Kolozsvár talán legrégebbi ipari épületének négy csupasz fala áll
Az egykori papírmalom tető nélküli falakkal álló, teljesen elhanyagolt épületét a 18. században építtette a jezsuita rend a Malomárok közelében, és ez Kolozsvár legrégibb, ma is álló ipari épülete – mutat rá az ingatlan restaurálását javasoló Someş Delivery. A civil társulás a Facebook közösségi oldalon közzétett ismertetés szerint arra törekszik, hogy szervesen bekapcsolják a Szamost és partját a városszövetbe – ennek a sokrétű projektnek a megvalósítására gyűjtenek, illetve javasolnak ötleteket.
Mint írják, a Malomárkot egykor a folyó leágazásaként, vízügyi rendezési terv részeként alakították ki (bizonyos források szerint a 16. században – szerk.), és a csatorna mentén korábban is voltak malmok, amelyek az idők során eltűntek. Az egykori, egyre romosabbá váló papírmalom és a Malomárok egyaránt a város ipari örökségének része – hangsúlyozzák a bejegyzésben.
„Úgy véljük, a papírmalomnak középületté kellene válnia. A Malomárok-csatornát természetközeli megoldásokkal parkosított vízi útként, partját folyamatos gyalogos útvonalként képzeljük el. Ezért a Someş Delivery, a Someşul Nostru (a mi Szamosunk) és a Verde pe Canalul Morii (Zöld a Malomárkon) projektek résztvevőivel együtt felszólítjuk az állami hatóságokat, vegyék át és állítsák helyre a papírmalmot” – olvasható a Someş Delivery közösségi oldalán közzétett bejegyzésben. Egyben kérdést is intéznek a kolozsváriakhoz, éspedig: ki hogyan képzelné el a papírmalmot, milyen funkciót szánna az épületnek?
Virgil Pop műemlékvédelmi szakember hasonlóképpen kiemelte: a papírmalom Kolozsvár ipari örökségének része, felszerelését az 1960-as években szállították el ócskavasnak; ezt követően, a kommunizmus évtizedeiben egy játékgyár tárolta benne a veszélyes anyagnak minősülő festékeit. A műépítész is azt mondta, az épületnek funkciót, rendeltetést kellene találni, és újra összekapcsolni, hozzáférhetővé tenni a Malomárok partjával. Megjegyezte továbbá, hogy az ingatlan környékén az elmúlt évtizedekben már mindenféle építkezések, változtatások voltak, de az épületet azért tető alá lehetne hozni.
Mint ismeretes, a városháza elindított már olyan projekteket, amelyek célja, hogy a Malomárkot újra hozzáférhetővé, a közterület élő részévé tegyék – az egykori Tyúkpiac, a mai Caragiale park mellett már ki is fedték a csatornát. Hasonlóképpen hasznosítanák a Szamos mellékágát az Argeş utca rendezésével összehangolva, illetve a Rózsák parkja közelében levő Malomárok-szakaszt is rendeznék – írja a Monitorul de Cluj portál, kiemelve: a vízfolyás hossza 7,2 kilométer, és rendkívüli turisztikai és szabadidős potenciálja van, amit érdemes lenne kiaknázni. A múltban a Malomárok tizenkét, a partja mentén épült malmot látott el vízzel – innen származik az elnevezése is.
Oláh Emese alpolgármestert arról kérdeztük, milyen kilátások vannak a Malomárok teljes felújítására, képbe jöhet-e a papírmalom épületének helyreállítása. Az elöljáró azt válaszolta: a Malomárok helytörténetünk része és egyértelmű, hogy a legszebb formájára kell alakítani. „Tudjuk és látjuk, hogy mennyire szükség van erre a projektre, amely szakaszonként tud megvalósulni. Most ősszel új mandátum előtt áll a városi tanács, ezért új prioritások is megfogalmazódnak majd. Nagyon remélem, hogy így a Malomárok felújítási projektje is napirendre kerül” – mondta az alpolgármester.
