezményekkel és a kétoldalú megállapodásokkal” a gyakorlat terén eddig sem voltak összhangban; és míg például a Románia területén található német és orosz emlék- és kegyhelyek létrehozása, gondozása, egyáltalán kérdésköre semmilyen akadályba nem ütközik, addig a magyar vonatkozású hadisírok, emlékhelyek esetében nem akar véget érni az akadékoskodás. Lásd például a néhány éve Kolozsváron kihantolt és máig újratemetetlen 93 magyar honvéd esetét. És nem azért vannak kétségeim, mert a temető „államosítását” tervező kormány román, hanem az imént említett kettős mérce miatt; azért, mert a kezdeményezésben része lehet és része lesz annak a védelmi főtitkárnak, akinek a nevéhez a magyar szimbólumok következetes üldözése kötődik, finomabban fogalmazva: a magyar vonatkozásokkal szembeni álláspontja, saját ténykedésével bizonyítottan negatív, elutasító. Ráadásul egy ilyen „államosítás” azt is maga után vonná, hogy a mindenkori események, megemlékezések, netán újabb emlékjel-állítások – hiszen a majdani kutatások újabb adalékokkal, nevekkel szolgálhatnak, a történetkutatás ugyanis sohasem lezárt ügy! – a vonatkozó törvény szerint immár a központi engedélyezések függvényévé válnak, tehát korlátozzák/korlátozhatják az önkormányzati, a szakmai és a civil szféra mozgásterét. Amennyiben a hírügynökségek szó szerint idézték a védelmi minisztert, figyeljük csak meg a szavait: „biztosítani fogják minden országnak a jogot, hogy megemlékezzenek a harcban elesett és ott eltemetett hőseikről”. Megemlékezésről beszél, és semmi másról! Más szóval: elveszem a temetőt az azt féltő gonddal ápoló, gondozó közösségtől ahhoz, hogy majd engedélyezzem nekik az emlékezést. Ebből egyfajta monopolizálási szándék is kicseng, tehát nem hangzik valami bíztatón… Az a hallgatás, az az elutasító magatartás, amelyet a román hadisírgondozó – érzésem szerint nem önszántából – a magyar katonai sírokkal, kegyhelyekkel szemben tanúsít, semmi jót nem sejtet – fejtette ki Benkő Levente.
Kérdésünkre, hogyan lehetne megnyugtató módon rendezni az uzvölgyi sírkert helyzetét, a történész szerint az egyetlen és leginkább járható út, hogy a hadisírgondozásban illetékes román intézmény kizárólag szakmai úton és alapon tárgyalóasztalhoz ül az úzvölgyi katonai temető kapcsán érintett minden országgal.
- Ausztria, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Szerbia – merthogy az 1926-27-es források okán a vitatott temetőnek erre a nemzetközi voltára hivatkoznak – hivatalos szakmai képviselőivel, és a források, az adatok összevetésével tisztázni, majd a nyilvánosság előtt fel kell tárni a valós tényállást. Ha ez megtörténik, mindenki megnyugszik, és semmilyen szükség nincs a temető „államosítására”, mert egyrészt a hadisír-törvény lehetővé teszi, sőt kötelezi az önkormányzatokat, a helyi hatóságokat az ilyen sírkertek, kegyhelyek gondozására, másrészt abban is mindenki biztos lehet, hogy a székely emberek, csíkiak, háromszékiek továbbra is gondját fogják viselni az uzvölgyi temetőnek. Ingyen, szeretetből, tiszteletből, kettős kötődésből, kegyeletből, ahogy eddig is tették. És ebben a dormánfalviaknak is lesz helyük – tette hozzá a történész.
Budapest tudomásul vette …
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter hétfőn ismételten telefonon egyeztetett Teodor Meleșcanu román külügyminiszterrel az úzvölgyi helyzetről - közölte a minisztérium az MTI-vel.
Teodor Meleșcanu arról tájékoztatta Szijjártó Pétert, hogy a román miniszterelnök utasítására a román védelmi minisztérium felügyelete alá kerül az úzvölgyi temető, a magyar miniszter ezt tudomásul vette - áll a közleményben.
Szijjártó Péter arra kérte román kollégáját, hogy a két honvédelmi minisztérium hadisírok gondozásáért felelős testülete minél előbb kezdje meg a konzultációkat a kétoldalú es nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő rend helyreállítása érdekében.
Hangsúlyozták: a két miniszter megerősítette a békés megoldás szükségességét.
Az RMDSZ ellenzi a sírkert államosítását
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzi az úzvölgyi katonatemető államosítását, miután az állami intézmények "nem akarták, vagy nem tudták" megakadályozni a június 6-ai incidenseket - mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, akivel a Mediafax hírügynökség közölt hétfőn interjút.
A magyar érdekképviselet vezetője arra reagált, hogy a védelmi minisztérium megkezdte az előkészületeket a sírkert átvételére. Az RMDSZ továbbra is valós párbeszédet akar, valamint a törvényesség - vagyis a sírkert eredeti állapotának - helyreállítását szorgalmazza, és a magyar katonatemető melletti, vagy azzal szemben lévő üres térségben javasol új helyszínt a román hősök emlékművének.
Kelemen Hunor szerint a katonatemető körüli botrányért Codrin Munteanu, a védelmi minisztérium főtitkára, volt Kovászna megyei prefektus felelős.
