Román politikus szájából furcsa kijelentés ez. Változott volna valami? Klaus Iohannis államelnökké választása felszabadította volna az etnikai kizárólagosság és elzárkózás gátjait? Látszólag több regiszterben is lehet olvasni ezt a hírt. Kelemen Hunor nem hagyhatta szó nélkül az ajánlatot, de mint kiderült, meglehetősen visszafogottan kezelte a felvetést. Okkal tette. Jól tudta, hogy ez a felajánlás elsősorban nem az RMDSZ-nek szólt. A címzettet máshol kell keresni. A szocdemek a liberális partnereiknek üzentek, akik már kevésbé partnereik. A nagykoalíció ugyan formálisan létezik, de a választási kampány áthangolta az érdekeket, és egyre több ellenséges, harcias nyilatkozat hangzik el mindkét fél részéről. Ebben a liberálisok viszik a prímet, hiszen ők vannak nehezebb helyzetben: a kormányzás és Klaus Iohannis katasztrofális megítélése annyira erodálta az imázsukat, hogy most mindenáron ellenzéki pártként próbálnak viselkedni. Távolodni akarnak a PSD-től, amelyet ők és Iohannis hoztak kormányra. Hát nem könnyű feladat…
A liberálisok érdeke az, hogy olyan választói percepciót erősítsenek fel, miszerint ellenzékben vannak, és egyedül a szociáldemokraták kormányoznak. Azt nem tehetik meg, hogy ténylegesen kilépnek a kabinetből, mert annyi feszültség és válság van a világban, hogy nem merik vállalni egy szabályos politikai válságnak is a mesterséges előidézését. Ezért maradnak ezek a furcsa se kint, se bent nyilatkozatok. Az adok-kapokban a szociáldemokraták is igyekeznek nem alulmaradni, s ezt a célt szolgálta a látszólag az RMDSZ-hez intézett felkérés, amit azért túlzás meghívásnak tekinteni.
Persze a szocdemek két legyet is üthetnek egy csapásra, hiszen a magyar közösségben is kedvező visszhangja lehet egy ilyen kijelentésnek. De Ciolacuéknak eszük ágában sincs kiengedni a kezükből a kormányfői posztot, főleg akkor nem, ha megnyerik a választást. Marcel Ciolacu elnöki babérokra tör, és az ő esélyeit igyekszik növelni azzal a nagyvonalú meghirdetett szándékkal – amelybe a Grindeanu-féle nyilatkozat is illeszkedik –, hogy megosztják a hatalmat egy kisebb koalíciós partnerrel, ha ők adják az államfőt, így a partner javasolhat miniszterelnököt. Jól hangzik, de azért ez nagyon távoli forgatókönyv, hiszen az sem túl valószínű, hogy a PSD és az RMDSZ együtt megszerezheti az egyszerű többséget a parlamentben.
A jelenlegi felmérések szerint ennek igen kicsi a valószínűsége. Kétpárti koalíció várhatóan csak akkor maradhat, ha a szociáldemokraták és a liberálisok együtt folytatják a kormányzást. Hárompárti koalícióban pedig szinte már lehetetlen elképzelni magyar miniszterelnököt, ott ugyanis már a harmadik partnernek is beleszólása van, és más arányok szerint osztják el a funkciókat. Ezért Grindeanu kijelentése legfennebb udvarias gesztusnak tekinthető, amit a magyarokhoz is intézett, de az elsődleges üzenet az volt, hogy a liberálisok gondolják meg jól, miket nyilatkoznak és meddig durvulnak be a kampány során, mert választások után a szociáldemokraták megbüntethetik őket azzal, hogy kihagyják őket a következő kabinetből. Persze minden a választások eredményétől függ, attól, hogy ki mennyire tud erős tárgyalási pozíciót kialakítani magának a választási eredmények tükrében. Addig nyilatkozatokból csak politikai légvárakat lehet építeni.
Etnikai kizárólagosságok és határok feszegetéséről tehát szó sincs, de az azért figyelemre méltó lehetőség, ami Kelemen Hunor előtt áll, hiszen az elnökválasztási kampánynak igen jó esélyekkel vág neki. Nyilvánvalóan nem győzelmi esélyekről van szó, hanem arról, hogy a magyarságot kedvező színben tüntetheti fel, ha a legmagasabb közjogi méltóságra pályázó jelöltje megmarad a kiegyensúlyozottság keretei között, és érdekes, dinamikus, lényegre törő kampánnyal felhívja magára a figyelmet a román szavazók körében.
Ez már részben sikerült, hiszen nem véletlen, hogy komoly román véleményformálók is elismerték Kelemen Hunor tapasztaltságát és kiegyensúlyozottságát. De nem hinném, hogy az ő esetükben is a korlátok feszegetéséről lenne szó. Nem gondolják őszintén és talán nem is vágynak arra, hogy magyar elnöke vagy miniszterelnöke legyen az országnak. Kelemen Hunor kvalitásainak hangsúlyozásával sokkal inkább csalódottságukat akarják kifejezni azzal kapcsolatban, hogy mennyire gyenge a román jelöltek felhozatala. Természetesen Kelemen Hunor érdeme is, hogy a románok közül most már egyre többen elgondolkodnak, nem lenne ördögtől való a magyar vezető. (Még akkor is, ha protestszavazatokról van szó.) De ebben elsősorban a román politika krónikus vezetőhiánya, az elmúlt években alkalmazott kontraszelekció is nagymértékben közrejátszik. A szövetségi elnök is tudja ezt, ezért nem tulajdonított nagyobb jelentőséget Grindeanu kijelentésének, pusztán annyit, amennyit megért.
Nincsenek illúzióim Kelemen Hunor győzelmi esélyeit illetően, de abban komoly potenciált látok, hogy a gyatra felhozatalban hitelesen felvillantsa egy nyitott, européer, modern, művelt politikus arcélét. Kelemen Hunor elnökválasztási eredménye lesz a mérvadó lakmuszpapír, hogy a román társadalom hol is tart most éppen az etnikai határok feszegetésében.
