Románia hátulról harmadik az unióban a minimálbér összegét tekintve
Ú. I.
Kihívás elé néz Románia az Európai Parlament által még tavaly elfogadott azon irányelv tekintetében, amelynek értelmében 2024 októberéig a tagállamoknak át kell ültetniük saját hazai szabályozásaikba az úgynevezett megfelelő európai minimumjövedelemre vonatkozó előírásokat. Annak ellenére, hogy nálunk létezik országosan meghatározott minimálbér, az uniós irányelvhez való igazodás minden bizonnyal összegnövelést feltételezne, és ez jelenti a kihívást: köztudott ugyanis, hogy a tagállamok eltérő gazdasági-társadalmi körülményekkel és lehetőségekkel rendelkeznek, ebből kifolyólag eltérő például, hogy kinek mit jelent a megfelelő, illetve méltányos jövedelem, miként határozzák meg a tisztességes megélhetést, továbbá mindezeket az igényeket milyen alapokból és forrásokból tudják majd kielégíteni a tagállamok.
Az Európai Unió Tanácsa még tavaly elfogadott egy ajánlást a megfelelő minimumjövedelem tagállami bevezetésére, amelynek célja a szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem, a magasabb foglalkoztatás elérése. A minimáljövedelem bevezetésével előmozdítanák az elegendő anyagi forrással nem rendelkezők számára az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a munkaképes lakosság munkaerőpiaci integrációját. Természetesen tekintettel vannak a tagállamok eltérő helyzetére, ezért az ajánlás szerint a tagállamok határozzák majd meg a minimumjövedelem szintjét, figyelembe véve a jövedelemforrásokat, a háztartások szükségleteit és hátrányos helyzetét, az életszínvonalat, a vásárlóerőt, az árszinteket és azok alakulását stb. Emellett a hatóságoknak oda kell figyelniük a nemek közti egyenlőségre, a nők és fiatal felnőttek valamint fogyatékossággal élők jövedelembiztonságára és gazdasági függetlenségére – tehát mindezek elérésére. A tagállamoknak rendszeresen ki is kell igazítaniuk a minimumjövedelem szintjét – áll az ajánlásban.
Az elképzelés, illetve ajánlás bevezetésének indoka lehet mindaz a statisztikai adat, amely szerint például 2021-ben az EU-ban minden ötödik ember, mintegy 94,5 millió fő volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának: az ennek kitett munkanélküli személyek körülbelül 20%-a nem jogosult jövedelemtámogatásra, és további becslések szerint a támogatásra jogosult népesség 30-50%-a pedig nem részesül minimáljövedelem-támogatásban.
Elemzés: mit von maga után az irányelv alkalmazása
Az EY Románia (nemzetközi pénzügyi elemző- és tanácsadó cég hazai képviselete) nemrég megjelent elemzésében feltérképezte azt is, milyen problémák merülhetnek majd fel az országban az említett uniós minimumjövedelemhez való igazodás során. Az úgynevezett „zéró pillanatot” vagy kiindulópontot szerintük 2017 jelentette, amikor az Európai Unió kihirdette „a szociális jogok európai pillérét”. Ennek hatodik elve fogalmazza meg a „megfelelő minimálbért” („fair minimum wage”), megjegyezve, hogy az unióban minden dolgozót megillet a méltányos jövedelem, és az irat szerint „a megfelelő minimálbérek fontos szerepet játszanak a kiszolgáltatott csoportok védelmében”. Ennek értelmében fogadták el tavaly ősszel a 2041-es irányelvet a megfelelő minimumjövedelem uniós bevezetésére, és ennek októberi hatályba lépésétől számítva két év áll a tagállamok rendelkezésére átültetni az előírásokat a hazai jogba. Az irányelv célja biztosítani a társadalmi valóságnak megfelelő és a nemzeti jogszabályokkal összhangban meghatározott minimáljövedelmet, amely legyen átlátható és kiszámítható. Mert annak ellenére, hogy az EU valamennyi országában létezik valamilyen formában minimáljövedelem a különböző szociális védelmi rendszereken keresztül, a legtöbb esetben ez az összeg nem fedezi az úgynevezett tisztességes megélhetés összes költségét. A gazdasági elemzők szerint az ilyen jellegű minimáljövedelmek fontossága még hangsúlyosabbá vált az utóbbi években, ennek oka többek között a munkavégzési szokások megváltozása sok esetben, a digitalizálás, a globalizáció, a túlzásba vitt fogyasztás – mindez átalakította a munkaerőpiacot, és jövedelmek tekintetében is nagy eltéréseket eredményezett adott munkaterületeken. A jövedelmek meghatározott szintje a jelenlegi gazdasági-társadalmi körülmények közepette azért is fontos, mivel a világjárvány, majd ezt követően az energiaválság, amellett pedig a közelünkben dúló háború még inkább kiszolgáltatottabbá teszi az eddig is hátrányos helyzetben lévőket, illetve növeli azok számát.