Nagy Béla helytörténész a Szabadságban 2017 márciusában közölt cikkében összefoglalta a kolozsvári papírmalmok és papírgyártás történetét. Ebből szemlézünk az alábbiakban.
Heltai Gáspár létesítette az első papírmalmot
A helytörténeti írásból kiderül: az első kolozsvári papírmalom létrejötte Heltai Gáspár szász származású protestáns lelkész, író, műfordító, nyomdatulajdonos és egyben leleményes vállalkozó nevéhez fűződik.
Heltai Kolozsvárra kerülvén, evangélikus lelkészi tevékenysége mellett 1550-ben, Hoffgreff Györggyel együttműködve nyomdát alapított, ahonnan számos, többségében magyar és latin nyelvű mű (köztük saját írásai és fordításai) került forgalomba.
A nyomda működtetéséhez szükséges papír előállítására 1563 körül úgy határozott, papírmalmot létesít, amelynek felállításához és működtetéséhez Krakkóból hozatott mestereket. Az első papírmalom 1564-ben kezdte meg működését. Heltai Gáspár halála (1574?) után özvegye, később a fia felügyelte a malom működését. Ezután bérlők működtették egészen a 17. század elejéig-közepéig (pontosan nem lehet tudni meddig), amikor aztán valószínűleg háborús dúlások áldozatává vált.
A 17. századtól a jezsuiták papírmalma a Malomárok partján
Kolozsvár azonban nem sokáig maradt papírmalom nélkül. A már nélkülözhetetlenné vált értékes termék előállítására rövidesen megkezdte működését a Kolozsmonostori papírmalom néven ismertté vált papírgyártó műhely. A Malomárok – vagy ahogyan akkoriban hívták: a Kis-Szamos – partján lévő papírmalom létrehozása és kezdeti működtetése a jezsuiták nevéhez fűződik. A papír előállításához szükséges felszereléseket a felenyedi papírmalomból költöztették át a kolozsmonostori templomdomb mögött felépült új épületbe. A papírmalom Nóé János szintén felenyedi mester irányításával kezdte el működését.
A fennmaradt írásos emlékek csak 1741-ben tesznek említést a papírmalomról, de a feltételezések szerint az 1710-es évek végén már működött, így joggal állítható, hogy a kolozsvári papírgyártás folytonossága nem szakadt meg a Heltai-féle papírmalom megszűntével. A 18. század végén az időközben felújított papírmalom írópapírt, itatóst és kartonpapírt termelt. A ma már csak falaiban álló egykori papírmalom 1832-es felújításának emlékét a még ma is létező kőtábla őrzi, amely az épület keleti falán helyezkedik el, és latin nyelvű szövegének magyar jelentése: „Az Erdélyi Nagyfejedelemség tanulmányi alapja számára épült 1796-ban, tataroztatott 1832-ben.” (A kőtáblán olvasható latin felirat: IN RATIONEM FUNDI STUDIORUM/M[AGNI] P[RINCI]P[A]TUS TRAN[SILVAN]NIE [A]ECDIFICATUM A[NNO] 1796 REPARATUM A[NNO] 1832 – szerk.)
A 19. század során a papírmalom folyamatos működtetését bérlők, vállalkozók biztosították (Manvilovits Emanuel görög kereskedő, Bogdánffy Gábor örmény vállalkozó, Dietrich Sámuel zsidó kereskedő és mások).
A 20. század elején a malom még működött ugyan, igaz, már nem papírgyártásra használták, míg aztán a jobb sorsra érdemes egykori papírmalom műtárgyaknak tekinthető felszereléseit és eszközeit megsemmisítették, az épületet pedig raktárrá alakították át. A ma műemléknek számító, CJ-II-m-B-07293-as sorszámot viselő épület felújítására, figyelembe véve a körülményeket, sok remény nincs, és csak idő kérdése, hogy a még álló falak mikor dőlnék össze és válnak végképp felújíthatatlan romhalmazzá.
