A Berlini Akadémiára kerül az író hagyatékának jelentős része
Esterházy Marcell 1977-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékén diplomázott 2003-ban, Párizsban kezdett fotózni, majd két évig ösztöndíjasként Marseilles-ben dolgozott, ahol több kiállítása nyílt.
Marcell Farkasvakság című, különféle technikákat és műfajokat ötvöző kiállítását apja halála után, 2017-ben rendezték meg az ACB Galériában. „Olyan munkákat fogott egybe a tárlat, amelyek lényegében a gyászidőszak alatt készültek. Aki gyászolt már, az tudja, hogy az kicsit más tudatállapot, amiről nehéz beszélni, nehéz szavakba önteni. Gyász közben az emberrel egészen elképesztő dolgok történnek, egészen váratlan pillanatokban” – fogalmazott Marcell. Elmondása szerint a gyászidőszak elején nem is tudott dolgozni, nem tudott művészettel foglalkozni, és csak lassan tért vissza érdeklődése a képzőművészet felé.
Esterházy Péter 2016. július 14-én halt meg, fia elmondása szerint pedig a család valamikor nyár végén lépett be először az író dolgozószobájába azzal a céllal, hogy felmérjék, mi minden van ott. Marcell szép rendetlenséggel jellemezte az ott látottakat, a temérdek holmi között pedig elsősorban az elindulás volt nehéz és a rendszerezés folyamatának kitalálása. Az első lépés az érintetlen állapot dokumentálása volt, hiszen nem tudhatták, minek lesz később jelentősége, így Marcell a dolgozószoba minden részletéről fényképeket készített.
„Azért kezdtem el én a családban ezt a pakolást, mert most már tizenöt éve leginkább archívumokkal foglalkozom a munkám során, tehát nem idegen számomra mások dolgaihoz úgy hozzányúlni, hogy azt valamilyen szinten a kezdetektől rendszerezni kell” – jegyezte meg. Elmondása szerint hamar kiderült, hogy a kéziratok viszonylag egyben és jó állapotban voltak, ami nagy szerencse, hiszen a hagyaték legértékesebb részét képezik. Volt egy hatalmas doboz, amely kizárólag az Esterházy Péter főműveként számon tartott Harmonia caelestis című aparegény kutatási anyagait tartalmazta.
Esterházy Marcell és Esterházy Péter. Fotó Valuska Gábor
„Apám semmit nem dobott ki, ennek megfelelően pedig minden, azaz minden megtalálható ebben a szobában. Ha egy fél mondat eszébe jutott a HÉV-en és felírta egy villamosjegyre, az is megvan valahol” – fogalmazott Marcell és hozzátette: ő is csupán rendszerezést végzett, semmitől nem vált meg, a végeredmény pedig több mint kétszáz átnézett és kategorizált doboz lett.
Esterházy Péter levelezése külön történet, hiszen hatalmas anyagról beszélhetünk: a kollégákkal, kortársakkal folytatott levelezések mellett megtartott minden rajongói, olvasói, ugyanakkor minden gyalázkodó levelet is. „Negyvenévnyi papírlevelezés könnyebben átlátható, mint tizenöt évnyi e-mailezés, ezért ez utóbbit sokkal nehezebb feldolgozni” – emelte ki Esterházy Marcell.
„Azt a szabadságot meghagyta nekünk, hogy eldöntsük, mi legyen a hagyaték sorsa” – fogalmazott Marcell arra a kérdésre válaszolva, hogy rendelkezett-e írói hagyatékáról halála előtt Esterházy. A család célja mindvégig az volt, hogy az anyag egyben maradjon, stabil, megbízható és a politikától független intézményhez kerüljön, az állagmegóvás mellett pedig lehetőség legyen az örökség kutatására is. Mindez megvalósulni látszik, hiszen a levelek és a kéziratok már meg is érkeztek a Berlini Akadémiára és megkezdték a feldolgozásukkal kapcsolatos munkálatokat. „Ha úgy tekintünk édesapámra, mint a 20. század végének egyik európai szintű írójára, akkor Berlin már nem is látszik annyira távolinak” – hangsúlyozta Marcell. A fotók és a mostanáig a családtagok által sem ismert különféle határidőnaplók, levélpiszkozatok később kerülnek Berlinbe.
Marcell elmesélte, hogy amikor valaki archív anyaggal foglalkozik, egy idő után ugyan rááll a szeme, de még így is számtalan nehezen értelmezhető vagy rendszerezhető anyaggal találkozott a hagyaték rendezése során. Ha elakadt, rendszerint édesanyja, Esterházy Gitta segítette ki: ő volt a megoldókulcs, aki azonnal rávágta, hogy a feladó nélküli levél, képeslap honnan, mikor és kitől érkezett.
Esterházy Péter és felesége, Gitta 15-20 ezer példányból álló könyvtára teljes egészében a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz kerül, hiszen akárcsak a kéziratoknál, itt is az egyben maradás volt a fő szempont. A könyvtár alapját Esterházy Gitta hozománya képezte, majd ketten építették tovább a gyűjteményt. A magyar irodalom mellett kiemelkedő mennyiségben találhatók német nyelvű, egyházirodalmi, művészeti könyvek, dedikált példányok, valamint a világ minden pontjáról Esterházy-kötetek fordításai.
Arra vonatkozóan, hogy találtak-e esetleg kiadásra érdemes kéziratot, Marcell elmesélte, hogy apja mindig óva intette a családot: ha esetleg kiadatlan könyvre bukkannak a holmijai között, az valószínűleg okkal nem jelent meg korábban.
A beszélgetés visszanézhető a Vasas Könyvtár Facebook-oldalán – www.facebook.com/vasaskonyvtar.
(Borítókép: Esterházy Péter a dolgozószobájában. Fotó: Szebeni András / Esterházy Péter Archívum)
