- A részeredmények szerint 66%-34% az érvényes voksok aránya Klaus Iohannis javára. Erre számítottak a közvélemény-kutatások alapján, vagy netán többre is Iohannis, kevesebbre Dăncilă vonatkozásában, tekintve, hogy a PSD-s jelölt túl könnyű ellenfél volt Iohannis számára? Egy Iohannis-Barna második forduló hogyan végződhetett volna?
– Igen, nagyjából erre az eredményre lehetett számítani; voltak az elnökválasztás előtt felmérések, amelyek arra vonatkoztak, hogy a versenybe lépő jelöltek mekkora hátrányban vannak Iohannishoz viszonyítva. Dăncilăt illetően nagyjából ezeket az arányokat mérték a közvélemény-kutatók.
Persze nem kizárt, Iohannisék azért tartottak attól, hogy támogatói közül sokan nem mennek el szavazni, mivel lefutottnak érzik az egészet, ez azonban végül nem következett be, a részvételi arány enyhén növekedett is, bár messze van az öt évvel ezelőtti második fordulós aránytól. Mindamellett ez nagy győzelem Iohannisnak. Tulajdonképpen, már akkor egyértelmű volt, hogy ő fogja nyerni a választást, amikor kiderült, kik lesznek az ellenfelei. A kérdés csak az volt, hogy ki jut be a második fordulóba, és ott milyen arányban tud majd Iohannis a vetélytárssal szemben győzni.
Nem könnyű megítélni, hogy ezek az arányok miként alakulnak, ha Dan Barna jut be a második fordulóba; az érdekesebb inkább az, hogy mi lett volna ebben az esetben Iohannis üzenete a választóknak. Az elmúlt két hétben ugyanis csak azt hallottuk: a szociáldemokratákat el kell távolítani a hatalom közeléből. Vitára sem volt hajlandó ellenfelével, a PSD-t irányító Dăncilával, akiről egyszerűen megállapította, hogy a „korrupt Romániát” képviseli.
Iohannis tehát ugyanazt a lemezt fújta, mint az elmúlt egy évben, de ha Dan Barna jut be a második fordulóba, ezt valami egyébre kellett volna cserélni, mert nem állta volna meg a helyét. Másrészt, mivel Klaus Iohannis mögött egy országos párt áll, a maga szervezetével, és állami intézmények egész sora, nem valószínű, hogy a választáson Dan Barna meg tudta volna verni, de a küzdelem biztosan szorosabb lett volna, mint Viorica Dăncilával.
- Mit jelentenek ezek a számok a Iohannist indító PNL és a Dăncilăt indító PSD jövőjét illetően?
– Nem feltétlenül ezekből a számokból kell kiindulni ennek mérlegelésekor. Az nyilvánvaló volt, az USR-PLUS a liberálisok jelöltjét támogatja, sőt! Szavazóiknak egy része már az első fordulóban Iohannisra voksolt, a másodikban pedig elsöprő többségük rá szavazott. Elképzelhető, hogy ha Iohannis az elkövetkező időszakban nem pártpolitikusként, hanem inkább államfőként viselkedik majd, az elsősorban a liberálisok és az USR-PLUS közötti viszonyban eredményez változást.
A PSD helyzete más: a párt több vezető politikusa többször elmondta már, hogy újjáépítésre van szükség, s kimondva-kimondatlanul Viorica Dăncilă „fejét követelik”, lemondását várják. A PSD eddigi vesztes államfőjelöltjei egyébként mindannyian belebuktak a választási vereségbe.
Eddig nem volt egyértelmű számomra, hogy mennyire ragaszkodik a pártban hatalmához Dăncilă, de az este bejelentette: a választási eredményt sikerként könyveli el. Azaz nyilvánvaló, hogy nem adja meg magát, nem mond le, nem fog olyan gyorsan és könnyen megvalósulni az elnök- és a hatalomváltás a PSD-ben. Mindamellett, ez be fog következni, Dăncilănak nincs jövője a párt élén; a kérdés csak az, hogy mennyire hosszú lesz ez a folyamat. A pártnak mindenesetre az lenne az érdeke, hogy minél előbb rendezze sorait, hiszen nem mindegy, milyen eredményt érnek el a jövő évi helyhatósági – majd törvényhozási – választáson, és ilyen országos vezetéssel nem lehet sikert remélve belevágni ezekbe a megmérettetésekbe.
