FOTÓK: ROHONYI D. IVÁN
Éppen a baba-mama klubban olvastak a meseszőnyegen, amikor váratlan adományozó toppant be a harmadik emeleti magyar könyvtárszobába: Veres Steliant elkísérte Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke is, aki jelentős szerepet játszott a könyvtári részleg létrejöttében. A plébános adományozta kötetek között több százéves példány is akad, amelyeket a régi kiadású könyvek részlegén helyeznek el, ilyen például Prohászka Ottokár összegyűjtött munkáinak sorozata 1926-ból. Megkapták a megnyitón megígért Bibliát, de híveknek szánt olvasmányok is érkeztek (Isten szól gyermekeihez), valamint helytörténeti érdekességek (Sas Péter: A kolozsvári Szent Mihály templom), eredeti dokumentumok lenyomatának gyűjteménye különleges kéziratos kiadásban (A róm. kath. szerzetesrendek enciklopediája; Az Successióról való Tractatus Magyarul Mellyet Kolosváratt, in Anno 1603, A Colosváriaknak jo módgyával köztök való Osztozás dolgából mint következik rend-szerint Írattatott az 1699. esztendőben), P. Szőke János kötete Márton Áron életútjáról stb.
Mile Lajos, Magyarországi kolozsvári főkonzulja 500 kötet adományozására tett hivatalos ígéretet, de a világhálón értesülve a könyvgyűjtési felhívásról a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Újszász városi könyvtára is meghívta a kolozsvári könyvtárosokat, válogassanak a nekik szánt 500 darabos adománytételből. A sepsiszentgyörgyi Bod Péter könyvtárban (Kovászna megye) is érzékenyen reagáltak testvérintézményük felhívására: több magyarországi kiadótól érkező állomány köteteiből 2-2 példányt átutalnak Kolozsvárra. A Kriterion, a Polis kiadó is támogatást ígért, mindezzel párhuzamosan pedig érkeznek az érdeklődők az iskolákból, óvodákból közös tevékenységet, könyvtári látogatást időzíteni.
Máté Erzsébet könyvtáros elmondta: – Minden felajánlásért nagyon hálásak vagyunk. Különösen megérintett annak a szülőnek az adománya, aki egyetlen kötettel érkezett hozzánk: otthon már kiolvasták, ezért nekünk ajándékozták a Bogyó és Babócát. Hangsúlyozzuk: egyetlen könyv is nagyon sokat számít! Nagy öröm számunkra, hogy az olvasóink is megérezték felhívásunk lényegét, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sajátjuknak érezzék ezt a helyet, ahol az ő könyvük is ott van a polcon. Talán így válik igazi közösségi térré ez a könyvtárszoba, ha minél többen hozzátesszük a magunk darabkáját.
