Romániában a harmadik legalacsonyabb a minimálbér az EU-ban
A bruttó minimálbér 200 lejjel való növelésére hozott intézkedés a Támogatás Romániának szociális és gazdaságösztönző csomag részét képezi, és az áremelkedések hatásait hivatott ellensúlyozni. A munkáltató úgy emelheti meg a minimálbéren dolgozók juttatását 200 lejjel, hogy erre az összegre nem kell illetékeket, hozzájárulásokat fizetnie. A munkáltatók kizárólag a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottaknak adhatnak plusz 200 lejt adómentesen.
A biztosítékot ez utóbbi kitétel, továbbá az is kiverte a szakszervezeteknél, hogy a közszférában dolgozókra nem vonatkozik az intézkedés. Utóbbit úgy is lefordíthatnánk: az államnak nincs pénze, hogy a neki dolgozók minimálbérét emelje, ám az amúgy is mindenféle adókkal sújtott cégektől bizonyos fokig elvárná, hogy ezt megtegyék alkalmazottaikkal. Hiszen az érintett dolgozók vélhetően jó néven vennék a lépést, s ha reményeik szertefoszlanak, talán bosszúból akár fel is mondanak és másik munkahely után néznek egy olyan időszakban, amikor valamennyi cégvezető arra panaszkodik, hogy milyen nehéz jó munkaerőt találni…
Ugyancsak a szakszervezetek vetették fel azt is, miért számítana a bruttó 2550 lejes (nettó 1524 lej) fizetésű munkavállaló kiszolgáltatottnak, míg például a nettó 50 lejjel többet kapó személy már nem. Úgy vélték: a tisztességes megélhetést biztosító fogyasztói minimumkosár (ez 2021 decemberében egy főre 2708 lej) alatti bérek mind kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a munkavállalókat…
Nem utolsósorban az a tény, hogy a fizetésemelést egyetlen bérszintre korlátozzák, hozzájárul a hazai bérkülönbségek fenntartásához: az intézkedés közvetlen következménye, hogy a bérek jelentős része a 2550–2850 közötti tartományban marad, ami demotiválja a munkavállalókat – jelezték a szakszervezetek.
Minden harmadik dolgozó minimálbért kap
A munkaügyi minisztérium honlapja szerint 2022 áprilisában 5,68 millió volt az országban az alkalmazottak száma. Arra, hogy közülük hány dolgozik minimálbérért, nem találtunk adatot, egy tavaly augusztusi statisztika szerint azonban, amelyet a Ziarul Financiar (ZF) ismertetett a munkaügyi felügyelőségtől kapott információk alapján, akkor 1,58 millió volt a számuk. Azóta – az idei év elején – még történt egy minimálbér-emelés, 2300-ról a már említett 2550 lejre. Ez sok esetben azt eredményezte, hogy azoknak, akiknek a fizetése eddig 2300–2550 lej közötti volt, csak a megkövetelt szintig emelkedett, ez pedig a minimálbéresek számának további gyarapodását eredményezte, amely így becslések szerint már meghaladja az 1,9 milliót. Nem nehéz tehát kiszámolni: a hazai munkavállalók egyharmada dolgozik minimálbérért…
Ezzel szemben 2011-ben a mintegy 5,5 millió dolgozóból csak 400 ezer volt minimálbéren. Ennek kapcsán a gazdasági szakemberek megjegyzik: a minimálbér emelése az elmúlt évtizedben a leghatásosabb gazdaságpolitikai eszköz volt, de az adópolitika és az a tény, hogy a munkavállalók már nem részesülnek a kollektív munkaszerződés által előírt előnyökből – a szociális párbeszédről szóló törvény 2011-es módosítása miatt –, az alacsony fizetésű munkavállalók arányának folyamatos növekedéséhez vezetett.
2021-ben a minimálbérrel fizetett személy 1386 lejt (ez mintegy 283 eurónak felel meg) vitt haza, egyesek azonban tudni vélik, hogy a helyzet valójában árnyaltabb: a minimálbéresek egy része ugyanis „feketén” még kap/kapott némi kiegészítést munkaadójától, amely így próbált „spórolni” az adókon és illetékeken.
Ugyancsak a ZF, illetve a munkaügyi felügyelőség szerint Kolozs megyében 2021 márciusában 42 756 volt a minimálbérrel bejegyezett munkaszerződések száma.
