Az elnök által tutujgatott liberálisok elbukták a választást, hiszen nem csak hogy nem végeztek az első helyen, hanem ráadásul második helyre szorultak, így Klaus Iohannis, Ludovic Orban és a liberálisok a legnagyobb vesztesei ennek a választásnak. A PNL tavaly ilyenkor nagyratörő álmokat dédelgetett, Iohannis megnyerte a második elnöki mandátumát, egyes felmérések 45 százalékon mérték a támogatottságukat, ehhez a sok szempontból konjunkturális eredményhez képest 20 százalékot vesztettek, de közvetlenül a vasárnap előtti felmérésekhez mérten is legalább 7 százalékponttal kevesebbet értek el. A PNL vereségének egyik fő oka a koronavírus-járvány, második fő oka az elnök katasztrofális közszereplései. Iohannis a PNL fő hajtóerejévé akart válni a kampányban, ehhez képest pont az ellenkezőjét érte el gusztustalanul elfogult megnyilvánulásaival. Iohannis kommunikációja azért is volt katasztrofális, mert nyíltan kettős mércét alkalmazott: amit a szociáldemokraták szemére vetett, azt könnyelműen elnézte a liberálisoknak. A PNL ugyanakkor így is a legnagyobb eséllyel rendelkezik arra, hogy kormányt alakítson, hiszen nehéz elképzelni, hogy az elnök a PSD-nek ad kormányalakítási megbízást. Ha így nézzük a helyzetet, akkor a PNL félig győztesnek is nevezhető, viszont a liberálisok saját elvárásaikhoz képest mélyen alulteljesítettek, ennek lesznek nyomai és következményei, Ludovic Orban miniszerelnöki széke így már nem tűnik annyira biztosnak.
A PSD-nek ugyanakkor nagyon kevés esélye van arra, hogy kormányt alakítson, ebből a szempontból vesztesnek tekinthető. De a következő négy évben még teremhet babér a szociáldemokratáknak, hiszen a liberálisok kormányzása koalícióban (várhatóan az USR-PLUS-szal és az RMDSZ-szel) meglehetősen bonyolultnak ígérkezik, egy esetleges újabb kormányzási kudarc pedig ismét magasba röpítheti a PSD népszerűségét.
Az USR-PLUS többnyire győztesnek tekinthető, bár ők is várakozásaikhoz képest alulteljesítettek és elmaradtak a tavalyi európai parlamenti választáson elért 22 százalékos eredménytől. A rendszerkritikus politikai szövetség azt könyvelheti el eredményként, hogy megkétszerezték erejüket a bukaresti parlamentben, illetve megkerülhetetlen politikai erővé váltak, miután egyetlen kormánykoalícióból sem lehet kihagyni őket.
Az RMDSZ, illetve a magyar összefogás listája sikeresen szerepelt, a magyar érdekképviselet teljesítette azt a feladatot, ami megfogalmazódott számára minimális és maximális elvárásként egyaránt, s ez nem lebecsülendő eredmény a koronavírus-járvány idején, amikor nagyon alacsony volt a részvétel.
A Népi Mozgalom Párt (PMP) és a Pro Románia szereplése csak részben nevezhető meglepetésnek, Victor Ponta pártjának részben az alacsony részvétel, részben közvetett módon az államelnök tette be az ajtót, aki gügye és esztelen szereplésével annyira felbosszantotta a PSD-ből kiábrándult és a Pro Romániához vándorolt szavazókat, hogy ezek a szavazók fontosnak látták visszatérni a nagy szociáldemokrata párthoz és segítségükre sietni, hiszen a PSD ostromlott várrá vált az elmúlt években és az egyedüli erős balközép komoly párt maradt a politikai palettán. PMP és a Pro Románia esetleges kiszorulása a parlamentből (a cikk írása közben egyedül a PMP reménykedhetett abban, hogy a külföldi szavazatok segítségével elcsípi az 5 százalékot) megnöveli az RMDSZ mozgásterét és királycsinálóvá válhat ismét a szövetség hosszú évek után a bukaresti parlamentben. Amennyiben a PMP eléri az 5 százalékot, akkor egyértelmű, hogy a liberálisok a Traian Băsescu által védnökölt pártot fogják preferálni koalíciós tárgyaláskor, ami csökkenti az RMDSZ mozgásterét.
A választások legnagyobb nyertese a sokak számára ismeretlen AUR, amely az egykori Nagy-Románia Párt (PRM) mintájára alakult szélsőségesen nacionalista szervezet. Ez az egyértelműen nacionalista, a vasgárdista szellemiségtől sem idegen szervezet a járványnak köszönheti jó szereplését, hiszen az új típusú koronavírusban kételkedők és a védekezési intézkedéseket elutasítók ezzel a párttal tudtak rezonálni leginkább. Eddig is létezett szélsőséges nacionalizmus, csak eddig szétszóródott valamennyi román pártban. Az elmúlt években láttuk, hogy a nagy rendszerpártok is sokszor nacionalista retorikához folyamodtak, hiszen ez betöltetlen űr volt az elmúlt 12 évben, amikor nem volt a nacionalizmus eszméket nyíltan felvállaló román párt a parlamentben. Az AUR hihetetlen felfutása a járvány mellett az ortodox egyháznak is köszönhető, amellyel a kormány az elmúlt hónapokban példátlanul keményen bánt. Az ortodox egyház vezetői nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy a világi hatalom korlátozza az egyház belső életét. Sokkal inkább ahhoz voltak szoktatva a mindenkori kormány részéről, hogy a kabinet cselekszik úgy, ahogy az egyház diktálja, a járvány most megfordította ezt a viszonyt, amit az ortodox egyház nem tudott elviselni, ezért állt a görögkeleti egyház egy része az AUR mögé, ami elég volt a parlamentbe juttatásukhoz. Az egyházi vezetők jelentős része tehát elfordult a nagy rendszerpártoktól, és szükségét erezték annak, hogy bejuttassanak a parlamentbe egy olyan politikai erőt, amely teljes mellszélességgel kiáll a vallási fundamentalizmus mellett. Hogy korábban kikre szavazott ez a majdnem 9 százalékos szavazói réteg, ezt csak találgatni lehet, egy részük lehet, nem is szavazott, de az AUR tündöklése legérzékenyebben a PMP-t érintette, amelynek legnacionalistább szavazói újabb kedvencre leltek az AUR-ban.
