Három évtizednyi harc, építkezés és kompromisszumok története

A Hej, tulipán, tulipán kezdetű magyar népdal felcsendülésével kezdődött el szombaton, Kolozsváron az Állami Magyar Színházban és Operában az RMDSZ harmincadik születésnapját ünneplő gálaműsor Koszorús Krisztina, azaz Koszika – akit a délután folyamán többször is hallhattak még – előadásában. A teltházas közönség soraiban az RMDSZ jelenlegi képviselői mellett sokan „a régiek”, vagyis azok közül is ott ültek, akik annak idején Erdély-szerte szerepet vállaltak az RMDSZ megyei, helyi szervezeteinek a megalapításában, és az 1989-es események utáni euforikus hangulatban megmozdultak, mert úgy érezték, hogy a több évtizedes kommunista elnyomás után tenniük kell valamit a magyarság újjászervezése érdekében. Az ünnepség, az évforduló lehetőséget nyújtott a nosztalgiázásra, a kezdeti idők felelevenítésére, újbóli átélésére, a találkozásra, és természetesen az emlékezésre is, hiszen a szövetség alapítói közül már többen – Domokos Géza, Kántor Lajos, Sütő András, Cs. Gyimesi Éva és még sokan mások – eltávoztak az élők sorából. Az ünnepi beszédek között bejátszott kisfilmekben megszólalók, az események egykori alakítói, résztvevői, valamint a bemutatott korabeli, immár dokumentum- és forrásértékűnek számító fényképek, felvételek néhány perc erejéig úgyszintén visszavezették a jelenlévőket a múltba.

Markó: Szövetség, amelyre Trianon óta nem volt példa (alc.)

A rendezvény szónokai közül Laczkó Vass Róbert színművész elsőként Markó Bélát, az RMDSZ korábbi elnökét hívta a színpadra. A volt szövetségi elnök az RMDSZ harminc éves történetét a Trianon óta eltelt száz esztendő jegyében próbálta meg elhelyezni, értékelni. Úgy vélte, az a szövetség, amelyet harminc évvel ezelőtt megkötöttek, olyan hatékony eszközzé vált, amelyre Trianon óta nem volt példa. Ehhez a sikerhez szükség volt a romániai magyarok túlélőképességére, szolidaritására és hitére, hogy a kommunizmus romjain jövőt építhetnek. Mint fogalmazott, ha a kommunista diktatúra még egy ideig tovább tart, akkor visszafordíthatatlan lett volna a magyar közösség számára a pusztítás. Markó szerint a két világháború között a romániai magyarságnak voltak még intézményei, volt még gazdasági ereje, mint ahogy a kommunizmus első időszakában is volt egyeteme, egyfajta autonómiája a Magyar Autonóm Tartomány révén. A rendszerváltást megérő nemzedéknek és az RMDSZ alapítóinak viszont már csak emlékeik voltak mindezekről, ezért harminc évvel ezelőtt már-már a semmiből kellett újrakezdeni mindent – hangoztatta. Az RMDSZ volt elnöke hangsúlyozta, ’89-ben az erdélyi magyarság eldöntötte, hogy saját kezébe veszi sorsának az irányítását, és ezzel a hittel indult útnak. Úgy vélte, talán az RMDSZ jelenti az elmúlt harminc év legnagyobb megvalósítását a romániai magyar közösség életében.

A Kárpát-medencei magyar érdekvédelmi szervezetek üzenetét Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke tolmácsolta. Elmondta: az elmúlt harminc év nemzetpolitikájának legnagyobb hozadéka a határon túli magyar közösségek újraszerveződése, amelyben az RMDSZ-nek különleges, “etalon jellegű” szerepe volt. Úgy vélte, hogy az RMDSZ azért maradhatott meg, mert mindig képes volt megújulni, soha nem rugaszkodott el a realitásoktól, amelynek köszönhetően megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen politikai tényező maradt.
 

Brendus Réka, Magyarország nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár jókívánságait adta át a jelenlévőknek. Üzenetükben kiemelték, hogy továbbra is az RMDSZ mellett állnak küzdelmében és hitében.
 

Az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, Takács Csaba beszédében az elmúlt harminc év történéseit felidézve, hangsúlyozta: az RMDSZ olyan szervezet, amely a romániai magyar közösség legnagyobb fórumává nőtte ki magát, és az érdekvédelmi szervezetnek köszönhetően 1989-ben a magyarság több évtizedes diktatúra után ismét talpra állhatott.     
 

Kelemen: ’89-ben újjászületett az erdélyi magyar közösség is (alc.)

“1989 decemberében nem csak a szabadság kora jött el Romániában, hanem egyik napról a másikra újjászületett a kommunista diktatúra által halálra ítélt erdélyi magyar politikai közösség is. Országszerte hallatszott még a fegyverek ropogása, amikor bátor, tettre kész emberek sorra alakították meg a szövetség helyi szervezeteit” – kezdte ünnepi beszédét Kelemen Hunor.

Az RMDSZ jelenlegi elnöke felidézte: december 25-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottsága nevében Domokos Géza felhívással fordult a romániai magyarsághoz, azt kérve, alakítsanak falusi, városi és megyei szervezeteket. Ám mire a felhívás megszületett, legalább kilenc megyében már létrejöttek a magyarság szervezetei. “Bámulatos mozzanat ez, mert világosan mutatja közösségünk erejét” – emelte ki.

Kelemen Hunor megköszönte az alapítók munkáját, és tiszteletét fejezte ki azok emléke előtt, akik már nem lehetnek köztünk. Köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták az RMDSZ munkáját, beleértve azoknak, „akikről nem ír a Tájékoztató, nem szól a híradó, nem mutatja a tévé, nem kerülnek a plakátra”.

Kiemelte, az alapítók részéről annak idején tudatos döntés volt, hogy szövetséget és nem pártot alapítottak. De az már a véletlen műve volt, hogy egyik vagy másik városban akkor kik gyűltek össze, és miért persze ők.

”Nekünk ezeket a történeteket, a tudatos döntéseket és a véletlennek tűnő eseményeket kell tudnunk elmesélni újra és újra ahhoz, hogy minél pontosabban megértsük mindazt, ami velünk történt” – fejtette ki.

Kelemen szerint a harminc év rengeteg idő, és ha azokat az alapértékeket és megfogalmazott célokat nézzük, amelyekhez igazodva az elmúlt harminc évben cselekedtünk, nincs semmi szégyellnivalónk. Emlékeztetett, a kisebbségi politizálás azt is jelenti, hogy mindig keresni kell a külső szövetségeseket, ha a parlamenti többség támogatását meg akarjuk szerezni.

„Az RMDSZ harminc éves története három évtizednyi harc, építkezés és kompromisszumok története. Így volt, és nem lesz másképpen” – állapította meg az RMDSZ elnöke.

Ami a jövőt illeti, Kelemen elmondta: elnézve az előttünk álló kihívásokat, a román társadalom állapotát nagyon sok dolgunk lesz, és nem fogunk unatkozni. Az a tény viszont nem fog változni, hogy nekünk itt, a szülőföldön meg kell őriznünk nemzeti identitásunkat, és erős közösségként kell megmaradnunk – hangsúlyozta a szövetségi elnök.

A rendezvény a magyar és a székely Himnusz eléneklésével zárult.