Kolozsváron „agyprogramoztak” a Pető Intézet konduktorai
A Pető Intézet általános célja az életminőség javítása – áll az intézet honlapján –, ám ha a konduktorai elkezdenek beszélni a sikertörténetekről, rá kell jönnünk arra, hogy ez inkább tudományos megfogalmazás. Mert amit ők tesznek, az a csodával határos, ráadásul úgy, hogy nincs benne semmi misztikum...
Persze hamar feltehetjük a kérdést: mit nevezünk csodának? Csoda-e, ha egy addig ágyhoz kötött személy, akit nem lehetett felügyelet nélkül hagyni, a Pető-módszernek köszönhetően egyedül ki tud menni a vécére, vagy meg tud kenni magának egy szelet kenyeret? Csoda-e az, ha az agyvérzés miatt lebénult svájci férfi, akinek felépüléséről az ottani orvosok lemondtak, két éves budapesti kezelés után a saját motorkerékpárján megy haza?Konduktív pedagógia – eszik vagy isszák?
A konduktív pedagógiát a szombathelyi születésű Pető András (1893–1967) orvos, pedagógus dolgozta ki; a világban nagyon elterjedt és közkedvelt, keresett rehabilitációs módszer. Magyarországon van a központja, és egyedül ott képezik a szakembereit.– A konduktív pedagógiát az orvostudomány és a pedagógia határmezsgyéjén kell elképzelni – magyarázza Csuka Pál, a Pető András Főiskola nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője, aki maga is konduktor, de Kolozsváron csak a program koordinátoraként volt jelen. – Megtanítjuk a gyerekeket és a felnőtteket arra, hogy a betegségükkel hogyan tudnak együttélni, emellett pedig fejlesztjük őket. Módszerünk lényege, hogy nem azt mondjuk, hogy a sérült testrészt – például a bénult kezet – kell mozgatni, mert hiába fogjuk mozgatni, abban élet már nem lesz. Hanem az agyat megtanítom arra, hogyan oldja meg azzal a sérült kézzel is a feladatokat. Az agyat át lehet úgymond programozni: mivel nagy a plaszticitása, a környező területek át tudják venni a feladatokat, ha azt megfelelően sulykolják, tanítják neki. Tehát ez egy tanítási folyamat... Együtt könnyebb– Ez egy csoportos terápia, nem egyedül vannak a betegek. A csoport nagysága attól függ, mekkora helyiséget tudunk szerezni. Akár 12 ember is végezheti egyszerre a feladatokat, a fejlesztést – magyaráz tovább Csuka Pál, majd később a konduktorok hozzáteszik: azért is jó, hogy csoportban végzik a feladatokat, mert mindenkiben más a küzdeni akarás foka, így a gyengébb akaraterejűeket motiválják a többiek, erőt adnak nekik.A fejlesztésbe gyerekeket és felnőtteket is felvesznek, félévestől 99 éves korig. Gyerekek esetében azokon tudnak segíteni, akik központi idegrendszerű sérülést szenvedtek – születés előtt, alatt vagy közvetlenül után – és így lettek mozgássérültek. Felnőtteknél ehhez hozzáadódik még a Parkinson-kór, sclerosis multiplex, stroke (agyvérzés), aphasia. Gyerekeknél a fejlesztés játékosan történik, abba bevonják a szülőket is, és megtanítják nekik, hogy mit kell otthon gyakorolni. Bár laikusként fordítva gondolnánk, a fejlesztés a felnőttek esetében könnyebb, gyorsabb. Ennek magyarázata végül is logikus: a felnőtteknek már van egy mintájuk az egészséges létről.S hogy milyen típusú gyakorlatokat kell elképzelni?– Hát ezt elképzelni nehéz... A csoportot ugyanakkor úgy állítjuk össze, hogy lebontjuk emberekre is, mindenki személyes szükséglete szerint. Ez nem olyan, hogy adok egy papírt, aztán vidd haza, és csináld, amit rajta ír. Föl kell építeni egy folyamatot, például a járásnak a mindenféle elemét vagy az ülésnek az elemeit kell összerakni... És nem csak mozgást tanítunk, hanem egyből alkalmazni is tanítjuk azt a betegnek.
Kolozsvárra (is) visszajönnekAmint azt Csuka Páltól megtudtuk, a Pető Intézet három éve kezdett el határon túli programot a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával, így jutottak el Kárpátaljára, Vajdaságba és Erdélybe. Erdélyben, ahol tevékenységüket a Diakónia mellett a gyulafehérvári Caritas is segíti, immár öt helyszínen vannak jelen, miután Illyefalva, Csíkszereda, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós után Kolozsvárt is bekapcsolták a konduktív pedagógiába. Magyarországról három konduktor jött a kincses városba, ők három hétig folyamatosan végezték a tevékenységeket a Bethlen Kata Diakóniai Központban – a betegek közül volt, aki minden nap részt vett a foglalkozásokon 1–2–3 órát.– Féléven belül jövünk vissza, tehát ha minden jól megy, márciusban itt leszünk megint. Akkor mindenki jön vissza, továbbvisszük velük a feladatokat, megnézzük, hogyan haladt a fél év alatt, és beállítjuk, mit kell otthon csinálni, mit gyakoroljanak. Így a most elkezdett folyamatot meg tudják tartani, és remélhetőleg még sokat fejlődnek. Már három hét alatt is nagyon sok eredmény volt, egy tolószékes kislány például megtanult bottal járni – mondja Csuka Pál, akitől azt is megtudjuk, nagyon sok parkinsonos vett részt a foglalkozásokon, mert az ő tüneteiket is nagyon jól lehet csökkenteni, a letapadó járástól a kéz remegéséig egészen jól fel lehet azokat oldani. – Meg kell tanítani nekik egy ritmust, hogy hogyan tudják ezt megoldani. Ezzel szinten lehet tartani a betegséget, nem romlik tovább az állapotuk.Kolozsváron egyébként 69 személy jelentkezett első alkalommal a szűrésre – mondhatni egyik hozta a másikat –, és végül 27-en vettek részt a foglalkozásokon (amelyek ingyenesek): 17 felnőtt és 10 gyerek. Eközben volt folyamatos szűrés a márciusi foglalkozásokra, amelyekre egyébként a Diakónia recepcióján lehet jelentkezni. – Ott felveszik az adatokat, majd amikor lesz egy bizonyos létszám, akkor eljövünk, felmérjük őket, és megbeszéljük, hogy mi tudunk-e segíteni. Ha nem, akkor elmondjuk, hogy mit tanácsolunk, merre menjen tovább, ha viszont alkalmas a Pető-módszerre, akkor beosztjuk, hogy amikor legközelebb jövünk, mikor és milyen sűrűséggel jöjjön.Jelen állás szerint évi két alkalommal terveznek kolozsvári foglalkozásokat, de ez akár gyakrabban is lehet, főleg, ha sikerül beindítani az erdélyi konduktor-képzést.Kihelyezett konduktor-képzés Erdélyben?A Pető Intézetnek saját négyéves főiskolája van, amely európai BA szintű képzést nyújt Magyarországon.