I- ohannis győzelmet regisztráltak olyan déli megyékben is, mint Dolj, Vâlcea, Argeş, Dâmboviţa, ahol hagyományosan PSD –uralom volt. Mit jelent ez? Jelentheti-e azt „megjavultak” a románok, és egyszer és mindenkorra hátat akarnak fordítani mindannak, ami a PSD jelent: korrupciót, balkáni politikai mentalitást?
– A magyarázat egyszerűen az, hogy nagyon gyenge volt a PSD jelöltje. Másrészt, a pártnak a 2016-os választási győzelem óta folytatott mélyrepülése a korábbi pártelnök, Liviu Dragnea tevékenységéhez köthető; Dăncilă ennek a folyamatnak csak egy állomása. Azt gondolom, hogy azáltal, hogy ilyen jelölttel vágtak bele az elnökválasztásba, le is mondtak a győzelemről.
Sokat beszéltünk korábban arról, hogy egy olyan államfőjelölt tudott volna győzni Klaus Iohannisszal szemben, aki nemcsak a PSD választóinak voksait tudja elnyerni, hanem annál jóval többet – ilyen lett volna például Călin Popescu Tăriceanu. Viorica Dăncilă nem egy ilyen jelölt volt; ő örült annak, hogy a PSD szimpatizánsokat valamennyire mozgósította, hogy azok elmentek szavazni. Ennél többet nem tudott hozni; még Victor Ponta is 5 millió fölötti szavazatszámot ért el 2014-ben, a második elnökválasztási fordulóban. Dăncilă tehát, nem volt képes arra, hogy valós alternatíva legyen Iohanisszal szemben. Az elnökjelöltként való indulással különben az volt az egyetlen célja, hogy a saját pozícióját megerősítse a pártban. Ezt érezték a választók is. Azok is, akik nem PSD-szimpatizánsok, s Iohannist sem feltétlenül szívlelik, de számukra sem volt Dăncilă alternatíva.
- A magyarok részvétele történelmi mélyponton volt. Véleménye szerint várható-e valamiféle kedvező fordulat az államfő kisebbségpolitikájában a következő öt évben? És ha igen, minek hatására következhet be változás?
– Én nem számítok ilyesmire. Nem csoda, hogy kvázi bojkottálták a magyarok ezt a szavazást; ez főleg a Hargita és Kovászna megye választóinak részvételi arányán látszik. Sőt, mindkét megyében élnek románok is, így az arányokban s az ott leadott voksokban ők is nyilván jelen vannak, tehát a magyar részvétel a mért adatoknál is alacsonyabb. Ez érthető bizonyos szempontból, mivel volt egy értékelhetetlen PSD-s jelölt, s szociáldemokratákra hagyományosan nem szavaznak a magyarok, másrészt, Klaus Iohannisban óriásit csalódott a magyar közösség. Ő 2014-ben nagyon sok magyar szavazatot kapott a második fordulóban. Ehhez képest nemhogy érdemi intézkedéseket nem hozott a magyar kisebbség érdekében, még barátságos gesztusokat sem tett irányában. Sőt, a megnyilvánulásai inkább barátságtalannak tekinthetőek: ezek között említhető például az, hogy amikor Székelyföldre látogatott, román lobogót vett a kezébe. Attitűdjével azt fejezte ki, hogy a példás román kisebbségpolitika megtestesítője ő maga, és az a nemzeti kisebbség, amely nem románként határozza meg magát, semmilyen jóra, barátságos gesztusra nem számíthat. Ilyen jellegű megnyilvánulások után, nem csoda, hogy nem szívesen mentek el rá szavazni a magyarok. Egyébként, a magyarok a második elnökválasztási fordulóban rendszerint részt szoktak venni, és mindig „megtalálják a kisebbik rosszat”, de Iohannis a konzekvensen barátságtalan viselkedésével ezt lehetetlenné tette.
Semmiképpen nem jó fejlemény az, hogy egy teljes közösség úgy érzi: nincs kire szavaznia. Remélhetőleg, ez a következő elnökválasztáson nem így lesz.
