A Magyar Kézműves Sörök Udvarán – ebből kifolyólag meglehetősen hangos háttérzaj közepette – szerda délután megrendezett esemény visszaemlékezéssel kezdődött: az egykori válogatott kosárlabdázó az 1959-es isztambuli Európa-bajnokságot elevenítette fel, amelyen ő is részt vett, és amelyen az őt soraiban tudó román válogatott az előkelő 8. helyen végzett, miután megnyerte csoportját. Az eredmény ennél is jobb lehetett volna, hiszen a folytatásban a gárda mindhárom mérkőzését csupán 1 vagy 2 ponttal veszítette el… Egyébként akkoriban még szabadtéren zajlottak a küzdelmek, stadionban felállított pályákon, amelyeken nagyon jó minőségű parkett volt – olyan, amilyenen itthon nemigen volt lehetőség edzeni.
Érdekesség, hogy az akkori Eb-n – akárcsak most – Románia és Magyarország egy csoportba került; ilyen rangos tornán egyébként akkor verte meg Románia utoljára Magyarországot. Az akkori román válogatottban Vizi Imre mellett még két vidéki – marosvásárhelyi – kosaras kapott helyet, a keret javarészt a Steaua játékosaira épült.
A szeptember 1-jén rajtoló kontinenstorna kolozsvári csoportjára térve Vizi úgy vélte: nagyon érdekes lesz látnivaló szempontjából. Az esélyeket latolgatva hozzátette: Románia és Magyarország nem a továbbjutók közé fog tartozni…
Turós-Jakab László ennek kapcsán megjegyezte: valóban nagyon érdekes a kolozsvári csoport, és első látásra Románia és Magyarország valóban az 5–6. helyeken végez a hatosban. Csakhogy – miután a csehek nyilvánosságra hozták keretüket, és például Jan Vesely, a Fenebahce idegenlégiósa nincs benne – úgy látja, hogy Magyarország legyőzheti Csehországot. Emiatt szerinte a román–magyar meccsen fog eldőlni az utolsó továbbjutó, azaz 4. hely sorsa. Ami pedig Románia csapatát illeti, az utóbbi időben elért eredmények alapján nem tud eligazodni rajtuk, nagy ismeretlen számára a gárda – összegzett.
Szóba került továbbá Hanga Ádám, mint a csehek legyőzésének lehetséges „kulcsa”: a magyar sztárkosaras kolozsvári jelenléte még kérdéses – amint azt Boros Miklós elmondta, ez attól függ, hogy véget ér-e addig klubszintű átigazolása, hiszen amíg nincs csapata, nem lehet a biztosítását megkötni. Az is megtörténhet, hogy az utolsó pillanatban derül majd ki, játszhat-e Kolozsváron… Ami pedig Románia csapatát illeti, amint azt az egyébként 1936-ban, Jegenyén született, korát meghazudtolóan fiatalos Vízi Imre elmondta, a nagy gond az, hogy nincs megfelelő játékirányítója, az pedig külön elemzést igényelne, hogy miért nincs jó 1-es poszton játszó kosaras az utánpótlásban sem…
Végül, a három sportember az egyik érdeklődő kérdésére esélylatolgatásba kezdett annak kapcsán, hogy melyik négy csapatot látják az elődöntőben. Spanyolország és Franciaország esetében megvolt köztük az egyetértés, a további helyeken Litvánia, Görögország, a házigazda Törökország, Horvátország és Szerbia neve merült fel.
Vizi Imre azt az emlékét is felelevenítette, amikor először látta élőben kosarazni az amerikai válogatottat, sőt, játszott is ellenük. Mindez 1964-ben történt – még mindig szabadtéri pályán –, amikor is az amcsik egy kelet-európai „turnén” vettek részt, így Romániába is eljöttek, ahol a négy helyszín egyike Kolozsvár volt. Persze mindenkit könnyedén vertek, de ennél is emlékezetesebb volt, hogy akkor láttak először olyat Európában, hogy több játékos is két méternél magasabb egy csapatban. Ennél pedig csak az lepte meg jobban a hazai kosarasokat és közönséget, hogy ezek a hórihorgas fickók nem esetlenek: ugyanolyan jól mozognak, mint az itteni alacsonyabb kosárlabdázók…
Fedőkép: Kosárlabda Eb emlékekről és jövőről (balról jobbra Vizi Imre, Boros Miklós és Turós-Jakab László)
