Számítások szerint a döntőt több mint egymilliárd szempár követi majd tévén-neten. Irdatlan piac ez, bárki lenne is az érdekelt, mézárus, sörcsapos, vagy épp fogadóirodai ügynök, sőt még a tetoválószalonok szorgoskodója is érzékeli a léptékeiben társát ritkító jelenség plenáris, ha nem épp planetáris hatását.
Ősztől a gyerekekkel foglalkozó klubok személyzetbővítésre kényszerülnek, és a tornán sikeresen szereplő csapatok meccseire már csak feketepiaci feláron lehet jegyet kilobbizni, megjelennek a sokoldalas, profi fotókkal (és kevésbé ütős reklámokkal) telepakolt különkiadások, albumok, a sportszergyártó cégek pedig csak tova decemberben adják ki a szabadságokat, mert ki kell használni az őrület utószelét.
Az itthon ücsörgők, kik a saját szabadságukat is úgyszabták, hogy nyugodtan végigszurkolhassák legalább a torna sűrűjét itt az elején, hát ők is egálban lesznek, - mert házi zsörti vagy csörte ide-oda, hogy akkor kié is valóban a tévékészülék feletti előjog -, négy kerek esztendeig (leszámítva az EB-t) újra kisebbségben lesznek családon belül, hogy kikoplalják az újabb vörldkáp-menethez való esélyt. Ennél azért érdekesebb szabadságkéréssel fordultak főnökükhöz az izlandiak: ők egyszerűen ott akartak lenni Oroszországban. Nem a lelátón, a válogatott tagjairól van szó, akikről sejteni lehetett, hogy játszani és nem statisztálni jöttek a vébére. Eleddig nekem ők a legszimpatikusabbak, de várjuk ki az első, a bemutatkozó kör végét…
Mert a régi magyar gyepillatú beszólásból kiindulva most nagy pénz van ebben a buliban, tehát nagy foci is dukálna hozzá. Méretarányos. Ha a mindenféle összesítéseket, kimutatásokat és becsléseket akár vaktában végigszemlézzük, kiderül, nincs mindig közvetlen kötődése egy játékoskeret “árának” a teljesítményhez. Egy adott nívón túl bizonyára a befektetés döntő tényezővé lép elő. A 21. labdarúgó világbajnokság is ilyen befektetés; érdemes majd összevetni a tornán felfedezett új sztárok értékének hatványozódását, vagy az edzők (mint termékek) csuklóján a képzeletbeli cimkét, amelyen sebtében felkerekítették a számokat.
Elengedhetetlen tartozékként ott van még a drukk, a poénok, az eufória, a felszabadult gólöröm katarktikus pillanatai, de a vereség elszenvedésének méltósága is: ahogyan a vesztes csapat (bár bírói tévedés, balszerencse, vagy kellő önbizalom hiánya, stb. miatt) erőt vesz magán, odasétál a letört-elkeseredett szurkolótáborához és megtapsolja őket, köszönvén ezáltal a támogatást, - a füttyöt, ha kell - s a rajongást. Vitalij Milonov orosz képviselő éppen a napokban terjesztette be törvényjavaslatát, mely megtiltaná a nemzeti válogatott gyalázását. Akár 10 ezer rubelnyi bírság is kiszabható a javaslat szerint, ha a Szbornáját valaki illetlen szavakkal-gesztusokkal sérti. Kritizálni azért lehet a gyenge játékért, s a tervezet vitáján dől el, miként határozzák meg a gyalázást mint tettet, mi nem lesz könnyű szakmai próbatétel. Oroszhoni pamflettírók, karikaturisták figyelem. Putyin birodalmában már nektek is kijárhat a sárga, vagy éppen piros lap, ha mégoly pártsemlegesnek tűnő témában is mint a futball, beletalpaltok a fehér-kék-pirosak lelkivilágába.
