1937. augusztus 30-án született az új-zélandi Aucklandben. Apja egy olajtársaság fuvarozója volt, aki nem sokkal fia születése előtt egy szervizállomásba fektette vagyonát. A kis Bruce itt került először közelebbi kapcsolatba a motorbiciklik, majd később a versenyautók varázslatos világával. Kilencéves korában elesett, a baleset után a combfej csontelhalásával járó úgynevezett Perthes-betegséget diagnosztizálták nála. Egy hónapot töltött kórházban, a következő három évet pedig begipszelt lábakkal egy rokkant gyermekek számára fenntartott otthonban. Tolókocsit kapott, egy ideig attól is tartani kellett, hogy soha többé nem áll lábra. Szerencsére csaknem tökéletesen felépült, de a bal lába 4 centiméterrel rövidebb maradt, így kicsit bicegve járt.
Betegsége alatt folyamatosan tanult, majd gépészmérnöki tanulmányokat folytatott az aucklandi egyetemen. Versenyezni 16 évesen, a születésnapjára apjától kapott Austin 7-es kocsival kezdett, húszévesen, még mérnökhallgatóként komoly versenyeket nyert, ezért állami támogatással, első új-zélandiként indulhatott a Formula–2 sorozatban. 1958-ban Angliába költözött, és a Német Nagydíjon – akkor még együtt indulhattak a Forma–1-es és 2-es autók – a tartaléknak nevezett McLaren az abszolút versenyben mindenki elképedésére az ötödik helyet szerezte meg. „A véremben volt az autóversenyzés” – vallotta egy alkalommal.
A Forma–1-ben 1959-ben mutatkozott be a Cooper-csapat színeiben, és huszonkét évesen, az addigi legfiatalabb versenyzőként nyert nagydíjat az Egyesült Államokban. (Ezt a rekordját negyvennégy év múlva döntötték meg.) A következő szezonban már második volt a pontversenyben csapattársa, Jack Brabham mögött, s hamarosan a Cooper új versenyautójának tervezésében is részt vett. Az eredmény ismét magáért beszélt: újabb futamgyőzelem és harmadik hely a ranglistán.
Az idő múlásával azonban a Cooper egyre gyengébben szerepelt, ezért megérlelődött benne egy saját Forma–1-es csapat létrehozásának gondolata. Ezt 1963-ban sikerült megvalósítania, ezzel együtt versenyautók fejlesztésébe is kezdett, és az 1965-ös idény végén megvált a Coopertől.
Első versenyautója az 1966-os Monacói Nagydíjon állt rajthoz, majd Angliában első világbajnoki pontját is megszerezte. A Ford gyár színeiben diadalmaskodott a híres Le Mans-i 24 órás versenyen, és csapata tarolt az amerikai Can-Am bajnokságban is, narancssárga autói 1967-től négy éven át uralták a mezőnyt. Az autóversenyzés, a Forma–1 számára nem a csillogásról szólt, hanem napi tizenkét óra munkáról és kemény küzdelemről.
1968-ban a Belga Nagydíjon Bruce McLaren cégtulajdonos, elnök és igazgató az F1-ben első ízben vezette győzelemre autóját, amely a korábbiaknál megbízhatóbb motort kapott. Miután csapat- és honfitársa, Denis Hulme is két nagydíjat nyert, a McLaren a konstruktőrök versenyében a második lett. A következő évben a pilóták versenyében a harmadik helyen végzett, de álmától, hogy saját autójával szerezzen világbajnoki címet, megfosztotta végzetes balesete. A 32 éves McLaren az angliai Goodwoodban 1970. június 2-án, egy versenyautó tesztelése közben az egyik kanyarban kicsúszott, és a balesetben életét vesztette. Még 1964-ben írta le: „Valamit jól csinálni annyira fontos, hogy nem lehet ostobaságnak nevezni, ha a fejlődésre való törekvés közben halunk meg”.
Halála után egy ideig felesége és barátai intézték a wokingi székhelyű „istálló” ügyes-bajos dolgait, majd később túladtak a cégen. A csapat a hetvenes évek elején háromszor nyerte meg az Indianapolis 500 viadalt, majd 1974-ben és 1976-ban Teddy Mayer irányításával elhozták a Formula–1-es világbajnoki címet is. A McLaren Team vezetését 1980-ban Ron Dennis vette át, a tíz versenyzői, hét konstruktőri vb-címet hozó csapatfőnök 2009-ben a legsikeresebb Forma–1-es vezérként vált meg pozíciójától.
A McLaren-istálló alkalmazta először autóin a könnyű, szénszálas karosszériát, a gyorsaságról pedig olyan versenyzők gondoskodtak világbajnoki címekkel, mint Emerson Fittipaldi, James Hunt, Niki Lauda, Alain Prost, Ayrton Senna, Mika Häkkinen, legutóbb, 2008-ban pedig Lewis Hamilton. A McLaren-versenyautók az F1 konstruktőr világbajnokságon legutóbb 1998-ban diadalmaskodtak.
Noha Bruce McLarennek sohasem sikerült elnyernie a világbajnoki címet, neve megkerülhetetlen fogalommá vált az autóversenyzés történetében. Versenyzőként nem tartotta magát kimagaslóan tehetségesnek, de kétségkívül a legjobbak közé tartozott alig több mint egy évtizedes pályafutása során. 1966-ban győzött a Le Mans-i 24 óráson, kétszer lett a Can-Am-széria bajnoka, és négy Forma–1-es futamgyőzelmet szerzett. A márka, amellyel versenycsapatot indított, mára az egyik legjelentősebb exkluzív utcai sportkocsikat gyártó brit vállalattá nőtte ki magát. 2017-ben egy dokumentumfilmmel állítottak méltó emléket Bruce McLarennek.
Borítókép: FOTÓ: WWW.MCLAREN.COM
