2014-ben is szép számban, tizennégyen láttak fantáziát abban, hogy részt vegyenek a megmérettetésben, jóllehet mindvégig egyértelmű volt, hogy a verseny az akkori kormányfő, Victor Ponta és Klaus Iohannis között dől el - bár az utóbbi győzelmére csak a legmerészebbek mertek volna fogadni.
Visszapergetve a filmet, azt kell látnunk, hogy öt év alatt fordult egy nagyot a politika Romániában. (Annyira nagyot persze nem, hogy az erdélyi magyarok számára ne jelentsen továbbra is dilemmát a második forduló, hiszen ezúttal sem akad olyan jelölt, akit nyugodt lelkiismerettel támogathatunk.) Az egykori teljhatalmú pártelnök-kormányfő Victor Ponta most a zsenge, de annál nagyobb ambíciójú pártocska, a Pro Romania vezetője. Volt pártja, az elmúlt 30 év meghatározó politikai alakulata a padlón, élére egy hölgyet fújt a politika zavaros szele, valahonnan a harmadik vonalból. Ő Iohannis szociáldemokrata kihívója, miközben Pontáék a színész Mircea Diaconut támogatják. Mindezt a csalódott Călin Popescu Tăriceanuval karöltve, aki 2014-ben függetlenként a szavazatok 5,3 százalékát szerezte meg, és aki valamiért azt hitte, idén ez másképp lesz, és a PSD támogatásával térdre kényszerítheti Iohannist. Most a politikailag beazonosítatlan, a liberálisokkal összebalhézó, ugyanakkor a szociáldemokratákkal gyakran egy követ fújó Diaconu a remények szerint egyszerre tud felhajtani elbizonytalanodott szavazókat a bal, illetve a jobboldalról. „Eccerű, hétköznapi ember vagyok, két nevem van, még csak nem is három, mint másoknak...”, ajánlja magát ravaszul Diaconu. Ő a közönséges szürke kisember, aki ilyenformán a legközelebb áll a többi szürke kisemberhez. Aki nem bársonyszékre, titulusra hajt, de úgy érezte, tennie kell valamit az ország érdekében. Diaconunak mellesleg a filmvásznon is nagyon bejön a mindenkori rendszert kicselező józan paraszti ésszel megáldott kisember szerepe. Ismertsége, tehetsége kétségtelen, 2014-ben függetlenként – egy kis konzervatív párti politikai hátszéllel - már nyert EP-képviselői mandátumot.
Továbbá ki hitte volna 2014-ben, hogy a (politikai szempontból) minden hájjal megkent Elena Udrea, a Băsescu-párt elnökjelöltje 2019-ben főállású anyaként tér vissza Costa Ricából. (Illetve hogy egyáltalán visszatér…) A PMP-t idén a Băsescu-hű Theodor Paleologu képviseli az elnökválasztáson, a Boc-kormány egykori művelődési minisztere. Érdekes választás, hiszen az értelmiségiek számára zavaró ennek Băsescu-közelisége, a megveszekedett Băsescu-rajongókban, akik még vannak, ellenérzéseket kelhet értelmiségi fazonja, pihepuha szakálla, pipája és csokornyakkendője. Kinek jó ez azon túl, hogy még jobban megosztja a jobboldali szavazótábort?
A futottak még kategóriában 2014-ben ott volt a néhai, rosszemlékű C.V.Tudor, és az OTV-vezér Dan Diaconescu. Ott volt és ott lesz most is az örök jelölt, Gheorghe Funar, aki öt évvel ezelőtt a szavazatoknak mindössze 0,47 százalékát szerezte meg. Most a Vadim-Funar-Diaconescu féle ultranacionalista, rendszerellenes szavazótáborra hajt a szintén PSD-s Liviu Plesoianu, a volt bányászvezér, Miron Cozma, illetve a Caracal-ügy politikai lefölözésében (szintén) reménykedő Alexandru Cumpănașu, Alexandra, az egyik áldozat nagybátyja is.
A felmérések egyértelműen arra utalnak, hogy az elnöki tisztséget senki sem tudja elvenni Iohannistól. A tét a második hely. Egy augusztus végi IMAS-felmérés szerint Iohannis mellé a második fordulóba az USR-s Dan Barna kerül 17,3 százalékkal; 14, illetve 12,7 százalékos támogatottságot mértek Ponta, illetve Tăriceanu esetében, nagy kérdés, hogy ezek az értékek összeadódnak-e Diaconu javára. A Dăncilă esetében mért 8,3 százalék nem tűnik reálisnak olyan körülmények közt, hogy a PSD azért még mindig 18 százalékon áll. Ilyenformán sokkal életszerűbb az a sajtóban kiszivárogtatott-megkérdőjelezett adatsor, miszerint a második helyért való küzdelem Dăncilă és Barna közt dől el, és alig néhány szavazaton múlhat. Hogy a PSD-nek lélektanilag mit jelent, ha Dăncilă asszony bekerül a második fordulóba, nem világos. De hogy milyen kihatása lesz annak, ha mégsem, azt nagyon is el tudom képzelni. Dan Barna szempontjából is mondhatni létfontosságú a második forduló. A beteljesülése az USR diadalmenetének, amely megkerülhetetlenné teszi Barnáékat - és akiket képviselnek - az elkövetkező négy-öt évben. Ami, láthatjuk, a zűrős, kiszámíthatatlan romániai belpolitikai viszonyok közepette nagy változások ideje lehet. A szövetségesekből ellenfelek válhatnak, kormánypártokból ellenzék, statisztákból politikusok és fordítva. A gyengékből nagyon gyengék, az erősebbekből pedig még erősebbek.
