Mindig is úgy véltem, hogy egy bántalmazó személyiségnek kell, hogy legyenek valamiféle „ismertető jelei”, nem tűnik ugyanis logikusnak, hogy egy kedves, szimpatikus férfi hirtelen agresszívvé és bántalmazóvá váljon. Az említett könyv megerősíti ezt a véleményemet: valóban léteznek figyelmeztető jelek, de sajnos nehéz észrevenni őket, hiszen a bántalmazó rendkívül ügyesen manipulál. A manipuláció célja elsősorban a nő önértékelésének lerombolása, mert az alacsony önértékelésű személyek könnyen irányíthatóvá és sebezhetővé válnak – ez pedig biztonságérzetet nyújt a bántalmazónak.
Hogyan választ a bántalmazó férfi?
McMillan szakmai tapasztalatai szerint minden bántalmazó férfi ugyanazt a stratégiát követi. Hasonló módon választják ki az áldozatukat, majd ugyanazokat a technikákat használják, hogy elcsábítsák és magukhoz kössék a kiszemelt nőt.
Érdekes, hogy a szakember szerint gyakori áldozatok azok a nők, akik hagyományos családi környezetben nőttek fel. Ebben az esetben a „hagyományos család” olyan közegre utal, ahol azok a régimódi elvek érvényesülnek, miszerint férfi véleménye és akarata mindig elsőbbséget élvez, és a nőnek alá kell rendelnie magát ennek a férfiakaratnak. Az ilyen neveltetésű nők már fiatal koruktól azt tanulják, hogy bármilyen rosszul bánik velük a férfi, mellette kell maradniuk.
Gyakori eset többek között az is, hogy a bántalmazó férfi olyan nőt választ, aki valamilyen szempontból hátrányosabb helyzetben van, vagy alacsonyabb státusszal rendelkezik hozzá képest. Például, ha jelentős jövedelemkülönbség van közöttük. Amennyiben a nő anyagilag kiszolgáltatottabb, a férfi könnyebben uralkodhat felette. Amikor a férfi sokkal többet keres, vagy ő biztosítja a magasabb életszínvonalat, az hatalmi fölényhez vezethet.
A könyv említi továbbá a testi vonzerő különbségét is: ha a férfi látványosan vonzóbb a nőnél, az szintén erősítheti az „uralkodás” lehetőségét.
Ugyancsak könnyen áldozattá válhatnak azok a nők, akik magányosak; a férfi könnyebben manipulálhatja őket, mert a nő egy kapcsolat reményében hajlamosabb lehet a kompromisszumokra, így kevésbé veszi észre a figyelmeztető jeleket.
A szerző hangsúlyozza, hogy mindezek ellenére vannak bántalmazók, akik kifejezetten arra törekszenek, hogy egy erős nőt törjenek meg. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a figyelmeztető jeleket időben felismerjük, ugyanis bárki áldozattá válhat.
Milyen figyelmeztető jelekre érdemes már a kezdetektől figyelni?
McMillan szerint az egyik legfontosabb figyelmeztető jel, ha a férfi túl gyorsan akar haladni a kapcsolatban. Azonnal mindent tudni akar a nőről, még a legapróbb részleteket is. Nagyon korán mély érzelmekről vagy akár szerelemről beszél, holott ilyen érzések kialakulásához általában több idő szükséges. Azért nehéz ezt a viselkedést felismerni, mert ezek a gesztusok könnyen úgy tűnhetnek, mintha a férfi teljesen el lenne varázsolva a nőtől, és a túlzott érdeklődése csak ennek a jele lenne.
Már a kezdetektől arra törekednek, hogy minél több információt szerezzenek a kiszemelt hölgyről, amit később manipulációra használnak fel. A megszerzett adatok alapján a férfi eleinte úgy viselkedik, ahogyan a nő elvárja, és azt mondja, amit hallani szeretne. Ha a nő megkérdőjelezi a gyors haladást, a férfi gyakran a szenvedélyével magyarázza. Hosszú találkozókat, többórás telefonbeszélgetéseket kezdeményez, hogy teljesen lehengerelje a nőt.
Figyeljük oda arra is, hogyan beszél más nőkről, például az anyjáról vagy a volt barátnőiről. A legtöbb bántalmazó férfi megvetően vélekedik a nőkről. Ha folyamatosan sértő vagy lekezelő stílusban beszél róluk, az már intő jel lehet.
Szintén legyünk óvatosak, ha a férfi már a legelején kritizál bennünket. Habár ezeket általában jó tanácsoknak álcázva teszi, érdemes gyanakodni.
