Johannis azt állította, hogy - bár sokan nem feltételezik róla - "kedves számára a téma", de ahhoz, hogy az egyesülés sikeres projekt legyen, három előfeltételnek teljesülnie kell: a "románoknak" akarniuk kell, a "moldovai embereknek" akarniuk kell, de az is előfeltétel, hogy se Romániának, se Moldovának ne legyenek vitás, nemzetközi felügyelet alá vont területei.
Az elnök úgy vélte, "nem volt valami hatékony" az a támogatás, amelyet Románia nyújtott Moldovának 1990 óta. Fontosabb lenne a moldovai intézményeket és pártokat segíteni, mint néhány Európa-barát politikust, akik "vagy jó eredményeket értek el, vagy nevetségessé tették politikai projektjüket" - magyarázta Johannis. Megjegyezte: a Bukarestben tüntető "úgynevezett unionisták" valójában többet ártottak, mint használtak az egyesülés ügyének, mert "csak felidegesítették" a moldovaiakat, közvetlenül az országukban megszervezett elnökválasztás előtt.
Johannis elődje, a néhány napja moldovai állampolgársággal is rendelkező Traian Băsescu - aki az általa alapított párt egyik hangsúlyos célkitűzésévé tette a Moldovával való egyesülést - márciusban úgy nyilatkozott: a második világháború idején a román hadseregnek csak a Dnyeszterig volt "legitim konfliktusa" a Szovjetunióval. Băsescu pályafutása során több hasonló utalással is jelezte: szerinte Moldovának csak úgy lehet esélye egyesülni Romániával, ha lemond a Dnyeszteren túli szakadár területekről, ahol ma is orosz csapatok állomásoznak.
Politikai elemzők szerint feltehetően Johannis sem véletlenül mondott "Besszarábiát" és nem Moldovát, amikor lehetségesnek nevezte az egyesülést. A mai Moldovával csaknem megegyező területű (a Dnyeszter menti Köztársaság nélküli) Besszarábia - a Prut, a Dnyeszter és Duna-delta által határolt térség - több mint egy évszázados cári uralom után az 1917-es bolsevik forradalom idején önállósult, majd 1918 márciusában fogadta el a Román Királysággal való egyesülésről szóló nyilatkozatot. A terület 1940-ig volt Nagy-Románia része.
