AMBRUS RÉKA
Miután visszatértünk kéthetes nyári-őszi szabadságunkról, nagyon ki voltunk éhezve egy kis „nyúlbunda-gyömöszölésre”. Távollétünk alatt Borisz teljesen egyedül volt, csak naponta egyszer jött a bejárónénink etetni. A füles, elszokott a huzamos emberi közelléttől, ezért tőlünk sem esett hanyatt. Bár szemmel láthatóan értékelte a sertepertélő lábakat s az élettel teli otthont – ő maga is aktívabb, játékosabb lett a megszokottnál –, simogatni, s főleg ölben gyömöszölődni nem hagyta magát. Egy hét eltelte után, egyik este Tamás barátom megelégelte a dolgot s kérte, szervírozzam neki őuraságát, hadd fúrja bele végre kezét-orrát a két hétig hiányolt pihe-puha bundába. (Barátomról zárójelben azt kell tudni, hogy kisgyermekkora óta plüss- és bundamániás. Rengeteg ilyen állatkánk van, de az igazi, élő Borisz természetesen mindegyiket felülmúlja – viszont nem könnyű hozzáférni, s ez is emeli az értékét.) Aránylag problémamentesen kaptam ölbe „a ház urát”, s miután én is megszorongattam kissé, odaadtam a fotelben tévéző páromnak. Hosszú percekig nem is volt semmi gond. Borisz nyugodtan tűrte a simogatást és talpa alatt a légzéstől hullámzó pocakot, mígnem végül csak elkezdett mocorogni. Tamás elengedte, hadd ugorjon le, ha akar, de szemmel láthatóan vagy nem akart, vagy nem tudta pontosan, milyen utat válasszon. Ehelyett elkezdte kedvesen kapirgálni a párom ingét a mellső mancsaival. Bizonyára nem tetszhetett neki a gyűrődések elhelyezkedése, mert időnként a fogával is csippentett egyet-egyet. Túl komolyan nem vettük, de én azért megpróbáltam alája gyömöszölni egy zsebkendőt, hogy azon dolgozzon, ne az ingen (néhány blúzom ugyanis maradandó károsodást szenvedett az idők során az ehhez hasonló csipkedések következményeképpen, mondanom sem kell, bevarrhatatlan lyukak formájában). Nyulunk nem díjazta, hogy beleszólunk munkájába: felháborodottan hajította ki a zsebkendőt maga alól s kétszeres vehemenciával esett neki az ingnek. Ezt már Tamás sem tűrte sokáig – ugyanis nem teljesen fájdalommentes ez a kaparászás – s amikor az anyag csippentése közben Borisz a párom pocakjába is belekapott, lekergette őuraságát.
