Orbannál sokkal karizmatikusabb és sikeresebb vezetők is kudarcot vallottak, gondoljunk csak Călin Popescu Tăriceanura vagy Victor Pontára, akiknek a pártjai a legutóbbi parlamenti választáson nem lépték át a bejutási küszöböt. A két említett vezetőnek sem termett sok babér, miután megváltak egykori anyapártjuktól, a PNL-től és a PSD-től. De említhetnénk a Traian Băsescu által alapított PMP-t, amely szintén a süllyesztőbe került a hazai országos politikában.
Ha visszatekintünk az elmúlt harminc évre azt látjuk, hogy a hagyományos nagy pártok mellett nem igazán voltak sikeresek az új politikai kezdeményezések. Nem a személyek, hanem sokkal inkább a párt neve és múltja nyomott a latban, amikor a választók eldöntötték, kit támogatnak. Ilyen körülmények között a kis klónpártok nem értek el áttörést. Alapítóik nem tudták újabb tartalommal felölteni, nem tudták meggyőzni a választókat arról, hogy sikeresebb alternatívát képesek nyújtani anyapártjukhoz képest. Vezetőiknek nem volt elég karizmájuk és szellemi erejük, hogy megtöltsék tartalommal ezeket a politikai alakulatokat, és új, hiteles tagokat vonzzanak.
Orban is jobbára a liberális szavazókra számíthat. Számára az egyedüli lehetőség, ha a jelenlegi nagykoalíció mielőbb megbukik, botrányosan gyenge kormányzás esetén a PNL még jobban meggyengül, és akkor Orban ismét visszakerülhetne a fősodorba akár új pártjának felfutása révén, akár az új és a régi pártja összeolvadása nyomán. Orbannak azonban ehhez fel kell darabolnia volt pártját, meg kell győznie minél több liberálist, hogy álljanak át az új pártjába. Választások előtt lesz némi lehetősége erre, hiszen a törvényhozói mandátumok elosztásakor a képviselők és szenátorok orientálódni szoktak, kipuhatolják, melyik pártban van nagyobb esélyük ismét mandátumhoz jutni, ennek függvényében döntik el, hogy hol kötnek ki.
Ha a választások csak 2024-ben lesznek, akkor nagy valószínűség szerint a nagykoalíció működik, ez a forgatókönyv pedig nem fog Orban előnyére válni. Ludovic Orban az elmúlt időszakban sokat szerepelt a médiában a PNL-n belüli viták miatt, így most még van benne növekedési potenciál. Az idő múlásával azonban feledésbe fog merülni, tehát kétlem, hogy pártja komolyan meg tud erősödni2024-ig. Éppen ezért Orban csak akkor rúghat labdába, ha a jövő évben ismét kormányválság robban ki, felbomlik a nagykoalíció, és ennek az újabb káosznak a PNL lesz a nagy vesztese. Ebben az esetben Orban ázsiója ismét növekedhet.
Románia az egyedüli olyan ország a térségben, ahol új pártok szinte egyáltalán nem tudtak megerősödni, ami sok kérdést vet fel a hazai demokráciáról. Kivételt képez az USR és az AUR, amelyek nagyon jól behatárolható választói igénynek köszönhetően jelenhettek meg a hazai politikai palettán. Jelenleg az USR egyre inkább visszaszorulóban van, kérdéses, hogy valaha is képesek lesznek-e megismételni az eddigi történelminek számító jó eredményeiket. Az AUR támogatottsága stabilnak tűnik, félő, hogy ez az egyedüli olyan politikai erő, amely a következő években igazán felfuthat. Az AUR ugyanakkor annyira nem új, hiszen lényegében az egykori Nagy-Románia Párt és a Vatra Românească fiatalosabb változata.
Romániában sok párt van, de ezek egy igazából rendkívül zárt közegnek a vergődését tükrözik. Az új pártok is valójában csak klónok, teljesen új kezdeményezések alig vannak, ezért sem tudják elhitetni a régi-új alakulatok magukról, hogy képesek lényeges változást előidézni. A rendszer maga gyöngyözi ki magából az újabb politikai erőket, ezek a nagyobb megrázkódtatások legtöbbször csak a már meglévő erők újrarendeződését jelentik. Mindenki számára új helyeket osztanak ki, de a rendszer hermetikusságán ez mit sem változtat. Olyan a román pártpolitika, mint egy bunker, amelyet alaposan ellenőriznek, de komoly hitelvesztése miatt nem képes új arcokat vonzani.
