A 16. századi kottás misekönyvet a Szent Mihály-plébániatemplomban használták
A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a régi zenetörténeti osztály és a Lendület – Digitális Zenei Fragmentológia kutatócsoportjának vezetője, Czagány Zsuzsa május közepén utazott Erdélybe a középkori kottás kódextöredékekkel foglalkozó kutatócsoportjával. Kolozsvári, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai levéltárakban, múzeumokban jártak, azzal a céllal, hogy minél több középkori kottás kódextöredéket szemléljenek meg, azonosítsanak, fotózzanak be, hogy aztán az elemzőmunka nyomán az új leleteket elhelyezhessék a középkori Erdély liturgikus zenei forrástérképén. A kutatóközpont honlapján közzétett beszámoló szerint a kutatás minden várakozást felülmúlóan sikeres volt. Mint fogalmaznak, az előre gyanított, de legalábbis óvatosan remélt eredményekhez további, váratlan felfedezések társultak. Ezek közül a legváratlanabb a kolozsvári állami levéltárban – pontos nevén a Román Országos Levéltár Kolozs megyei kirendeltségének kolozsvári fiókjánál – tett felfedezés volt.
A kolozsvári állami levéltárban – bár nem is számították rá – megtalálták az 1528 előtt készült, ma a gyulafehérvári Batthyáneumban őrzött, de egykor minden bizonnyal a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban használt Kolozsvári graduále három teljes lapját. Mindhárom lap 16–17. századi kolozsvári jegyzőkönyvek, protokollumok kötéseként szolgált, és ilyen formában is maradt meg. Összesen 14 kottás kódextöredéket találtak a kolozsvári levéltárban, majd a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban további 19-et. Utóbbiak között is vannak olyanok, amelyek különösen értékesek, mivel olyan kottaírásnak a dokumentumai, amely a középkori erdélyi forrásokra jellemző, és eddig nagyon kevés adat volt róluk.
Czagány Zsuzsát, akinek egyik fő kutatási területe a kódex- és töredékkutatás – arra kértük, mesélje el, hogyan zajlott a kutatómunka, miként bukkantak rá az értékes irattöredékekre, miben áll ezek jelentősége.
„A Batthyáneumban őrzött Kolozsvári graduále nagyon fontos kódexe a késő középkori, gregorián forrásoknak; sajnos, a kódex hiányos, az elejéről, a végéről, illetve a korpuszból is hiányoznak fóliók; minden egyes megtalált lapnak igen nagy értéke van, hiszen újra behelyezhetők a hiányzó helyekre” – magyarázta Czagány Zsuzsa.
A Kolozsvári graduálet az elmúlt években Adrian Papahagi nyelvész három lappal egészítette ki; mindhármat a kolozsvári Román Akadémia könyvtárának régi könyves állományában fedezte fel. „Volt is egy nagyon szép tárlat 2022-ben, amelyre minket is meghívtak, és amelyen ezeket a megtalált lapokat is kiállították. Azonban senki sem tudta, hogy érdemes a román állami levéltár kolozsvári fiókjában is kutatni további töredékek után. Mi is más célból jártunk ott, 14. századi, kottás kódextöredéket kerestünk” – részletezte a kutató.
Az Adrian Papahagi által feltárt iratanyagok mellett még két töredékről tudott a kutatás: ezeket a múlt század hetvenes éveiben Szigeti Kilián bencés szerzetes, zenetörténész fedezte fel, aki írt is róluk – mutatott rá Czagány Zsuzsa.
A Kolozsvári graduále egyik újonnan megtalált lapja
A saját kutatási eredményeik kapcsán elmesélte: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Diplomatikai Fényképgyűjteményének egyik felvétele alapján tudták, hogy a kolozsvári levéltárban őriznek egy olyan 16. századi iratanyagot, konkrétan Beszterce város tanácsának 1523–1549-es jegyzőkönyveit, amelyet 14. századi kottás kódex lapjába kötöttek. A városi magisztrátusok iratait a 16–17. században szinte mindig a helyben kéznél levő, már nem használt kódexek kimetszett és méretre szabott lapjaiba kötötték – magyarázta a szakember.
Az 1950-ben készített, elég homályos, fekete-fehér fényképen a pergamenborítóból azonban nem látszott a kötés típusa, illetve a borítóként, palliumként használt kódexlapok mennyiségét és méretét sem lehetett biztonsággal megállapítani. A kolozsvári levéltárban ugyanakkor az is kiderült, hogy nem egy, hanem négy besztercei protokollumot is kottás kódexlap borít, és mindegyik más-más, 14–16. századi anyakódexből származik. Ilyenképpen, a négy iratcsomó borítójául szolgáló irattöredék lényegében négy helybéli középkori kódexből származhat, amelyek az észak-erdélyi szász központ, Beszterce világi és szerzetesi egyházainak liturgikus-zenei forrásai is.
Flóra Ágnes levéltáros a kutatócsoport lelkesedését látva a besztercei anyagok mellett kolozsvári protokollumokat is kihozott a raktárból. A túlnyomórészt 17. századi iratokat tartalmazó tíz kolozsvári köteg további tíz kottás kódextöredéket tartalmazott. Három közülük ugyanabból az anyakódexből, a magyar zenetörténeti kutatásban Kolozsvári graduálénak nevezett pompás, 16. századi kottás misekönyvből származott – részletezte Czagárny Zsuzsa. A kolozsvári állami levéltárban most megtalált három fólióval a graduále elveszett és megkerült lapjainak száma a duplájára emelkedett.
A kutatócsoport útjának következő állomása Gyergyószentmiklós volt, először láthatták közelről azt a 15. századi erdélyi antifonále-töredéket, amelyet még a járvány évében kapott digitális másolatban Bernád Ritától, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főlevéltárosától. A fragmentum most a gyergyószentmiklósi templom kincseit bemutató, Bernád Rita által rendezett kiállításon látható a Tarisznyás Márton Múzeumban. A Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárban befotózhatták a teljes, 1428-ban másolt, sokáig a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templom plébániáján őrzött kódexet.
Az utolsó két napot a Csíki Székely Múzeumban őrzött 26 kottás kódextöredéknek szentelték, illetve tanulmányozták azt a kiemelten értékes, 15. századi erdélyi zsolozsma kódex, antifonále-fragmentumot is, amely a Csíksomlyón őrzött, de a mikházi ferences kolostorból származó 17. századi könyvek egyikét borítja. Ez a töredék olyan sorozatba illeszkedik, amelynek borítóként szolgáló tagjai – hordozókönyveikkel együtt – a történelmi Magyarország távoli pontjai között szóródtak szét Turócszentmártontól Gyöngyösig és Budapesttől Csíksomlyóig. Az eddig feltárt hat testvértöredéket ma három ország öt gyűjteménye őrzi.
A négynapos körúton összesen 41 középkori kottás töredéket vizsgáltak meg és digitalizáltak. Ezek közül 14 a kutatásban eddig ismeretlen, szinte bizonyosan besztercei, illetve kolozsvári egyházakban használt liturgikus zenei kódexekből származik. Bár csupán töredékekről, szakadozott pergamenlapokról, gerincet erősítő csíkokról és csak egészen ritkán egészben felhasznált fóliókról van szó, az ezekből nyert adatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a középkori Erdély zenetörténeti forrástérképét egyre árnyaltabban és pontosabban rajzolhassuk meg.