Béremelés versus infláció
Az idei év elején eszközölt minimálbér-emeléssel párhuzamosan életbe lépett az a jogszabály is, amely előírja, hogy csak legtöbb két évig lehet minimálbéren alkalmazni valakit, ezt követően emelni kell a fizetését. Látszólag tehát két jó dolog is történt a legsebezhetőbb kategóriába tartozó munkavállalókkal, csakhogy mindkét intézkedéssel van egy kis bibi: utóbbival például az, hogy a jogszabály nem rendelkezik arról, két év után mennyivel kell növelni a minimálbéres alkalmazott fizetését. Vagyis, ha a munkaadó akár 1 lejjel is megemeli az illető bérét, már eleget tett a törvényes kitételnek (egyébként ezt továbbgondolva következik, hogy aki most jogosult a 200 lejes adómentes minimálbéremelésre, adott esetben két év múlva már elveszíti azt, hiszen akkor munkaadója növelni fogja fizetését, mondjuk egy lejjel, és már nagyobb lesz a juttatása, mint a minimálbér...).
Ugyanilyen „porhintés” volt a minimálbér év eleji emelése is, amely gyakorlatilag csak az utóbbi egy-két évben jegyzett inflációt fedezte, vagyis a munkavállaló reálértékben nem jutott több pénzhez, nem lett jobb az életminősége. Ehhez legalább 15-20%-kal kellett volna emelni a minimálbért, mondják a szakemberek, csakhogy egy ilyen mértékű emelés nagyon sok kis- és középvállalkozót a csőd szélére sodort volna.
Apropó csőd: a 200 lejes pluszt a munkaadónak nem kötelező megadnia, ám az, aki mégis meg szeretné adni, azt elő is kell hogy teremtse. Mert nem adhatsz többet, ha ugyanannyi a bevételed – sőt, talán még kevesebb is, mint néhány hónapja, mert a cégeknek is megnőttek a kiadásaik, például az energiaárak egekbe szökése miatt. Ilyenformán sok helyen, főleg a kis cégeknél, minden jó szándék mellett nehéz megadni azt a plusz 200 lejt. Tehát, ha nemcsak holmi populista, hamarjában kitalált intézkedést akart volna bevezetni a kormány, akkor megtalálhatta volna a módját annak, hogy például adókedvezményekért cserébe, az úgy megspórolt pénzt költhesse a munkaadó a minimálbér említett összegű növelésére.
Nemcsak a minimálbérért dolgozóknak lenne szüksége több pénzre (Fotó: Rohonyi D. Iván/Illusztráció)
Végül, de nem utolsósorban van még egy vetülete a nettó 200 lejes plusznak. Feltételezhető ugyanis, hogy egy-egy cégnél nem csak minimálbéres alkalmazottak vannak. Ha azonban a bérrács egy kategóriájában emelkednek a bérek, a többi kategóriába tartozók is elvárják, hogy az övéké is emelkedjen, hiszen különben megbomlik az egyensúly a tapasztalt és tapasztalatlan, az új és régtől a cégnél dolgozó kollégák bérei között. Ez pedig cégen belüli ellentétekhez, elégedetlenséghez, a hangulat romlásához vezet…
Nem csoda hát, ha az üzleti szféra inkább hozzáértő kormányzást és fenntartható politikát vár el a mindenkori kormánytól, mintsem – ráadásul kutyafuttában kigondolt – szociális kompenzációkat…
A fizetés mint motiváció
A Randstad Románia által nemrég bemutatott felmérésből kiderül, hogy a munkaadó kiválasztásakor a leendő alkalmazott elsősorban a fizetési csomagot nézi, ezt követően a munkahelyi légkört, a munkahely biztosságát, a karrierlehetőségeket, valamint a szakmai és a magánélet közötti egyensúlyt veszi figyelembe. Munkahelyválasztáskor tehát a döntő kritériumok ugyanazok, mint a többi európai országban, de a százalékos arányok tekintetében már vannak különbségek: nálunk sokkal többen teszik első helyre az anyagi juttatást. A vonzó fizetési csomag fontossága nő a 35 év feletti, felsőfokú végzettek körében, míg a fiatalabb korosztály egyelőre előrébb helyezi a munkahely biztosságát, a fejlődési és karrierlehetőségeket.
Másik felmérés arra világít rá, hogy a romániaiak 14%-a változtatott munkahelyet az elmúlt év második felében, és 10-ből 3 személy (29%) szándékozott megtenni ezt a lépést az idei év első hónapjaiban. A fő mozgatóerő ezúttal is a nagyobb bér…
EU: minimálbérek 332-től 2257 euróig
Az EU-ban a legnagyobb minimálbér hétszerese a legkisebbnek, ennek oka, hogy nem sikerült az elmúlt 15 évben megfelelően javítani a gazdasági kohéziót, nem sikerült gyorsan behozni a lemaradást úgy, ahogy azt a kelet-európai tagállamok remélték a csatlakozáskor.
