Ez az adat abban az esetben érvényes, ha nem számoljuk, hogy a szociáldemokrata Ecaterina Andronescu négyszer töltötte be a tisztséget különböző időszakaszokban. Cîmpeanu is „visszaeső bűnös”, ő először 2014-2015 között, a negyedik Ponta–kormány tanügyminisztere volt, aztán a Cîțu-kabinetben újrázott, innen örökölte meg a Ciuca-kormány. (Lemondásának körülményeit tekintve nem valószínű, hogy még egyszer felkérik e tárca vezetésére…)
Miután egy bukaresti újságíró plágiummal vádolta meg – és nem csak vádolta, hanem komoly érveket, tényeket sorolt fel állítása alátámasztására – Sorin Cîmpeanu tárcavezető lemondott. Facebook-oldalán azt írta: saját indíttatására döntött így, Nicolae Ciucă kormányfő pedig el is fogadta a lemondást.
Ezzel a lemondással sok fejfájástól és talán szégyentől kímélte személyét és környezetét a volt tárcavezető. Nem tette ki sem magát, sem az őt támogató pártot annak a kényelmetlen és nehezen kezelhető helyzetnek, hogy a plágium száz százalékos bebizonyítása esetében közszégyen tárgyává váljon. Így is lesz elég gondja, mivel a legutóbbi hírek szerint egy Konstanca megyei diáklány, aki az ottani tanulók szövetségének alelnöke, és naponta ingázni kényszerül Konstanca és a szülővárosa között, beperelte azért, mert a miniszter nemrég egy rendeletben megvonta az iskolások ingázási költségeinek a fedezését.
És még egy adat: az 1989-es fordulat óta kinevezett huszonhárom tanügyminiszter közül eddig hetet vádoltak meg plágiummal. Cîmpeanu pedig a második, aki ezt követően lemondott tisztségéről. Ioan Mang, aki szintén az egyik Ponta-kormánynak volt a minisztere, nyolc nap után volt kénytelen megválni tisztségétől.
Sajnos, évek óta tartanak ezek a plágium ügyek: hol ezt, hol azt vádolják meg plágiummal, hol erről, hol amarról bizonyosodik be, hogy tényleg plagizált. Felmerül a kérdés: mégis, milyen erkölcsi alapokról vezényli valaki egy ország tanügyeit, aki maga is „puskázó”? Egy magára valamit is adó személy ilyenkor nyilván azonnal benyújtja becsületbeli lemondását. Nem féltem egyiket sem, bizonyára ezt követően is megtalálják a helyüket a rendszerben valahol. Ioan Mang most például Bihar megye szociáldemokrata parlamenti képviselője, Cîmpeanu pedig rezignáltan közölte, hogy a továbbiakban egyetemi oktatóként, rektorként és szenátorként fogja támogatni az új tanügyi törvények elfogadását.
Úgy tűnt, ha sikerül elfogadni az oktatási törvénytervezeteket, akkor azok leghamarabbi, azaz 2023-ban történő életbe léptetése is Cîmpeanura maradt volna. Az oktatási törvénytervezeteket épp hogy benyújtották a parlamentbe, talán még a vitájuk sem kezdődött el, ezért szerintem nem „fenyeget” az a veszély, hogy nem lesz, aki életbe ültesse majd jövőre vagy akár két év múlva - vagy soha napján - az új jogszabályt. És tegyük fel: ha életbe is lép az új törvény, mi a garancia arra, hogy 2024-ben, amikor parlamenti választások lesznek, és megalakul az új kormány, nem fogják módosítani? Semmi.
