A Tánc Világnapját 1983 óta, minden évben április 29-én ünnepeljük, ugyanis ez a dátum Jean-Georges Noverre (1727–1810) francia táncvirtuóz, balettmester, koreográfus és táncelméleti író születésnapja, akit a balett „Shakespeare-jeként”, viccesebben a balett „nagypapájaként” szoktak emlegetni. Noverre elsőként ébredt rá arra, hogy a természetben tapasztalt minták alapján, miként lehet és kell a „táncot beszéltetni”, hogyan lehet „a tánccal minden szenvedélyt megfesteni,” és hogyan lehet a táncot „az utánzó művészet rangjára emelni.”
Jakab Melinda, a világszerte ünnepelt eseményhez való „kapcsolódást”, az április 30-ára kitűzött táncmaratonnal álmodta meg. Ezúttal őt nemcsak kiváló koreográfusként, hanem a több mint kétórás műsor művészeti vezetőjeként és egyben nagyszerű szervezőjeként üdvözölhettük, aki operaházunk táncművészei mellett, számos meghívott együttest léptetett színpadra.
A műsort a Passegio-együttes, Purcell-, Lully- és Byrd zenéjére előadott 17. és 18. századi táncai nyitották meg. A színes, rendkívül gazdag műsorban, a Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Román Opera táncművészeinek előadásában többek között, olyan klasszikus és modern balett-csemegéket láthattunk, mint J. Strauss csábos keringői, az 1001 éjszaka, L. Delibes Sylvia című balettjéből az Adagio, A. Hacsaturján Spartacusának híres Adagiója, Saint-Saëns Sámson és Delila című operájából a vérpezsdítő Bacchanália, Delibes Coppéliájából Aurora variációja, valamint a két közismert klasszikus koreográfia: a Nagy pas de deux L. Minkus Don Quijote című balettjéből és Csajkovszkij Hattyúk tavának Pas de deuxje. (koreográfusok: Rusu. P. Gabriela, Katrinecz Erika, Felicia Șerbănescu, Jakab Melinda, Rareș Cîmpean).
A két operaház profi táncművészeinek produkciói mellett, az amatőr táncosok/ tánccsoportok „profi” előadását is elragadtatással fogadta a közönség. Nem csoda, hiszen a legkisebb tehetségektől, az érett táncosokig, mindenki tehetségének legjavát mutatta. A Mini x-tazy, X-tazy, Royal Dance Academy, Blueinstinct Genessis, Jump-in Dance Company, Acrodance együttesek előadásában, a tánc örömétől sugárzó szuperprodukciókat láthattunk. Jakab Melinda arról is gondoskodott, hogy az „utánpótlást” biztosító Octavian Stroia Balettintézet végzős osztályainak kortárs balettre szakosodott növendékeit is színpadra léptesse. A nagyszerű koreográfiák bámulatos szépségeit, a közönség ovációval, hosszan tartó tapssal köszöntötte. Illesse dicséret minden táncos, minden együttes szemet gyönyörködtető, szívet melengető produkcióját, és a felkészítő tanárok hozzáértő, önzetlen, fáradhatatlan munkáját.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az elhangzó felvezető szöveg után –konferanszié: Rusu P. Gabriela és Jancsó Hajnal –, az est műsorszámai és előadói, végre (!), a kivetítőn váltak ismertté, ami nagy mértékben segítette a táncmaraton gördülékenységét. Egy ötlet, amely az operagálákon is hasznossá válhatna! Tetszett az az ötlet is, hogy a „díszletet” a színpad hátterében, a műsorszámoknak megfelelő kivetített képanyag képezte, így a rögzített és kihangosított zene, a tánc és a kép harmóniájának lehettünk többszörös élvezői.
Minden szép, minden varázslatos lehetett volna, ha a közönség soraiban (is) olyan profi magatartás uralkodott volna, mint a színpadon. Értem én, hogy a szereplő gyermekek szülei és ismerősei a sajátjukra a legkíváncsibbak, de valahogy meg kéne már tanulni, a másét is tisztelni, és nem produkció közben járkálni, hangoskodni. Az pedig, hogy még a terembe visszatérő szereplők sem kísérték (mindig) csendes figyelemmel az éppen táncolókat, vajon kinek a hibája? Szeretném hinni, hogy (újból) eljön az az idő, amikor a művészet szépségeiben zavartalanul gyönyörködhetünk!
(Fotók forrása: Kolozsvári Magyar Opera/Facebook)