Nagyon eltérő a tagállamok gazdasági képessége
Ami a statisztikát illeti, a számok továbbra is beszédesen meghatározzák a tagállamok helyzetét, valamint lehetőségeit: Románia a havi minimálbér összege tekintetében az uniós tagállamok listáján hátulról a harmadik (a valamivel több mint 600 euróval), tehát a 20. helyen áll a 22-ből, megelőzve Magyarországot és Bulgáriát (399 euró); első ezen a listán Luxemburg (2387 euró a minimálbér).
Románia azon tagállamok közé tartozik, ahol a minimálbér szintjét jogszabályban határozzák meg. Uniós szinten csak hat tagállamban alkalmazzák a kollektíven kialkudott minimáljövedelmet: Ausztriában, Cipruson, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban. Az elemzők szerint Románia nincs előnyös helyzetben, amikor a garantált országos minimálbérről van szó, de a háztartások végső fogyasztásának árszínvonalindexe tekintetében sincs előnyös helyzetben. Ami az országos átlagbérek szintjét illeti, itt is a kelet-európai országok a rangsor alsó felében helyezkednek el: egyes országokban, mint Lettország, Szlovákia, Bulgária és Litvánia, jelentős növekedést jegyeztek, Romániában és Észtországban lassabb fejlődést mértek. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a tagországok közti lényeges eltérést a bruttó hazai össztermék (GDP) tekintetében, valamint a fogyasztói árak szintjében – például Írország jegyezte az uniós átlag feletti legnagyobb értéket, Románia pedig az átlag alatt helyezkedik el.
A fogyasztói kosár ne csak a szükségest tartalmazza
Az EY elemzésében, hogy meghatározza szám szerint is a „tisztességes megélhetéshez” szükséges minimáljövedelmet (ahogyan azt az uniós ajánlásban elképzelik), a következő statisztikai adatokat használta 2022-ből: – a bruttó havi átlagbér 6430 lej, a nettó pedig 3974 lej; – a nép ügyvédje által kiszámolt fogyasztói kosár értéke egyedülálló felnőtt számára a tisztességes megélhetéshez 2708 lej; – idén januártól az országos bruttó minimálbér 3000 lej, amelynek nettó értéke körülbelül 1900 lej.