– Elkezdődött egy tárgyalásssorozat a magyar kormány, az intézet és Kató Béla püspök között, miszerint Illyefalvára kitelepítenének egy posztgraduális ráképzést már diplomával rendelkező pedagógusoknak, gyógytornászoknak. Akkor ezt két év alatt el lehetne sajátítani – magyarázza Csuka Pál, akitől megtudjuk, hogy Budapesten állandóan bejárnak az intézetbe a gyerekek, ott gyorsabb a folyamat. Van saját óvodájuk, saját iskolájuk; a gyerek ugyanazt az óvodai vagy iskolai programot megkapja, mint az egészséges társa, de mellette a mozgásfejlesztést is. Amikor a gyerek mozgása elér arra a szintre, akkor megpróbálják kihelyezni őt egy másik óvodába, iskolába. – De utánkövetés is van, nem engedjünk el a gyerekeket, hanem vagy bejönnek az intézetbe, vagy mi kijárunk megnézni, hogy minden rendben van-e. Sőt ha kell, akár vissza is vesszük még egy fél évre.
Tengerparti nyaralás helyett
Sikertörténetekről vélhetően napokig tudnának beszélni a Magyarországról érkezett konduktorok, beszélgetőpartneremnek például eszébe jut egy tolókocsis csíkszeredai fiú, aki megtanult járókerettel járni. – Persze nem az a cél, hogy most felmenjen a csíksomylói nyeregbe, hanem, hogy otthon, a lakásban, az udvaron tudjon le-fel mozogni, ezáltal a végtagokban a vérkeringés is jobb lesz, és összességében egész más lesz az életszínvonala – magyarázza Csuka Pál. A kolozsvári foglalkozásokat vezető konduktorok a Kolozsváron történtekről beszélnek.
– Volt például egy hölgy, sclerosis multiplexes, aki dolgozik. Reggel hétkor már tornásztunk. Hetente háromszor járt, két hét után mondta, hogy a környezete észrevette, hogy szépen jár, és ő maga is sokkal magabiztosabb lett, nem fél, ha valamit át kell lépni, ki kell kerülni... Pedig a mozgása annyira összerendezetlen volt, az első nap majdnem hisztériás rohamot kapott és szinte sírt, mert nem tudott az oldalára fordulni a priccsen. És ma, amikor itt volt, tökéletesen dolgozott, mintha semmi baja nem lenne... – meséli a három hete Kolozsváron lévő konduktorok egyike.
Egy másik „páciense” egy fiatal nő, akinek édesapja magyar, de ő már nem tud magyarul. – Itt tanult meg velünk magyarul... Akárhova megyünk Erdélybe, jön utánunk... Brassóban lakik, de lefoglalja a lakást és jön utánunk. Egyébként most épp nyaralni ment volna a tengerpartra, de amikor meghallotta, hogy jövünk, azt mondta, ez fontosabb... Ha valaki ráérez az ízére, akkor nagyon megszereti, és azt mondja, utána gyógytornát nem is akar látni... Mert ugye ez nem torna, sőt üti egymást a kettő... Itt mozgásmintát tanítunk, amire eleinte oda kell figyelni, de előbb-utóbb automatikussá válik.
Öt nap évek munkáját veriA diakóniai központ folyosóján közben széki asszony várja, hogy befejeződjön most 14 éves fia foglalkozása, aki izommerevedéssel született és akinél három műtét után sem tapasztaltak látványos javulást.
– Az első benyomásom az volt, hogy nagyon szépen beszéltek vele, és az is nagyon jó, hogy amit elmondtak neki, azt mind meg is értette, mert ugye magyarul mondták. Ez már nagyon sokat segített neki – mondja, majd mosolyogva teszi hozzá: a konduktorok tanácsára még azt is betartja a fia, hogy kevesebb csokit eszik, hogy ne legyen túlsúlyos. – Öt napos kezelés után rohamosan fejlődött, nincs behajolva a térde, egyenesen tartja. Egyenes vállal jár, és nem billegő járással, mint eddig, hanem egyenesen. Eddig lábujjhegyen járt, most leereszkedik a sarkára – meséli a látványos fejlődést, majd szerényen összegez: – Évek munkája nem ért annyit, mint ez az 5 nap...