Az egyik legkisebb minimálbért Romániában jegyzik, ám öröm az ürömben, hogy a vásárlóerőt tekintve országunk az európai rangsor közepe táján helyezkedik el, mégpedig Portugália, Görögország, Magyarország és Csehország szintjén. Abban viszont „verjük” utóbbiakat, hogy a 2020-ban készült összehasonlítás szerint a csak élelmiszereket tartalmazó fogyasztói kosár a régióban nálunk a legdrágább, 146 euró, ez 25%-kal több például a csehországihoz képest. A legolcsóbban, mindössze 82 euróból Bulgáriában lehetett „megtölteni” a bevásárlószekeret.
Visszatérve az országos minimálbérekre, az EU 27 tagállama közül csak 21-ben létezik ilyen, Dániában, Olaszországban, Cipruson, Ausztriában, Finnországban és Svédországban nincs. A 21 állam közül 13 országban a minimálbér nem éri el az ezer eurót: Bulgáriában (332 euró), Lettországban (500), Romániában (515), Magyarországon (542), Horvátországban (624), Szlovákiában (646), Csehországban (652), Észtországban (654), Lengyelországban (655), Litvániában (730), Görögországban (774), Máltán (792) és Portugáliában (823).
Enyhén meghaladja a minimálbér az ezer eurót Szlovéniában (1074) és Spanyolországban (1126), a többi tagállamban pedig az 1500-at: a franciák 1603, a németek 1621, a belgák 1658, a hollandok 1725, az írek 1775 és a luxemburgiak 2257 euró minimálbérre számíthatnak. Az Amerikai Egyesült Államokban a minimálbér szövetségi szinten 1100 euró volt idén januárban – közli összehasonlításképpen az Eurostat.
Bár az unió legnagyobb minimálbére közel hétszerese a legkisebbnek, az országok közötti különbségek jóval szerényebbek, ha az árakat is figyelembe vesszük. Ehhez a szakemberek a standard vásárlóerőt (PPS) használják, ami nagyon leegyszerűsítve azt mutatja, mire is elég a pénzünk. A standard vásárlóerő tehát a jövedelmen túl az árakkal és korosztály szerint változó jellegű és mértékű költségekkel is számol.
Ennek alapján a tagállamokat két csoportra osztja a 2022. januári Eurostat jelentés: az egyik csoportba tartoznak azok az országok, ahol a PPS meghaladja az 1000-et (Luxemburg, Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Írország, Szlovénia, Spanyolország, Lengyelország és a legalacsonyabb Litvániában), és a másik csoportot alkotja a többi tagállam, ahol a PPS 1000 alatt marad. Az első csoportban a standard vásárlóerő 1707 és 1038 között változik, a második csoportban pedig 949 és 604 között, ez utóbbi csoportban pedig Románia vezető helyen áll, itt a vásárlóerő az alábbi sorrendben csökken: Románia, Portugália, Málta, Horvátország, Görögország, Magyarország, Csehország, Észtország, Szlovákia, Lettország és Bulgária.
Nálunk a legnagyobb a különbség szegény és gazdag közt
Minél „egyenlőbben” oszlik meg a bevétel és vagyon a lakosságon belül, annál többen élnek jól és jutnak hozzá kellő mértékben a javakhoz és szolgáltatásokhoz. A jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére a szakemberek a jövedelmi ötödök arányát használják. A teljes Európai Unióban például a jövedelmi ötödök aránya 4,99, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb jövedelműek átlagosan majdhogynem ötször többet keresnek, mint a legalacsonyabb jövedelműek. Minél nagyobb tehát ez a szám (a jövedelmi ötödök aránya), annál nagyobb az egyenlőtlenség a jövedelmek elosztásában az adott területen/országban, annál nagyobb a különbség a gazdagok és szegények között. Az életminőség akkor mondható a lakosság egészét tekintve általában jobbnak egy adott területen, minél kisebb a jövedelmi ötödök aránya (és minél szélesebb az átlagos jövedelemhez jutó középréteg). Az unióban márpedig tavalyi adatok szerint Romániában a legnagyobb a jövedelmi ötödök aránya: 7,08. Ezt fokozza, hogy az unióban Romániában a legmagasabb (23,8%) a szegénységi kockázat (azok száma, akiknek jövedelme nem éri el az átlagbevétel 60%-át), és a legnagyobb a szegények és gazdagok száma összesen: a lakosságnak majdnem a 60%-a szegény vagy gazdag (utóbbinak az számít, akinek a bevétele az átlagjövedelemnél legalább 30%-kal nagyobb). Vagyis nálunk a legkevesebb a „középréteghez” tartozók aránya, és minden negyedik személy szegénységben él. A statisztikai adatokhoz vett szubjektív mutatóként önértékelések szerint a lakosságnak több mint háromnegyede nagyon nehezen vagy kisebb nehézségekkel tud csak megélni.
(Borítókép: Rohonyi D. Iván/Archív/Illusztráció)
