1970-ben koholt vádak alapján vizsgálati fogságba került, 1971-ben kizárták az egyetemről, majd következő évben visszavették, az Írószövetség támogatásával. 1972-től angol nyelvtanár Csíkszeredában, 1978-tól pedig a marosvásárhelyi rádió belső munkatársa. Az Utunknál kezdte irodalmi pályáját 1969-ben, kritikái jelentek meg az Utunk, Korunk, Igaz Szó, A Hét, Ifjúmunkás, Hargita hasábjain. Összeállította Kimaradt Szó címmel (1979-ben) a fiatal költők antológiáját; az Ifjúmunkás és az Igaz Szó Irodalmi Köre közös marosvásárhelyi ülésén elhangzott előadását “Lássuk, miért gyűltünk össze” címmel közölte az Ifjúmunkás (1980/21.). Tagja volt a Limes Körnek is (a Ceausescu-féle parancsuralommal szembeforduló magyar értelmiség egyik csoportja).
Az 1980-as években letartóztatták, 1984-85-ben segédmunkából élt. Miután a marosvásárhelyi rádióstúdiót bezárták, bogár/patkányirtó lett a Nyárád Kisipari Szövetkezetnél, főnöke egy költő volt, annak a kocsiján volt sofőr, amíg abba nem hagyta és kitelepült Magyarországra – erről a patkányírtó korszakáról írta a Godir és Galanter című regényét (amint erről mesél egy vele készült interjúban, amely a Székelyföld 2017/10. számában jelent meg).
1986-ban települt át Magyarországra, munkatársa volt a Magyar nemzet Művelődés rovatának, majd a Köztársaság és a Respublika rovatvezetője illetve szerkesztője, később gimnáziumi tanár. 1998-2002 között az Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány munkatársa. Nyugdíjazása után a feleségével együtt az Amerikai Egyesült Államokba költözött, orvos lánya családjához, Texas államban, San Antonio városában élt.
Borítókép: nol.hu
