1968-ban, tanulmányai végén, Aureliu Manea a nagyszebeni színházban a korszak avantgárdja szempontjából jelentős előadást jegyzett: Ibsen drámáját Grotowski és a wroclawi Laboratórium Színház kísérletező perspektívájából állította színpadra. Manea nyíltan vállalta és meg is nevezte ezt a hatást. Az előadás radikalitását, manifesztum jellegét Lucian Pintilie, Radu Penciulescu és George Banu is lelkesen üdvözölte.
Ez az előadás mérföldkő volt a román színháztörténetben, ami ugyanakkor egy páratlan rendező megjelenését és a hivatalos esztétikával való szakítást is jelentette. Manea Rosmersholmja, ez a vitaindító referenciaelőadás egy „szabad” rendszerben született, amelynek határai a rendező és társai által képviselt ellenállás hatására kitágultak.
Andriy Zholdak új Rosmerholmjának bemutatója alkalmával George Banu, Manea előadásának tanúja és védelmezője számol be erről az eseményről. A beszélgetés egykori harcok megidézése és tisztelgés az azóta eltűnt művész előtt.
