Nádudvaryék szemében a világ
Január vége van, Válaszúton járunk, Mária és Laci verandás házában. Egy igen stílusos kályhában hangosan ropog a tűz, nekünk pedig van szerencsénk mellette melegedni. Körülöttünk faragott bútor és kézzel festett ablak, ki nem találná az ember, hogy művészek laknak itt – olyanok, akik két kézzel teszik jobb hellyé a világot. Batikolnak, villából készítenek karkötőt, kanálnyélből nyakláncot, miközben bebizonyítják, hogy a kézművesség életstílus: szeretni kell, beleadni apait-anyait, és akkor néha megengedheti magának az ember, hogy szerdán letegye az ecsetet, a forrasztót és elmenjen horgászni. Ugyanakkor van, hogy szombatokat töltenek el a műhelyben, amelynek egyik sarkában Mária kézzel festett táskái, kendői készülnek, a másikban pedig Laci keze alatt eljegyzési gyűrű formálódik. Arról mesélnek, jó nagy adag önfegyelem és kitartás eredménye, hogy így dolgozhatnak, a járvány előtt azonban sokan rácsodálkoztak: lehet így élni?
