Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, a házigazda szerepében köszöntötte az egybegyűlteket és ismertette a verseny célkitűzését: azon túlmenően, hogy a gyerekek fiatalon megismerik és egy egész életre magukévá teszik az épített örökségünkkel való törődést, a felkészülés során egész közösségeket sikerül megmozgatniuk a csapatoknak, és ez a program legnagyobb hozadéka. „Papíron ugyan csak egy nyertes van, a valóságban azonban mindannyian győztesek, nemcsak a diákok, hanem helyszínek, épületek, közösségek is, ebben áll az Örökségünk őrei szépsége és jelentősége.”
A találkozót megtisztelte jelenlétével Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, aki felvázolta, hogyan született meg az Örökségünk őrei vetélkedő gondolata. A sikeres kezdeményezést Hegedüs Csilla államtitkárral dolgozták ki és indították útjára, kezdetben az RMDSZ szórvány cselekvési tervének a részeként. A verseny nagyon sok diákot és közösséget mozgatott meg az évek során, és egy kiváló példája annak, hogy egy helyi ötlet hogyan válhat országos mozgalommá, sőt, az úgynevezett európai jó gyakorlatok sorába is bekerült.
A szombati megmérettetés hat szórványmegye (Arad, Beszterce, Fehér, Hunyad, Máramaros, Temes) között zajlott, két – gimnáziumi és líceumi – korcsoportban, a tét pedig nem kevesebb volt, mint egy erdélyi illetve egy brüsszeli jutalomkirándulás. Az interdiszciplináris verseny tavaly októberben indult, a csapatoknak a legkülönfélébb feladatokat kellett teljesíteniük, döntő értékelési szempontként – többek között – a kreativitás és a népszerűsítés hatékonysága szerepeltek. A több hónapi munka 70 százalékot, a színpadi bemutatkozás pedig 30 százalékot tett ki az értékelés összesítésében. A résztvevők templomokat, kastélyokat, különböző kulturális és történelmi jelentőségű épületeket „fogadtak örökbe”.
A Székely Erika Ildikó, a torockói Sebes Pál Általános Iskola igazgatónője által elnökölt zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen jobbnál-jobb produkciókat kellett összehasonlítania. A nyertesek listája végül a következőképpen alakult: gimnáziumi korcsoportban első helyezett a nagybányai Németh László Elméleti Líceum ötödikesekből álló csapata, a Nagybányai Pénzverde Őrei – Az időutazók lettek 92 ponttal (felkészítő tanáruk Farkas Annamária); második a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum A marosnémeti templom őrei nevet viselő, hatodikosokból álló csapat lett, amelyik csak egy ponttal kevesebbet szerzett az első helyezetthez képest; harmadik helyen pedig a temesvári Gerhardium Római Katolikus Teológiai Líceum hetedikesei lettek 83 ponttal, akik A temesvári piarista örökség őrei néven szálltak versenybe.
Felső tagozaton, a pódium legmagasabb fokára a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium A Magyarlapádi Templom Testőrei nevű csapata állt 99 ponttal, felkészítő tanáruk Galambfalvi Angyalka. Második helyen, 87 pontot összegyűjtve, az aradi Csíki Gergely Kollégium Kultúrpalotánk őrei nevű csapata végzett, őket pedig a rangsorban szorosan, 86 ponttal, a máramarosszigeti Leőwey Klára Elméleti Líceum A templom őrei nevet viselő csapat követte.
A versenyhirdetést követően mindkét nyertes csapat diákjai készségesen nyilatkoztak a Szabadságnak. A nagybányai gyerekek elmondták, hogy az elején nem is tudták, mennyi feladat vár rájuk, de menet közben nagyon fellelkesedtek és szinte minden nap ötleteltek, dolgoztak a projekten. A legnehezebbnek a színdarab tűnt, volt, aki nagyon izgult közülük, volt, aki kevésbé. Nem kellett sokat gondolkodniuk azon, hogy mit fogadjanak örökbe, volt egy fő ötletük és annak nyomán haladtak. Az ötödikes diákok érett választ adtak arra a kérdésre, milyen sok mindent tanultak a verseny kapcsán: megismerték az épület történetét, hogyan kell megvédeni a régi épületeket („Úgy, hogy törődünk velük és van akarat”), megismerték a pénzverés mesterségét, kik uralták a pénzverést és a várost. Kovácsműhelyben is jártak és megtudták, hogyan lehet beazonosítani a Nagybányán vert pénzeket, sőt, készítettek egy-egy érmét is a nevükkel. A legemlékezetesebb történet az volt számukra, amikor Felsőbányán térdig (mások szerint hasig…) érő sárban mentek végig a bánya vízelvezetőjén, végül pedig a bánya mélyén, bányászfelszereléssel, forró csokit készítettek.
A nagyenyedi diákok meg voltak győződve arról, hogy lelkesedésüknek köszönhetően nyerték meg a versenyt, és egyszer sem csüggedtek el akkor, amikor valami nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. A vetélkedő nem kis kihívást jelentett számukra, elsősorban a színpadi bemutatkozás, amire kevés idő állt a rendelkezésükre. A legnehezebb kötelező feladat a zeneírás és videóklipp-forgatás volt, mert egyiküknek sem volt tapasztalata ezen a téren. A sok közös munka nagyon összekovácsolta a csapatot, az összetartás pedig nagyon jól jött akkor, amikor valamelyikük nem tudta elvégezni a rá háruló feladatot, rögtön valaki kisegítette, soha sem hagyták cserben egymást. A legemlékezetesebb momentum számukra a Magyarlapád kincsei nevű kiállítás volt, ahol a falu tárgyi örökségeit gyűjtötték össze és ledöbbentek azon, hogy milyen sokan megjelentek a megnyitón. A legmeghatóbb pillanat az enyedi diákok számára az volt, hogy a magyarlapádiak ajándékcsomagot készítettek számukra, amelyet azzal az utasítással küldtek el a szombati döntőre, hogy az eredménytől függetlenül adjanak át, köszönetük jeléül, a csapatnak.