A 2018-as világbajnokságról lemaradt, és azóta magukat teljes egészében újraépítő olaszok Roberto Mancini szövetségi kapitány vezetésével szinte szárnyalnak a részben budapesti és bukaresti rendezésű kontinenstornán, amelyet a koronavírus-járvány miatt halasztottak tavalyról idénre.
A világsztár jelző kevés mostani olasz válogatott futballistára használható, ugyanakkor a csapat egységes, láthatóan egymásért és a közös sikerért küzd minden tagja, ez pedig az eredményeken is meglátszik. Mancini együttese 2018 szeptembere óta veretlen, azóta 32 mérkőzéséből 26-ot megnyert, ezzel tovább javította saját csúcsát. Legutóbb a világranglista-vezető, az Eb egyik esélyesének kikiáltott belgák akadtak fenn az olasz csapaton, amely a játék minden elemében ellenfelei fölé tudott kerekedni eddig.
A negyeddöntős sikert követő örömöt ugyanakkor beárnyékolta, hogy a torna egyik legjobbja, Leonardo Spinazzola Achilles-ín-szakadást szenvedett, így a hátralévő mérkőzése(ke)n ő már nem áll rendelkezésre (sőt, valószínűleg fél év kihagyás vár rá).
Az olaszok 37 alkalommal léptek pályára a spanyolok ellen, az örökmérleg pedig teljesen kiegyenlített: 11–11 olasz és spanyol győzelem, valamint 15 döntetlen. Az Európa-bajnokságok történetében eddig hatszor mérkőztek meg egymással a felek, ezeken három döntetlen mellett kétszer olasz, egy alkalommal pedig spanyol siker született.
Luís Enrique, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya játékosként az 1994-es vb negyeddöntőjében az olaszoktól elszenvedett vereséget élte át testközelből. A mostani Eb elején még döcögött az általa megálmodott játék, de tanítványai a folytatásban már magukra találtak, öt gólt lőttek a szlovákoknak, majd a nyolcaddöntőben – hosszabbítás után – a vb-ezüstérmes horvátoknak is. A svájciak elleni negyeddöntő már kevésbé szólt a látványos, közönségszórakoztató, gólokban gazdag futballról, de a spanyolok csapategysége megmutatkozott, és a tizenegyespárbajban kiharcolták az elődöntős szereplést.
A spanyol válogatott számára a 2008-as Eb-negyeddöntő lehet kellemes emlék a Squadra Azzurráról, akkor ugyanis tizenegyesekkel kiejtette riválisát, és meg sem állt az aranyéremig, amely 44 év szünet után az első nagy nemzetközi trófeája volt. Négy évvel később, a 2012-es kontinenstorna kijevi fináléjában a spanyolok 4–0-ra verték Olaszországot, ezzel megvédték címüket, hogy aztán a 2016-os franciaországi Eb nyolcaddöntőjében éppen az olaszok állítsák meg őket (2–0), megszakítva ezzel a hosszú éveken át tartó európai dominanciájukat. Az olaszok a 2018-as vb selejtezősorozatában ugyanakkor a spanyoloktól elszenvedett 3–0-s vereség következtében kényszerültek pótselejtezőre, amelyet aztán elbuktak, így 1958 óta először maradtak le a világ labdarúgásának legnagyobb és legfontosabb tornájáról, így összességében mindkét együttesnek megvan az oka arra, hogy revansot vegyen a másikon a londoni Wembley Stadionban.
Az olasz válogatott eddig négy Eb-n játszott elődöntőt, ebből hármat megnyert, igaz, 1968-ban pénzfeldobással jutott csak túl a Szovjetunión, amely aztán 1988-ban elütötte őket a fináléba kerüléstől. Ezt követően 2000-ben a hollandokat tizenegyesekkel búcsúztatták az olaszok, a 2012-es Eb-n pedig a németeket verték 2–1-re Mario Balotelli emlékezetes teljesítményével.
A spanyolok szintén négyszer jutottak el a legjobb négyig a kontinenstornák történetében, első alkalommal, 1964-ben éppen a magyar válogatottat ejtették ki, hosszabbítás után 2–1-re nyerve. Ezután 1984-ig kellett várniuk az újabb elődöntős szereplésre, és akkor a dánokon jutottak túl tizenegyespárbajban. A spanyol aranygeneráció aztán 2008-ban és 2012-ben az esélyeknek megfelelően jutott tovább az elődöntőből, előbb az oroszokat 3–0-ra legyőzve, majd pedig a portugálokat tizenegyesekkel kiejtve.
Az olasz–spanyol elődöntő kedden 22 órakor kezdődik a Wembley Stadionban, a játékvezető a német Felix Brych lesz (élőben közvetíti az m4sport és a Pro tv). A győztes az angolokkal vagy a dánokkal csap majd össze a vasárnapi döntőben.
A várható kezdőcsapatok:
Olaszország: Donnarumma – Florenzi, Bonucci, Chiellini, Emerson – Barella, Jorginho, Verratti – Chiesa, Immobile, Insigne.
