Előadássorozat a Vallásszabadság Házában
Első alkalommal, március 4-én, szerdán este Lupescu Radu történész beszélt a város kialakulásának kezdeteiről, bemutatva a 11. és 14. század közötti történéseket. „Minden kezdet nehéz, minden kezdet homályos”, mondta bevezetésképpen a történész, hiszen kevés a rendelkezésre álló írott forrás a kezdeti évszázadokról, így elsősorban a régészeti eredményekre támaszkodhatunk.
Késői adattal, az 1349-es avignoni búcsúlevéllel indított az előadás, ugyanis ez az első olyan írásos forrás, amely egy templomot és egy kápolnát említ a város területén. A kézenfekvő gondolat az lenne, hogy ezek az adatok a Szent Mihály plébániatemplomra és annak filiájára, a Szent Jakab kápolnára utalnak, ám ezek időben később épültek, így nem hozhatók összefüggésbe a levélben említettekkel. „Ez a város, amelyről most mesélni fogok, merőben másképp nézett ki, mint ahogy mi hajlamosak lennénk elképzelni”, mondta az előadó, hozzáfűzve, hogy éppen ebben rejlik a középkor kutatásának nehézsége, ami konkrétumok nélkül gyakran a szakértőket is spekulációra készteti.
A 11. században minden, ami a megye központját képezte, a „kolozs” nevet viseli. Így a vármegye egy Kolozs vár, egy Kolozsvár nevű település és egy Kolozsakna nevű bányatelepülés köré szerveződött. Ezek közül a legfontosabb létesítmény az ispánsági vár volt, a város legkorábbi része, ami egyes álláspontok szerint a ma is ismert óvár. Egy másik álláspont az 1970-es évektől kezdett kibontakozni, amikor is Petre Iambor, kolozsvári régész, ásatásokat végzett Kolozsmonostoron, majd ezt követően 1995-ben Bóna István kontextualizálta, hogy az ott feltárt erődítmény minden bizonnyal a település kezdetét jelentő ispánsági vár maradványa.
„Egy bizonyos várban, amelyet Kolozsnak neveznek, a magyarok végtelen sokasága pusztult el.” – olvasható egy nyugat-európai kolostori évkönyv feljegyzésében 1241-ben, a tatárjárás ugyanis véget vetett egy korszaknak, és viszonylag későn, csak 1300 körül kezd újjáéledni a térség.
IV. Béla fia, István az 1250-es, 1260-as években fontos szerepet játszik Kolozsvár életében. Istvánt Erdély hercegének is nevezték, hiszen a térség újjászervezése az ő nevéhez köthető, lakosokat telepített be és várost alapított. Ebben az időszakban két településről beszélhetünk Kolozsvár területén. A tatárjárást túlélő várnépek visszatérnek, tehát jelen van egy régi lakóközösség. Ezt a települést István az erdélyi püspöknek adományozta, így ez lett a püspöki település, amelynek lakói jobbágyok voltak. Másfelől István telepítési tevékenységének következtében egy új lakosságréteg formálódik a vendégtelepesekből, akik kiváltságot kapnak. Ez lett a királyi település, lakói polgárok voltak. A püspöki település jogállása és kiváltságai bizonyos mértékben elmaradtak a királyi település lakosságáéhoz képest.
A 14. század elejére a királyi település megerősödik és 1316-ban új kiváltságlevelet kap I. Károly királytól, amely a város keresztlevelének is tekinthető. Ezt a privilégiumot a továbbiakban többször is megerősíttették a kolozsváriak, a legkorábbi meglévő példány pedig az 1336-os kiváltságlevél másolata.
Területi szempontból a királyi település az óvár környezetében alakult ki, a 14. század elején erődítik, majd megjelennek a kőházak is. A püspöki település feltételezések szerint a mai Magyar utca környékén helyezkedett el, majd a 14. századtól kezdődően fokozatosan egybeolvad a lakosság.
Az előadás kezdetén bemutatott avignoni búcsúlevél két egyházi létesítményt említ: a dokumentumban szereplő plébánia szolgálta ki az egyik települést, a kápolna pedig a másikat, ám helyük ismerete nélkül nem állapítható meg, hogy melyik tartozott a királyi és melyik a püspöki településhez.
A 14. század második felétől láthatunk tisztábban, amikor megépül a Szent Mihály templom szentélye és betelepednek az óvárba a domonkos szerzetesek is. 1405 után pedig elkezdődik az új erődítés építése az óvár folytatásában. Ezt a részt elnevezik új városnak, „nova civitas”, a régit pedig óvárnak, „vetus castrum”. Így formálódott tehát Kolozsvár a 11. és 14. század közötti időszakban.
Az eseménysorozat folytatásaként legközelebb a reneszánsz Kolozsvárral ismerkedhetünk meg,
(Borítókép: A sorozat első előadója Lupescu Radu volt. A fotók a szerző felvételei)