Az agresszív férfi ugyanakkor szeret másokat hibáztatni az életéért. Jellemző, hogy mindig másokban keresi a felelősséget, ha valami nem sikerült az életében. Ez gyakori jel a bántalmazóknál.
A legfontosabb, hogy amikor ilyen és ehhez hasonló aggasztó dolgokat észlelünk, ne hessegessük el ezeket a gondolatokat. Ne keressünk kifogásokat és ne próbáljuk megvédeni, vagy magyarázatot találni arra, hogy az illető férfi miért ilyen.
Miért olyan nehéz észrevenni a jeleket?
Azért nehéz felismerni a bántalmazót, mert apró, fokozatos lépésekkel veszi át az irányítást, így sok nő észrevétlenül kerül befolyása alá. Kezdetben csak kis dolgokban dönt, majd lassan minden kérdésben ő hozza meg a döntéseket. Csak így érzi magát biztonságban. Eközben a nő gyakran észre sem veszi, hogy egyre több irányítást ad át, és észrevétlenül egy bántalmazó kapcsolat felé halad.
Mindeközben arra törekszik, hogy társa hibáira és hiányosságaira mutasson rá – legyen szó a megjelenéséről, a személyiségéről, vagy bármi másról, amiben alulmarad vele szemben. Minél inkább eléri, hogy partnere bizonytalanná váljon önmagában, annál jobban érzi magát a bántalmazó a kapcsolatban, hiszen ezáltal növeli saját hatalmát és kontrollját.
A bántalmazó erős pszichológiai előnyt szerez azzal, hogy következetlen és ellentmondásos viselkedést tanúsít. Ez azt jelenti, hogy egyszerre képes dicsérni és kényeztetni a párját, majd pedig hirtelen ennek az ellenkezőjét mutatva azt érezteti vele, hogy nem érdemli meg a tiszteletét. Egyik nap szeretetteljes és nagylelkű, másik nap hideg és elutasító, mindezt azért, hogy összezavarja a nőt. Ezzel sikerül elbizonytalanítania a nőt önértékelésében.
A bántalmazó másik jellemző módszere még az elszigetelés. Nem engedi, hogy párja bárhová is egyedül menjen, mindenhová elkíséri. Amennyiben csak lehet, mindent megtesz azért, hogy a nő a lehető legkevesebbet találkozzon a barátaival, ugyanis attól fél, hogy ráébreszthetik, hogy bántalmazó kapcsolatban él. Ugyanakkor az ismerősöknek próbálja a legjobb oldalát mutatni, mindenkivel túlzóan kedves, éppen ezért, ha a nő meg is próbál valakinek panaszkodni a párjáról, sokszor el sem hiszik, hogy a férfi valóban bántalmazó.
Miért nehéz kilépni egy ilyen kapcsolatból?
Mert addigra a nő már teljesen függ a férfitól. A férfi szavait és nézőpontját ismételi másoknak és saját magának is, amikor a helyzetét magyarázza.
Gyakran előfordul, hogy a fizikai bántalmazás csak az elköteleződés után kezdődik. Akármilyen súlyos is a támadás okozta sérülés, a férfi gyorsan talál rá magyarázatot, hogy a nőt okolja a történtekért.
Gyakoriak azok a megfélemlítések is, miszerint a férfi azzal fenyegetőzik, hogy kárt tesz magában, vagy a közös gyermekben. A tapasztalat azt mutatja, előbbire nem annyira kerül sor, utóbbira viszont annál inkább.
A legtöbb bántalmazó gyakori kirohanásokkal próbálja megfélemlíteni a párját. Miután a férfi levezette a dühét, a nő elfogadja a bocsánatkérést, és mindketten úgy tesznek, mintha megbocsátanának és továbblépnének. Azonban ezeknek a kirohanásoknak ezzel nem lesz vége; a férfi hamar talál okot arra, hogy újra és újra agresszíven, bántalmazóan viselkedjen a nővel.
Az ismétlődő kirohanások és agresszív viselkedés ördögi kört alakítanak ki, amelyben a nő egyre mélyebbre kerül az önvád és a félelem hálójában. Minden egyes alkalommal azt reméli, hogy a bántalmazás véget ér, de az újabb és újabb kitörések fokozatosan gyengítik az önbecsülését és önbizalmát. Végül szinte már természetesnek tűnik számára, hogy partnere agresszióval „oldja meg” a problémákat, és mind nehezebbé válik számára kilépni a kapcsolatból.