Nem lehet eltekinteni a tagországok eltérő gazdasági helyzetétől
Az irányelv értelmében azok az országok, amelyek már rendelkeznek minimálbérrel, kötelezettséget vállalnak arra, hogy annak szintjét olyan képlet szerint módosítják, amely biztosítja a tisztességes megélhetést, összhangban van az infláció mértékével, és képes fedezni a különböző szükséges árukból és szolgáltatásokból álló úgynevezett fogyasztói kosarat (anélkül azonban, hogy az említett kosár az alapvető szükségletek listájára korlátozódna, hanem ezenfelül még bizonyos, a jólétre és a szabadidős, kulturális, oktatási vagy szociális tevékenységekre szánt kiadásokat is képes fedezni). Másfelől: az irányelv révén egyrészt bátorítani szeretnék a kollektív megállapodást a bérek szintjét illetően, másrészt biztosítanák a munkafeltételek felügyeletét helyszíni ellenőrzéseken keresztül a visszaélésszerű alvállalkozói szerződések, a színlelt önfoglalkoztatás vagy a be nem jelentett túlórák elkerülése érdekében. Az ajánlásban azt is megfogalmazzák, hogy a tagállamok mikor frissítsék a minimálbéreket, az alkalmazott indexálástól függően.
Nagy a különbség az ajánlástól a lehetőségig
Minden tagország a társadalmi és gazdasági feltételek, a vásárlóerő, a termelékenységi szintek és a makrogazdasági mutatók alakulása alapján határozza meg a saját minimáljövedelmi szintjét, de az európai irányelv rendelkezései és az abban foglalt elvek alapján. Ennek a jövedelemnek a helyes kiszámítása érdekében javasolják, hogy a tagállamok vagy a fogyasztási kosár értékéből induljanak ki, vagy az országos mediánbér 60%-ában vagy a bruttó átlagbér 50%-ában határozzák meg ezt a jövedelmet. A tisztességes megélhetést biztosító fogyasztási kosár például a következő költségekből állhat: élelmiszer, ruházat és lábbeli, lakásbiztosítás, lakberendezés és lakáskarbantartás, háztartási termékek és személyes higiénia, szolgáltatások, oktatás és kultúra, egészségügy, szabadidő és üdülés, megtakarítási alap.
Ha mindezeket figyelembe vesszük – tehát Románia jelenlegi helyzetét a számok alapján, valamint az ajánlásban megfogalmazott uniós elvárást –, megállapítható, a garantált minimálbér jóval alacsonyabb, mint a tisztességes megélhetéshez szükséges minimális jövedelem. Amennyiben a fogyasztási kosár (2708 lej) alapján határoznák meg a tisztességes megélhetést, akkor a garantált (nettó) minimáljövedelemnek (1900 lejnek) Romániában legalább 800 lejjel magasabbnak kellene lennie. Illetve, ha az ajánlás értelmében az átlagbér 50%-át jelentené a minimáljövedelem (6430-nak a fele, tehát 3215 lej), akkor ehhez mérten még 500 lejjel tovább növekszik a különbség. Eszerint a hazai 1900 lejes minimálbért tekinthetjük úgy is, hogy szinte a fele annak az összegnek, mint amennyit az uniós ajánlásban elképzelnek.
Természetesen ez a számítás csak példa annak érzékeltetésére, hogy amennyiben jövőre komolyan vennék az uniós ajánlást, akkor ez milyen plusz jövedelemnövelést feltételezne – hiszen az egyénenkénti helyzetek nagyon eltérőek, például egy többgyerekes családnak is már jóval másabbak a kiadásai és az igényei ahhoz, hogy tisztességes életfeltételekről beszélhessünk. Ugyanakkor bármelyik számítási modellt is alkalmaznák, a hazai munkavállalónak egyértelműen nyereség lenne, hiszen jövedelemnövekedést eredményezne mindenképp.
Meg kell jegyezni, hogy az uniós irányelv egyik előnye annak rugalmassága, több esetben ajánlás jellege. Hiszen a tagországok esetében nem lehet eltekinteni azok gazdasági adottságaitól, képességeitől: a kötelező minimálbér szintjének egyre nagyobbra növelése könnyen okozhat működési nehézséget a vállalatoknak a megnövelt kiadásaik tekintetében. Éppen ezért szükséges összehangolni az intézkedéseket oly módon, hogy a méltányos minimálbér biztosítása kivitelezhető kiadást jelentsen gazdasági szempontból a munkáltatóknak is.
