A tervezet rendkívül sántít. Példaként vegyük csak a különböző színű szemetes zacskókat – elméletileg a városlakóknak ezentúl négy különböző színű zacskóban kell gyűjteni a hulladékot, a kékbe megy a papír és karton, sárgába a műanyag és fém, zöld színű zacskóba az üveg, feketébe pedig a vegyes háztartási hulladék. A négy színű szemetes zacskó szerintem a hulladékgyűjtés logisztikájának legkisebb eleme, de már ezen elbukik az egész rendszer. Honnan kell majd mi, városlakók beszerezzük a zacskókat? Ezentúl az üzleteknek kötelezően kell árusítaniuk a városvezetés által előírt szemetes zacskókat? Vagy minden hónap első szombatján minden lakó el kell menjen a városházára, hogy felvegye a havi zacskókészletet? Esetleg a postás hozza a gázszámlával együtt négy különböző zacskóban a négy különböző színű zacskót?
Vajon hogyan szabják meg, hogy ki hány zacskóra jogosult, azaz ki mennyi szemetet termelhet? Lakásonként mondjuk öt zacskó jár majd, vagy személyenként kapunk adott számú tárolóeszközt? Mi lesz azokkal a kolozsváriakkal, akik feketén laknak albérletben, abban az esetben, ha a lakásba hivatalosan bejelentett személyek száma alapján kapunk zacskókat? Így simán elképzelhető a következő eset: egy lakásban hivatalosan lakik egy idős ember, aki nem hivatalosan a gyerekeivel él már, hogy busás áron ki tudják adni lakását. Tételezzük fel, hogy három darab szemetes zacskóra jogosult mind a négy színűből. Ám nem hivatalosan a lakásban hat albérlő él, akiknek már ugyebár 18 darab zacskó járna mind a négy fajtából. Hova dobja a hat albérlő azt a szemetet, ami a hivatalosan bejelentett lakástulajdonosra kiszabott zacskókba már nem fér be? Majd elosztják a szomszédok közt, s a szemben lakó szomszéd megkapja az almacsutkákat s a kettővel alattuk lakó szomszéd a fémdobozokat? Merthogy a lakástulajdonos azért biztos nem fog adót fizetni az albérlet után, hogy a szerencsétlen albérlőknek legyen mibe dobni a szemetet…
Megannyi kérdés, és ez csak egy vetülete a kolozsvári hulladékgyűjtési tervezetnek.
A városvezetés ennek a szigorú rendszernek a bevezetésével akarja, gondolom én, kompenzálni azt, hogy kicsit elkéstek a szelektív hulladékgyűjtéssel, bizonyítani, hogy Kolozsvár európai szemléletű város, európai vezetéssel. Ami általában igaz is, de ha a szemétkérdésben akart volna a városvezetés Nyugathoz felzárkózni, akkor a no waste, azaz hulladékmentes trendet kellett volna életbe ültetni és nem a szelektív hulladékgyűjtést, amivel egyébként is késtek 10-15 évet.
A szelektív hulladékgyűjtés globális szinten tavaly megbukott. A nyugatiak azt hitték, hogy azzal, ha külön gyűjtik a fémdobozt és a műanyag palackot, a szemétnek huss, lába kel, holott csak Kínába szállították, ahol újra feldolgozták, és mondjuk ruhaként került újra forgalmazásba. Kína évtizedekig vásárolta fel a nyugatiak szelektíven gyűjtött szemetét, mivel nem rendelkezett azzal a tudással és technológiával, hogy saját maga állítson elő nyersanyagot. Viszont olcsó munkaereje volt, így kapacitása is arra, hogy gazdaságosan újrahasznosítsa a szemetet, amire a Nyugat nem volt képes, vagy hajlandó. Ez ment évtizedekig, a szemét hatalmas piaccá vált, amely köré óriási, globális vállalatok épültek ki.
De az elmúlt két évtizedben Kína is rengeteget változott – drágult a munkaerő, saját nyersanyagot tudnak már előállítani, és a felemelkedő kínai középosztály bőven termelt saját, kínai szemetet –, ezért 2018 januárjától egy új rendelkezés lépett érvénybe az országban, amely szabályozta a Kínában felvehető hulladék minőségét: tavaly év elejétől a kínaiak csak előre tisztított szemetet vásárolhatnak maguknak. Ám a szemét tisztítása egyetlen hulladékvállalkozónak sem volt kifizetődő, a nyugati szemetet Ázsiába szállító globális vállalatok szépen összeomlottak, a nyugatiak szemete pedig Nyugaton maradt. Feldolgozatlanul, hiszen itt már nem éri meg senkinek, hogy újrahasznosítsa a szemetet és a technológia sincs meg hozzá. Számos állam dolgozott a probléma orvoslásán 2018-ban többen szigorításokat vezettek be, mások pedig Kínát helyettesítő, szemétfelvásárló államokat kerestek – mindhiába. Így pedig már nem nagyon van értelme Kolozsváron sem külön gyűjteni a fémet és a papírt.
Ebből a kiláthatatlan szeméthelyzetből – eddig úgy tűnik – csak egyetlen út vezet ki: ha az emberiség visszafogja a szeméttermelést, azaz a no waste, hulladékmentes életmód bevezetése. Ha a városvezetés igazán menő, nyugati várossá akarja változtatni Kolozsvárt, akkor például no waste üzleteket indít, azaz olyan boltokat, amelyek a minimális szeméttermelést ösztönzik. Ezekben az üzletekben a vásárló az általa hozott tárolóeszközökbe pakolja a megvásárolt termékeket, legyen az liszt, tojás, spagetti, zöldség, nem az üzletben beszerzett műanyagba.
A városvezetés a no waste szellemében leszoktathatná a városlakókat arról, hogy szomjúkat félliteres palackokban árult vízzel csillapítsák – amely palackot maximum egy óráig használnak, utána mehet a (szelektív) kukába –, inkább adhatna minden városlakónak egy kedves, Kolozsváros kulacsot, abban hordozzák vizüket. Iskolákban vagy lakossági fórumokon neveljék az embereket ennek fontosságára.
Az újrahasznosítást pedig helyben oldja meg a város. Miért ne lehetne havonta egyszer használtruhavásárt tartani a Főtéren, ahol a még jó minőségű, de általunk már elunt pólót más ember jó minőségű, de már elunt pólójára cserélhetjük. Már így is két pólóval kevesebb kerülne az óceánokba…
Ha a városvezetés igazán nagyot akar dobbantani, akkor ennek a trendnek a képviseletében járjon elöl, és mi, nyugati kolozsváriak pedig ebben mutassunk példát.
