Egy hónapja, május 4–8. között keltek ki az idei kisgólyák a kamerával megfigyelt magyarfenesi gólyafészekben; ezzel felpezsdült az élet a gólyacsaládban, és a clujbird.ro egyre nagyobb számú követői számára elkezdődött a gólyamegfigyelés legizgalmasabb időszaka. Idén ennek egyik sztárja egy csiga volt, amely „meglovagolta” a még költő Leskét, a másik sztár viszont kétségkívül az utolsóként kikelt, társainál még mindig sokkal kisebb fióka.
Leske és Miska idén öt tojást tojt, az első még március 31-én, éppen húsvétvasárnap jelent meg a fészekben. Nagyjából a második tojás lerakása után kezdődött a kotlás, ezzel magyarázható, hogy az első két tojás ugyanazon a napon – 34 nappal az első tojás megjelenése után –, május 4-én kelt ki. Bár a tojások érkezése között két-két nap telt el, május 5-én már a harmadikból is kikelt a gólyacsalád egyik fiókája, a következő napon (húsvéthétfőn) pedig a negyedik is – ez azzal magyarázható, hogy a még tojásban lévő kisgólyák már hallják a testvéreik hangját, ezért sietnek mihamarabb kibújni, „felzárkózni”.
Egyébként a negyedik kisgólya viszonylag nehezen mászott ki a tojáshéjból, Leske az ő születését figyelte, azzal volt elfoglalva, amikor is az a bizonyos csiga felmászott az egyik szárnyára és a „nap sztárja” lett.
A csiga mintegy negyed órát töltött a gólya szárnyán, és közel egyarasznyit haladt rajta, mielőtt – vélhetően, amikor a madár felállt – visszaesett volna a fészekbe. Ezután a csiga a fészek széle felé vette az irányt, majd jó ideig a fészek alján, egy ágon „pihent” – aztán vélhetően leesett a földre…
A csigákat előszeretettel fogyasztják a gólyák, a „sztárcsiga” is minden bizonnyal a szülők által a már kikelt első három fiókának hozott eledellel került a fészekbe – írja a megfigyelési projekt honlapja –, csakhogy a kisgólyáknak még túl nagy falat volt és így „kereket oldott”. „A nagy gólyák házastul nyelik le a csigákat, de a házat nem tudják megemészteni. Azt az elfogyasztott békák csontjával, egerek csontjával és szőrével és a megevett rovarok kitinpáncéljával együtt összezúzzák, 5-6 centiméter hosszú, tojásdad alakú köpetté tömörítik, majd kiköpik” – teszi hozzá, illetve magyarázza a beszámoló.
Az ötödik gólya szerda reggelre, azaz csak május 8-án bújt ki, amikor már sokan azt hitték, hogy az ötödik tojás záptojás marad – ilyenre már volt példa az előző években. A testvéreitől való méretbeli lemaradása azóta is látványos – a kisgólyák az első hetükben több mint megnégyszerezik testméretüket, így az akkor már 3-4 napos testvérei nagyjából kétszer akkorák voltak, mint ő – olykor alig lehetett látni közöttük. Sőt, testvérei esetekben még bele-bele is csíptek, összetévesztve apró szárnyait valamiféle eledellel... Ugyanakkor a méretbeli különbségek miatt a legkisebb kisgólyának az élelemért is alaposan meg kellett harcolnia, hiszen nagyobb és erősebb testvérei rendre kiszorították az „asztaltól” – mindezek miatt sokan gondolták úgy, hogy az ötödik gólya nem fog életben maradni. Ugyanakkor vélhetően nem túlzás azt mondani, hogy a clujbird.ro nézőinek zöme neki, az ő megmaradásáért szurkolt. Minden jel szerint sikerrel, hiszen a kisgólya most is megvan, és látszólag jól érzi magát, bár továbbra is jóval kisebb a társainál. Mindvégig hatalmas élni akarásról tanúskodva küzdött a falatokért, bár most már sokkal fegyelmezettebben zajlanak az étkezések, mint az első napokban: a kisgólyák szabályosan körbeállják a táplálékot hozó – azt visszaokádó – szülőmadarat, így már messze nem olyan nagy a lökdösődés, mint az első egy-két hétben. Az viszont most is minden bizonnyal igaz, hogy az életerősebb, gyorsabb gólyafiókák több táplálékot tudnak megkaparintani a közös „asztalról”.
Egyébként amióta a magyarfenesi kamerát az Apáthy István Egyesület beüzemelte, egyetlenegyszer, 2018-ban kelt ki öt kisgólya – ugyanannyi tojásból – a fészekben, de abban az évben is csak négy gólyát sikerült felnevelnie a mindenkori Leskének és Miskának.
A kisgólyák két hónapos korukban szoktak először kirepülni a fészekből, így mondhatni: gyors léptekkel közeledik a nagy nap, amikor – amint a megfigyelési projekt irányítója, Szabó D. Zoltán ornitológus, biológus korábban fogalmazott – eljegyzik a gólyákat a tudománnyal, azaz meggyűrűzik őket.
