Bízzunk és legyünk szabadok, mint elődeink 175 évvel ezelőtt

– Isten arra tanít, hogy a szabadságot nem a fegyverekkel, háborúkkal lehet kivívni, mert a szabadság ott van, ahol Isten lelke lakozik. Évszázadokon át megőrzött bennünket az az erő, hogy nem a fegyverekbe, hanem Istenbe kapaszkodunk. Évszázadokon át apró búzaszemként, Európa malomkövei között megmaradhattunk, és legyőzhetetlenek maradunk, ha Istent szolgáljuk. Ebben a világban folytatódik a küzdelem az igaz ügyünkért, megmaradásunkért. Add, hogy mi tudjuk: csak Isten lelke teremt békét – hangoztatta Kovács István unitárius püspök.

– Amikor forradalmi emlékezésünkre a háború gyilkos árnyéka vetül, imádságban fejezzük ki bizodalmunkat, Istenre hagyatkozva. A békét építeni nehéz, de béke nélkül élni a pokol maga. Ma, egykori szabadságharcunk kezdete napján a világhelyzet azt kéri, kiáltsuk ki égető békevágyunkat. Őseink példájából erőt merítve a jövőért fohászkodunk. Istentől és eleinktől tanuljunk, és ne ellenségként lássuk a mellettünk lévő embert. Áldd meg, urunk nemzetünket és a velünk élő népeket, hogy a háború sújtotta családok tudjanak reménykedni, és mielőbb részük legyen a békében. A sokak szívében levő gyűlölet helyét vegye át a testvéri szeretet. Tegyen Isten minket a béke munkálóivá, hogy általa Isten országa épüljön itt, a földön. Éljünk békében és munkálkodjunk az emberiség jólétéért – buzdított László Attila római katolikus főesperes.

– 175 évvel az 1848-as események után Kolozsváron, egy hétköznapon, ami másoknak nem ünnep, több száz, ünneplőbe öltözött ember megmutatja magát. Kivonulunk akkor is, ha a sok hamis beszéd el akarja venni a bátorságunkat. 1848. március 15-e faggat bennünket nemzeti létünkről, sorsunkról, jövőről, a megmaradásunkról és annak titkairól. De faggat minket az ünnep mibenlétéről is. Olyan alapvető kérdésekkel kell szembenéznünk, amely magyar nemzeti közösségünk sorskérdéseit érintik. Nekünk, a magyarság ügyében elkötelezetteknek, kötelességünk választ találni. Megosztottak vagyunk, elveszítettük eszközeinket, az érdektelenség és népbutítás lefegyverzi minden erőnket. Kibúvó és önfelmentés keresése helyett tegyük fel a kérdést: akarunk-e itt, a Kárpát-medencében magyar életet, jövőt abban a bizonytalanságban, ami Európában körülvesz. Nem hallgathatunk ma ezen a napon. A hallgatáshoz nincs jogunk, mert ha mi elhallgatunk, akkor csak a kövek fognak beszélni. Erdélyt járva mondhatom: a kövek kiáltanak és vádolnak. Vádolnak az egykori templomok, az elhagyott könyvtárak, kolostorok és iskolák, amelyek már csak a turistáktól hallgatnak magyar szót. A mi szabadságunk nem a nagyhatalmak asztalán, hanem bennünk, közöttünk dől el, amikor együtt vagyunk a családban, barátok közt, a templomban. Ha mi nem mondunk le a szabadságunkról, akkor nincs az a nagyhatalom, külső erő, ami megsemmisíthet bennünket. Minden nemzeti csapást túléltünk, mert a forradalmak, háborúk után született elég gyermek, aki továbbvitte az örökséget. De ha így folytatjuk, akkor nemcsak nekünk, hanem a kelet-európai népeknek is végük van. A hazáért élni kell, és nem meghalni. Élni itt, őseink földjén és továbbadni azt az örökséget, amit mi is kaptunk. Ma is békét kérünk az erdélyi magyarok között, az egy országban élőkkel, békét Európában és az egész világban – buzdított Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke.

