A Kolozsvár Társaság jelenlegi elnöke, Buchwald Péter elmondta: már első osztályos koruktól ismerték egymást Kántor Lajossal. Életük több ponton is hasonló volt: gyerekkorukban ugyanattól a tanárnőtől, Kouba Paulától tanultak hegedülni, majd a Bolyai Egyetem hallgatói lettek, de együtt bábáskodtak az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének megszületésénél is, továbbá 25 éven át teniszeztek. – Kántor Lajos hiányát úgy tudjuk pótolni, hogy folytatjuk az általa elkezdett munkát a Kolozsvár Társaságnál – összegzett Buchwald Péter, akitől azt is megtudtuk, hogy a Kántor-emlékkonferenciára eljött néhány volt osztálytárs is, mivel az ezt megelőző napon tartották a 65 éves érettségi találkozójukat.
– Kántor Lajos nem volt a szó szoros értelmében vett politikus. Olyan időszakban kezdett el politizálni, amikor az értelmiségiek vállaltak közéleti szerepet. Ennek egyébként hagyománya volt Erdélyben. Olyan értelmiségi volt, aki transzilvanista szemléletéből kiindulva a mindennapi politikai cselekvés számára nyújtott támpontokat. A politikát a kultúra perspektívájából nézte, ezzel pedig egyfajta optimista szemléletet képviselt. Kántor úgy gondolta, hogy a kultúrán keresztül megvalósítható a többség-kisebbség közeledése – beszélt a politikus Kántor Lajosról Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke, aki szerint Kántor bírálata mindig építő jellegű és nem bántó volt, a politikai döntéshozókra pedig érvekkel próbált hatni. Hozzátette: igényt tartott arra, hogy politikai kérdésekről kikérjék az értelmiség véleményét, álláspontja pedig hosszas átgondolás eredménye volt. – Ugyanakkor Kántor intézményteremtő is volt, és az általa teremtett intézmények, mint például a Kolozsvár Társaság ma is él. Minden tekintetben maradandót alkotott, a politikában is – jegyezte meg Kelemen.
– Reneszánsz embertípus volt, egyetemességre törekedett. A Korunk folyóirat számára identitás volt. Kiváló érzéke volt a szerkesztéshez, lelkesedéssel írt, szeretett újítani. A baloldali Korunk folyóiratból az 1990-es évek elejétől kezdődően korszerű, minőségi lapot hozott létre – magyarázta Kovács Kiss Gyöngy, a Korunk folyóirat jelenlegi főszerkesztője, aki úgy véli Kántor kolozsvárisága elválaszthatatlan a Korunktól. – Kolozsvár számára a nagybetűs várost jelentette. Szüksége volt rá, mert számára az otthonosság érzését jelentette. Jelenléte most is valós, sokágú tevékenysége nélkül ma nem lennénk azok, akik vagyunk – mutatott ré a főszerkesztő.
Balázs Imre József író-költő, szerkesztő, egyetemi oktató emlékezéseiből az is kiderült: Kántor Lajossal való találkozásának szerepe volt abban, hogy az egykor matematika-fizika osztályba járó fiatal az irodalmi pályát válassza. – Szép, hosszú pályája volt, több mint ötven könyvet írt, és rengeteg kiadványt szerkesztett, életének utolsó tíz-tizenöt évében pedig összegző könyveket írt. Kitűzött céljait mindig kitartással valósította meg. Biztos vagyok benne, ha most élne, ma is rengeteg célja lenne – összegzett Balázs Imre József.
– Kántor Lajos az európaiságot transzilvanizmussal társította, ám ez mást volt a száz évvel ezelőtt megfogalmazott transzilvanizmusnál. Európa-képe a kultúrák befogadására és a saját kultúrája fel nem adására épült. Nemzetközi kapcsolatait intézményes úton és magánemberként is kiépítette. Utazásai során figyelme az Európában működő magyar kulturális központok fele irányult, felkereste az ott élő magyarokat, mintegy hidakat épített. De turistaként is megmaradt magyar tudós embernek – tudhattuk meg Amedeo di Francesco olasz irodalomtörténész hibátlan, magyar nyelvű előadásából, majd a szakember azt is kifejtette, hogy cikket szándékszik írni Kántor Lajosról, ami remélhetőleg a Korunk folyóiratban fog megjelenni.
Zárszóként Kántor Lajos fiai, barátok, ismerősök osztották meg Kántor Lajossal kapcsolatos emlékeiket.
Borítókép: Horváth László felvétele
