Elballagtak a zenei főgimnázium magyar maturandusai is

Tizenhét magyar fiatal búcsúzott iskolájától
Szombat délelőtt ballagtak el a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium maturandusai is, köztük tizenhét magyar fiatal.

„Tegyétek meg azokat a dolgokat, amelyekre a tehetségetekből adódóan képesek vagytok. Életeteknek élményekben gazdag korszakát hagyjátok magatok mögött. Úgy gondolom, hogy a jó iskola két dolgot adhat útravaló gyanánt diákjainak: gyökeret és szárnyakat. Remélem, ezt az útravalót megkaptátok” – búcsúzott a végzősöktől Filip Antonella, a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium magyar tagozatért felelős igazgatóhelyettese. Arra intette őket, hogy legyen belőlük bárki, dolgozzanak becsületesen, és soha ne feledkezzenek meg arról, hogy honnan indultak, kik segítették őket oda, ahova eljutottak. „Kívánom, hogy a zene továbbra is kísérje utatokat” – mondta az igazgatóhelyettes. 

„Ünnepnap a mai, de valójában ezt a pillanatot nem is a jelen, hanem egyszerre a múlt és a jövő határozza meg. Búcsúztok az iskolai évektől, a tizenkét év alatt felhalmozódott leckéktől, vizsgáktól, szóló-, zenekari és kórusfellépésektől és még sok más olyan élménytől, amelyek alakítottak benneteket, meghatározták szakmai és emberi utatokat. Mindezt gyönyörűen végigkísérte a zene” – fogalmazott Ocskay Klára, a magyar osztály osztálynevelője. Kodály Zoltán szerint, aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja, amely sok bajon átsegíti. A zene elixír, és meghatványozza az élet szépségét. „Így indultatok útnak ti is sok évvel ezelőtt, és valamennyien így haladtok tovább. Bízom abban, hogy legalább annyi szellemi és lelki útravalót visztek magatokkal az együtt eltöltött éveink után, mint amennyit én kaptam tőletek. Olyan életleckéket, amelyek engem is alakítottak emberként és pedagógusként. Türelemre és megértésre sarkalltak, ugyanakkor szeretettel és kedvességgel árasztottak el” – idézte fel az osztálynevelő. 

Az elmúlt tizenkét év alatt ijedt kisiskolásokból lassan felnőtté cseperedtek, bár most lehet, még rémültebben pislognak, mint 2012 őszén. Talán ez az időszak a legmeghatározóbb az ember életében, ugyanis nemcsak a hangjegyek olvasását, írását tanulták meg, hanem azt is, hogy kitartó gyakorlás nélkül nem fogják tudni lejátszani őket. Megtanulták, hogyan dolgozzanak csapatban, viszont még mindig tanulják, hogyan fogalmazzanak meg építő kritikákat, és hogyan fogadják el azokat – fogalmazott a ballagáson Orbán Sarolt végzős. „Szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik eligazítottak minket a felnőtté válás útján. Köszönjük Pusztai Enikő oszinak, hogy az online időszak ellenére is odafigyelt a társaságra, köszönjük az aranyosrákosi kirándulást, a forró székezést, a paraszt activityzést és azt, hogy mindig finom rágcsákkal, süteményekkel készült nekünk. Köszönjük Klári oszinak, hogy mindig kiállt értünk, összetartott és biztonságot nyújtott, s hogy mindig bizalommal fordulhattunk hozzá. Köszönjük a torockói gondűzést, a hegymászást” – sorolta. Hozzátette: a suli melletti kávézó fülledt szaga, a közös zenélések, a Pillangó utcai szállás, a Charlie-koncert, a flashmob a metróban, a kikapcsolt kamerák, a sok panaszkodás, az elmúlt 12 év temérdek emléke most útravalóként szolgál a következő fejezet elkezdéséhez.