Grezsa Csaba főkonzul felolvasta Orbán Viktor magyar kormányfő üzenetét. Az ökumenikus egyházi szertartáson közreműködött a református és az unitárius kollégium, valamint a Báthory-líceum kórusa (karnagy: Ördög Ödön, Kálló Zsuzsánna és Suhárt Evelin zenetanár). A történelmi magyar egyházak képviselőinek áldása után a több száz résztvevő kivonult a Főtérre.

– Március 15-én nemcsak felidézzük, hanem megerősítjük a szabadság eszményéhez való hűséget. Jó okunk van arra, hogy kitűzzük a nemzeti függetlenséget szimbolizáló kokárdát. Európa a nemzeti kultúrákból meríti erkölcsi tartását és tetterejét. Európában a sokszínűség biztosítja a tetterőt. A sokszínűséget nem a paletta összekeverésével, hanem az önálló színek megtartásával érjük el. Ezért látjuk mi Európa jövőjét azokban a nemzetállamokban, amelyek létrejöttét az 1848-as forradalmak segítették elő szerte a kontinensen. Amikor 1848-at ünnepeljük, akkor mi, magyarok az autonóm nemzetállamokon alapuló sokszínű Európát ünnepeljük. A központosított szürke Európa víziója ezzel az ideállal aligha egyeztethető össze. Mi ezt veszélyesnek tartjuk, és hasznosabbnak véljük a nemzettállamok felé vezető irányt. Az elmúlt bő egy évtizedben jelentősen javult Magyarország és a szomszédos országok közötti kapcsolat. Romániában egyre több az együttműködés és egyre kevesebb a vita. De ez nem magától alakult ki. A kormányzati szerephez jutott RMDSZ-nek sokat köszönhetünk a politikai kapcsolatok lassú, de egyértelmű javulása érdekében is – hangoztatta Varga Mihály magyar pénzügyminiszter. Majd Irina Munteanu, Kolozs megye prefektusa Nicolae Ciucă kormányfő üzenetét tolmácsolta.

– Biztonság és szabadság azok az értékek, amelyek ismét veszélybe kerültek. Erős magyar nemzet, erős magyar képviselet által meg tudjuk védeni magunkat, szabadságunkat, és meg tudjuk mutatni mindenkinek, hogy célunk a biztonságos élet itthon, Erdélyben. Jobb ma itt magyarnak lenni, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor gyakran tapasztalhattuk azt, hogy egy tollvonással megvonták a jogokat. De ez nem ajándék, nem alanyi jogon kínálták fel, hanem nap mint nap megharcoltunk, dolgoztunk érte. Ez az RMDSZ feladata, ezért munkálkodunk helyi és országos szinten is. Ezért van szükség arra, hogy minden fórumon hallassuk a hangunkat. Építsük Erdélyt, fejlesszük a magyar közösségünket, ez az 1848-as harc legaktuálisabb mondanivalója. Bízzunk és legyünk szabadok úgy, ahogy elődeink 175 évvel ezelőtt tették – hangoztatta Oláh Emese, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere.

– Két nappal ezelőtt a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek 150 tagja 500 kokárdát készített önöknek, kolozsvári magyaroknak. Ez az ötszáz kokárda jelzi, hogy él a fiatalság, él a tenni akarás és a közösségi munka. Apró jelek, amelyek részben 1848, részben a márciusi ifjak üzenetét hordozzák. Mint a márciusi ifjak, mi is a kor kihívásaival küzdünk. Ugyan a szabadságot nem az elnyomó hatalom ellen kell kivívni, de megpróbáljuk felemelni hangunkat, ha megkérdezésünk nélkül döntenek, alkalmazkodunk a kihívásokhoz, kokárdát készítünk, önkénteskedünk – vélekedett Hatos Attila, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke.

A Főtéren szervezett eseményen közreműködött a Kolozsvári Magyar Gyermekkórus (karnagy: Fábián Apolka és Kálló Krisztián), a Kallós Zoltán Népzeneiskola zenészei, néptáncosok.

(Fotóriportunk a Protestáns Teológiai Intézet elől indult ünnepi menetről itt, a főtéri ünnepségről készült képösszefoglalónk pedig itt látható.)

(Borítókép: Rohonyi D. Iván)