Sugárzóna
Filmvirág
Másnap és harmadnap még inkább. A Halálos fegyver különböző epizódjait nézem, napközben meg egy barátom kéziratával bíbelődöm. Közben a neten való szörfölésem váratlan eredményt hoz: Billy Wilder zseniális A vád tanúját töltöm le. Vagy Agatha Christie zseniális? Ő is. Meg Marlene Dietrich és Charles Laughton. Olvasom, hogy Ben Affleck is megrendezte, kíváncsi lennék arra is.
Leballagunk egy vendéglőbe, körülöttünk ködös és csendes a város. A vendéglőn kívül semmi sincs nyitva, már a korábbi sem volt, ahová menni akartunk, így az estebéd mellé séta is rendeződik. Spagetti, Fitness-saláta, kávé, kóla, ásványvíz. Beszélgetünk, hazasétálunk.
Kuba Vásárhelyen
Na és az olvasás. Benedek Szabolcs, Hesse, Proust, Vintilă Mihăilescu. Egyszer Ottliknál olvastam, hogy kalandoz a polcokon, bele-beleolvas ebbe-abba, s ezzel a „gyalázatos módszerrel” tájékozódik a kultúrában. Valahogy így vagyok én is, bár mint ő, én is sok mindent végigolvasok. A román antropológus Kuba-naplóját például, méghozzá nagy élvezettel. Távoli világok közel kerülnek – ez minden irodalom legfőbb célja és eredménye.
Miközben ezeket a sorokat írom, a Bruno Cremer-féle Maigret-t nézem. Töredelmesen bevallom, nekem ő a kedvencem, még Jean Gabin-nél is inkább, szorosan Rowan Atkinson előtt. Nagydarab, igazi pipás ember: szűkszavú, lassú, piknikus, értelmes.
Azt hiszem, sok kelet-európai megfordulna az életében, ha látná, mit művelünk mi karácsony címszó alatt, ahelyett, hogy Noémi a porszívóból lógna ki, én meg a disznóból. Aztán Noémi a töltött káposztából, én meg a pálinkás pohárból. Az év azonban olyan zsúfolt volt Noéminek a három iskolában való tanítás, nekem meg a különféle ingázások miatt, hogy most élvezzük az üldögélést és a Hugó dorombolását. Amúgy sem vagyunk mi azok a kocsonyafagyasztó típusok.
