Idén az Ördögszekér citeracsoport tagjai táboroztak együtt a somlyói Szederinda citerásaival. E táborok szervezésének a célja kezdetektől fogva az volt, hogy az évközben heti rendszerességgel gyakorolt, tanult énekeket, technikákat a gyermekek most intenzív gyakorlás által elmélyítsék, újakat tanuljanak, repertoárjukat bővítsék. Így volt ez ebben az évben is: a már eddig is citerázók valóban sokat tanultak, szépen fejlődtek tudásban. 
Voltak olyan táborozóink is, aranyos apró kezdők, akik itt és most ismerkedtek meg mind a hangszerrel, mind a citerázással, citeradallamokkal, belekóstoltak a hangszeren való játék alapjaiba és láthatóan örömmel és érdeklődéssel fordulnak a citerázás szeptembertől való folytatásához. A harmincegy regisztrált táborozó három - haladó, középhaladó és kezdő - csoportban váltotta egymást a gyakorlásban, miközben egy-egy csoport kézműves tevékenységekkel és népi játékokkal lazított. A napi 5-6 órás gyakorlást kisebb-nagyobb kirándulásokkal is tarkítottuk, bemutatva táborozóinknak, elsősorban a magyarországiaknak a várost, az EMKE Magyar Házat és a várdombról feltáruló kedves városképet. A tábor zárásaként a Zsibó melletti Sárkányok kertjének érdekes alakzatai között tettek kalandos sétát a táborozók.
Különleges jelentőséggel bír az a tény, hogy a Szederinda fennállásának 11 éve alatt most először sikerült elérni - nem kis erőfeszítések és utánajárás árán -, hogy a somlyói városnapokon zajló, "La fântâna dorului" (A vágy kútjánál) elnevezésű XVII. nemzetközi népművészeti fesztiválon, egyetlen magyar csoportként, részt vegyünk előadással. A Szederinda sok sikeres erdélyi és külföldi szereplése után megmutathattuk ezáltal itthon is, hogy létezik városunkban a magyar közösség, és hasonlóképpen őrzi és értékeli saját hagyományait, népi értékeit, mint a többségi nemzet.
Köszönet illeti az oktatókat, Kovács Csabát és Szakál Renátát a heti kemény munkáért és mindazon pedagógusokat, szülőket, támogatókat, akik segítettek a tábor mindennapi programjainak lebonyolításában. Öröm volt nézni nap mint nap a harmincnál több, kisebb nagyobb gyermeket, akik közül sokan sokszor még az oktatás szüneteiben is elővették a citerát és belefeledkezve gyakorolgattak rajta. Jókedv, munka, vidámság és határtalan életöröm jellemezte a tábort. A sok vidám arc, hangos kacajok és a tábor egész heti hangulata arra enged következtetni, hogy mindenkinek szép és maradandó élményt nyújtott ez a tábor, amit az is igazol, hogy búcsúzáskor már azt kérdezték: mikor lesz a következő? Mondhatni: már szervezzük...
SZÉMAN RÓZSA, táborszervező, Szilágysomlyó
