Íjászkodás Torockón – bíztató kezdet

Íjászkodás Torockón – bíztató kezdet
A borongós idő ellenére közel hatvanan gyűltek össze a szűk torockói völgyben elnyúló falu és a felé meredő Székelykő csúcsa közötti teraszon, hogy kipróbálják magukat az íjászkodás ősi mesterségében. Nézők és íjászok számára egyaránt különleges délelőtt volt.

Ősi magyar virtust elevenítettek fel immár másodszor. ezúttal március 15 tiszteletére. A mondák szerint a nyugatiak a honfoglalás előtti magyar kalandozások időszakában így fohászkodtak: „a magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket”. A latinul is megtalálható könyörgés valószínűleg az ún. „mondenai imádság” pontatlan idézése. A tavalyi első bemutatón az októberi 1956-os forradalom emlékére tartottak bemutatót az ősi harcmodorról. Sokan, jól mutató régies íjász öltözetben jelentek meg. A bemutató során a mutatós, kifeszített íjak által röpített nyílvesszők sokszor eltalálták az ötletes kivitelezésű célpontokat. Érkeztek résztvevők Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Udvarhelyről, Gyergyószentmikósról, Csíkszeredából, Tordáról, Miskolcról, Torockóról, Sepsiszentgyörgyről, mindnyájan hódolnak ennek a ritka szenvedélynek.

Tulit Levente torockói panziótulajdonos, főszervező elmondta, hogy céljuk egy ősi magyar szokás felelevenítése volt, így egy újabb programponttal gyarapodik a turisták számára szervezett tevékenységek sora. Bizonyítani szeretnék, hogy Torockón az ilyen jellegű bemutatóknak is sikere van, és ebben a polgármester is támogatta őket. A nem verseny jellegű rendezvény valóban leköti a nézők figyelmét. Egyelőre ugyan nincs népes érdeklődő tábor, de remélik, hogy az évek folyamán ez változik, hiszen minden rendezvényt be kell járatni az elején.

A teljes Tulit család aktívan részt vett a bemutatón. Mindnyájan íjászkodnak, még Zsuzsa a két jóvágású fiú, Áron és Tas édesanyja is. Bárdos Zoltán miskolci társrendező elmondta: nem vetélkedő, sokkal inkább kihívás a rendezvény, amelynek során, szembe nézhetünk önmagunkkal és túlléphetünk saját korlátainkon. Ugyanakkor hagyományörző szerepet is betölt, de a lélek megerősödése révén az identitástudatot is erősíti. A szervezők szándéka az volt, hogy a látványos rendezvénnyel hozzájáruljanak az elhanyagolt Aranyosszék népszerűsítéséhez.

 

Rendezett tábor, sikeres rendezvény

 

A helyszínen szépen berendezett, előkészített tábor látványa fogadott. Megtudtam, hogy az elsősegénynyújtási felszerelés a főszervezőknél van, de remélik, hogy nem lesz rá szükség. A viszonylag sima felületű helyszínt úgy választották ki, hogy a kilőtt nyílvesszők ne sérülhessenek a sok kövön. Az egyik sátornál maga Tulit Zsuzsa szorgoskodott. Finom kávéval kínálták az érkezőket és zajlott a tábortűz előkészítése is, ahol ínycsiklandozó babgulyást főztek a résztvevők számára. A köszöntő és eligazító szavak után a kürt hangjára beindult a rendezvény. Tulit Tas elszavalta a Nemzeti dalt ugyanolyan szépen és érzékletesen, mint kisfiú korában tette. Kórusban felhangzott a „Húj-húj” és megfeszültek az íjak. A célpontok 48-at idézték, pl. harangokkal, az osztrák koronával, amit ha eltaláltak megjelent az 1848-as évszám.

A résztvevők ötös csapatokba szerveződtek és egy-egy céltábla mögött készülődtek. A kiírás értelmében a találatokat közösen követte a csoport, és ennek megfelelően utalták ki a pontokat. Mindenki önkéntesen és becsületesen számolta a sikeres találatokat. A fából készült színes nyílvesszőket (csak ilyenekkel lehetett jelentkezni) érdekes alakú sajátos tegezekből (tartókból) húzták elő. Több pontot kapott, aki a céltábla közepébe és kevesebbet, aki a peremébe talált. Ugyancsak több pontot érdemelt, aki mozgó célpontra lőtt. A torockói Kríza Áronnak jól sikerült találatai voltak. Nem véletlenül, hiszen elmesélte, hogy saját kertjében gyakorol.

 

Aranyosszéket népszerűsítik

 

A leleményes ősi virtus egyik mozzanatát a „színlelt menekülést”, majd a lovon való hirtelen megfordulást a bemutatón is szimulálták. Ezt követően egy padon háttal ülve, majd hirtelen megfordulva céloztak a céltáblára. Így folyt a verseny, amit kiértékelés követett. A csoport egyik tagja bevitte az elért eredményeket a vezérsátorba ahol összegezték. Közben a torockói Szent-Teréz gyermekotthon egyik lakója ponilovon sétáltatta a lovagolni vágyókat a csodálatos környezetben. 

Különböző kategóriákban – pl. leányka, legényke, menyecske és férfiak – osztottak díjakat. Az 55 évet betöltött részvevőket külön köszöntötték. A díj szerény és egységes volt, hiszen mindenkinek jutott az ízléses oklevélből és a jóízű csíki sörből.

A biztató kezdet optimizmussal töltötte el a szervezőket, részvevőket egyaránt. Egy civil egyesületet is bejegyeztettek Torockói-Íjász-Szer néven. Őszre már a következő találkozást tervezik, amire jó bíztatás volt a márciusi siker. A szevezők további jelentkezőket és támogatókat keresnek a folytatáshoz.

Bakó Botond

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Lábát törte egy magyarországi nő pénteken a Székelykőn, a mentés nehézkesen zajlott az eső után rendkívül csúszóssá váló kövek miatt – közölte szombaton az Agerpres hírügynökség. 

A Fehér megyei Salvamont-Salvaspeo szolgálat képviselői szerint egy 50 év körüli nő esett el, és szenvedett lábtörést a Torockó fölött magasló Székelykő túraösvényén. 

“Nehéz volt a mentés az eső nyomán rendkívül csúszóssá váló ösvényen” –mondták a hegyimentők. 

A turistát a nagyenyedi SMURD csapata szállította kórházba.

Közhír