Csak hát hétfő óta kétszer is rekordot döntött az egy nap alatt koronavírussal diagnosztizált személyek száma, s erre, mint medve a barlangjából, hosszú hetek után először előcammogott Klaus Iohannis államfő is a képernyők elé. Hát, mit mondjak, mehetne is vissza aludni: nem most kellett volna megosztania gondolatait a vírus létezéséről és terjedéséről, meg arról, hogy a vírusnak nincs politikai színezete, hanem leginkább akkor lett volna időszerű, amikor az enyhítések utáni egy-két héten belül lassan, de biztosan emelkedni kezdett a fertőzöttek száma. Vagy legalább június közepén, amikor először nőtt ismét 300 fölé az egy nap alatt diagnosztizáltaké. Azóta azonban „nagy csendben” eltelt még egy hónap, s Iohannis csak most ébredt fel, amikor három nap alatt annyi volt az új fertőzött, mint a május 16-i enyhítéseket megelőző egész héten összesen... Hát, erre mondják, hogy eső után köpönyeg.
Amúgy az a véleményem, nem lehetett túl jó az elnök „téli” álma, hiszen csütörtöki beszédében nem a pészédét köszöntötte magyarul, sőt meg sem említette a PSD-t, amelynek a „pártfüggetlen” Iohannis más alkalmakkor mindig igyekezett odamondani. Vajon ekkora a baj? Vagy csak tiszta véletlenül viselkedett úgy Iohannis, hosszú idő után először, mint ahogyan az államfőnek kellene – egységre, az állam intézményei közötti együttműködésre szólítva fel?
Sajnos, az az érzésem, ő is kezd rájönni: a mostani válságkezelés kicsúszott a kormány kezéből, most pedig repül a malomkő, mint a Toldiban: ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál el. Kicsúszott a kormány kezéből, pedig április–májusban nagyon úgy tűnt: tudják, mit csinálnak, és sikerül elkerülni az olaszországi vagy spanyolországi tragikus forgatókönyvet. Csak hát a kormány ismét bizonyította dilettantizmusát: elvártuk volna, hogy tudja, mi alkotmányos és mi nem. Elvégre azért került oda, hogy vezesse az országot, és nem azért, hogy annál is nagyobb káoszt generáljon, mint ami van. De úgy látszik, ez az elvárás még mindig túl magas. Igaz is: mit várhatunk el attól a politikai elittől, amely – legyen az demokrata, szociális, liberális vagy e három valamilyen kombinációja (hiszen mind voltak már kormányon) – lassan immár 20 év alatt sem volt képes megépíteni az észak-erdélyi autópályát? Amely májusban ingyenmaszkokat ígért a rászoruló személyeknek, de egy hónap múlva azok még nem voltak sehol. Talán gondolták, hogy a koronavírus addig szabadságra megy?
Igen, jól mondta Iohannis csütörtökön: ez a járvány megmutatta nekünk a román állam szervezésének és igazgatásának 30 éves kudarcát. Amiből, teszem hozzá halkan, immár hat év az ő kudarca is.
Már csak azt nem tudom, vajon megmaradnak-e a Jókai utcai fák.
