Herzog 1942-ben Münchenben született és a bajor hegyvidék egy eldugott völgyében nőtt fel, 11 éves koráig a film és mozi létezéséről sem tudott. 15 évesen viszont már filmterveken dolgozott, és támogatók hiányában a középiskola utolsó éveiben hegesztőként dolgozott egy acélgyár éjszakai műszakában. Utazásait gyalog tette meg. 17 évesen telefonált először, két évvel később pedig elkészítette első filmjét – olvasható az EFA közleményében.
Werner Herzog több mint 70 filmet készített, producerként, íróként és rendezőként. 1968-ban Lebenszeichen című első filmjével díjat nyert a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint megkapta a Német Filmdíjakon a legjobb alkotásnak járó elismerést is.
Legismertebb filmjei egy részében Klaus Kinski játszotta a főszerepet, ezek között volt 1972-ben az Aguirre, Isten haragja; 1979-ben a Nosferatu, az éjszaka fantomja című horrorfilm; valamint 1982-ben a Fitzcarraldo című kalanddráma, amelyért legjobb rendezői díjat kapott Cannes-ban.
A színész és rendező közötti, gyakran nehéz kapcsolatot mutatta be Herzog 1999-es Legkedvesebb ellenségem című dokumentumfilmje, amelyért EFA jelölést kapott.
Lenyűgöző karrierje során olyan filmeket készített mint a Tanórák a sötétben (1992), A kis Dieter repülni akar (1997), A legyőzhetetlen (2001), A grizzlyember (2005), A találkozások a világ végén (2009) és A mocskos zaru – New Orleans utcáin (2009). Herzog színészként is dolgozott, legfontosabb szerepeiben az apát alakította Harmony Korine Julien Donkey-Boy című kísérleti drámájában (1999), valamint a bűnöző lángészt a Jack Reacher című 2012-es akciófilmben.
Werner Herzog tucatnál is több prózai mű szerzője, és számos operát rendezett. Ő alapította a Rogue Filmiskolát – írja a közlemény.
(Borítókép: Werner Herzog. Fotó forrása: EFA)
